Litkey Benedek, egy ócsai születésű olimpikon

Litkey Benedek Farkas 1942. március 26-án született Ócsán, vitéz Litkey György (1907-1975) festőművész, rajztanár és Brucker Gizella (1903-1990) gyermekeként. Az első világháborús tettei miatt vitézzé avatott édesapa a helyi polgári iskolában tanított 1941 és 1944 között. Utána a család Budapestre költözött, így az iskolai tanulmányait is már a fővárosban végezte Benedek.

Huszonegy évesen kezdett vitorlázni bátyja, Balázs (1939-) legénységeként. 1963-ban, rögtön az első évben egy öreg, tízéves német holdorf hajóval a harmadik helyen végeztek a Magyar Bajnokságon. Ezután a BKV Előre nagy hollandi-fejlesztésbe kezdett és rövidesen egy komoly hollandis klub alakult ki. Ennek köszönhetően Benedek és testvére egy új Bob-Hore hajót kapott és ezután három évig nyerték a bajnokságokat. 1969-ben világbajnoki nyolcadikak lettek. Még a müncheni olimpia évében szétültek testvérével.

Magyar vitorlások indulnak az olimpiára (Népsport)

Litkey az 1972-es müncheni olimpián a magyar küldöttség tagjaként 120 ponttal a tizenhatodik helyen végzett párosban, Izsák Szabolccsal (1944-1993). A vitorlásversenyt igazából Kielben rendezték a németek. A Litkey–Izsák kettős egy tizedik és egy harmadik hellyel kezdett, ám a későbbiekben nem tudta megismételni ezt a teljesítményt. Ők inkább erős szélben lehettek volna esélyesebbek, szerelésük is ilyen körülmények között volt igazán gyors. Eredményük a mezőny közepén így is becsülendő teljesítmény. "Elkövettem egy nagyon nagy hibát. Mindenki új árbocot vett, és azt használta. Nekem egy öreg Proctorom volt, ami jól be volt lőve, de az olimpia előtt összehoztam egy új árbocot, amit próba nélkül tettem be. Nem értem el vele a régi sebességemet sem. Cserélni pedig nem lehetett. Butaság volt. Tizenhatodikak lettünk." - emlékezett vissza a versenyre Litkey. Vitorlázás szakágban Fináczy György a finn dingi szakágban, míg a Gosztonyi András-Holovits György páros csillaghajóban 8. lett az olimpián.

A Litkey-Izsák páros fényképe a Képes Sportban

Olimpiai végeredmény a Népsportban

Az olimpia után jobbára harmadik és második helyeket szerzett, immáron Bara Károllyal. 1978-ban ismét összeült testvérével, Balázzsal és megint bajnokok lettek. Néhány évig solingozott a mai Balatonfüredi Yacht Club elődjében, majd 1984 és 1992 között Ausztriában élt, ahol 1986-ban az Osztrák Képzőművészeti Szövetség tagja lett, de a vitorlázáshoz sem maradt hűtlen, ismét hollandiban versenyzett és szerzett osztrák bajnoki ezüstérmet.

A kilencvenes évek elején még néhány évig repülő hollandizott azzal a hajóval, amivel 1978-ban utoljára bajnokságot nyertek testvérével. Elkezdett nagyhajózni, és nyert a 30-as cirkáló és a Yacht osztályban is bajnokságot. Ezüst- (1997) és bronzérmes (2006) is volt a Kékszalagon. Röviddel halála előtt saját galériához jutott. Akkor azt mondta, ez az amire egész életében vágyott.

Két gyermeke, Farkas és Botond az 1996-os atlantai olimpián képviselték Magyarországot finn dingi és 470-es osztály szakágakban.

2011. június 18-án, egy balatoni vitorlásversenyen lett rosszul Csopak közelében, ám a gyors segítségnyújtás ellenére életét már nem tudták megmenteni. A balatonfüredi Köztemetőben helyezték örök nyugalomra.

források:

Képes Sport (Arcanum Adatbázis)

Népsport (Arcanum Adatbázis)

www.hunsail.hu

www.olimpia.hu

www.wikipedia.hu

Az alsónémedi Weisz Gyula 1917-es levelezőlapja egy orosz hadifogolytáborból

Az első világháborúban több mint kétszáz, Alsónémedihez köthető férfi halt hősi halált. Legtöbbjük neve ma is olvasható az 1924 októberében felállított hősi emlékművön. Az akkori alsódabasi járásban ez volt az első települési emléke azoknak, akik életüket adták a hazáért. Csupán egy emléktábla előzte meg az alsónémedit, ugyanis 1923-ban az ócsai zsinagóga falán állított „örök” emléket a hitközség a háborúban elhunyt hat ócsai izraelita vallású katonának.

az alsónémedi hősi emlékmű a '30-as években

A vesztes csaták után többen is hadifogságba estek. Az eddigi kutatásaim szerint 37 alsónémedi fiatal került az Orosz Birodalom egyik-másik hadifogolytáborába. Ezek a táborok bár rendkívül szegényes életet biztosítottak az ott élőknek, a levelezést, csomagküldést nem lehetetlenítették el, gyakoriak voltak a heti kétszeri levélváltások is. Egy ilyen, az orosz petrográdi (ma Szentpétervár) hadifogolytáborból írt levelezőlapot az alsónémedi születésű Weisz Gyula az édesapjának, 1917. július 19-én.

a levelezőlap előoldala

A levelezőlapban leírja, hogy minden héten 2-3 lapot ír haza, ám választ már egy ideje nem kapott. Megtudhatjuk a levélből, hogy testvérével, Gáborral rendszeresen levelezik, aki egy másik orosz hadifogolytáborban van. Kér szüleitől egy felső kabátot és egy mellényt is. Gyula a családi elbeszélés szerint a háború végén gyalog jött haza egy bajtársával a több mint 8 000 km-re lévő Csitából.

a levelezőlap hátoldala

A címzett, Weisz József (1866, Liptószentmiklós - 1938, Alsónémedi) pék, kinek felesége volt Politzer Terézia (1870, Alsónémedi - 1940, Alsónémedi).

A házaspárnak három gyermeke született, a legidősebb, Gábor (1893-1923) a hadifogságban szerzett betegségében hunyt el, neve ott olvasható a némedi hősi emlékművön.

Weisz Gábor neve a hősi emlékművön

A levélíró Gyula (1895-1944), felesége, Teichner Katalin (1902-1944) és leányuk, a 14 éves Zsófia (1930-1944) Auschwitzben hunytak el. A szűken vett családból csupán fiuk, Weisz (később Veres) Gábor (1927-1966) élte túl a második világháború borzalmait, bár ő is erőszakos halált halt – öngyilkos lett.

Weisz Józsefék legfiatalabb gyermeke, Júlia is (1896-1944) a férjével, Adalberg Gézával (1892-1944) együtt a holokauszt áldozata lett.

Weisz-családfa

Alsónémedin – a szomszédos településekkel ellentétben – kis létszámú zsidóság élt, így temetkezni is későn kezdtek a faluban. A még fennmaradt, 13 síremlék közt nem találjuk a Weisz család végső nyughelyeit. Weisz József anyósának szüleit Ócsán temették el még a XIX. században, sírjaik megtalálhatóak a helyi zsidó temetőben.

 

Tusák Izsák síremléke Ócsán

Tusák Izsákné Freund Julianna (1807-1893) síremléke Ócsán

 

A fotókat én készítettem, a képes- és a levelezőlap a saját gyűjteményem részei, a családfát saját kutatásaim alapján állítottam össze.

Dr. Kovács József (1861-1938) bugyi községi orvos, akinek munkája előtt hálás köszönettel adózott a képviselőtestület

1883. március 13-án tüdőgyulladásban elhunyt dr. Sámuel Lipót (1827-1883), Bugyi községi orvosa, aki több mint 23 évig gyógyította a betegeket a faluban. A település vezetése csak négy hét után szavazott bizalmat egy új orvosnak, így került Bugyira dr. Kohn József 1883. április 28-án.

Kohn József 1861. január 14-én született Dömsödön, a tassi születésű Kohn Dávid és Gróf Katalin gyermekeként (az édesapa nem azonos a tassi főrabbival). Diplomáját 1887. március 12-én szerezte Budapesten, majd április 28-án kezdte meg működését Bugyin, mint községi orvos. Ugyanebben az évben vette feleségül a szintén dömsödi születésű Kohn Franciskát (1868-1927), Kohn Zsigmond (1840-1918) és Halbrohr Erzsébet leányát. Házasságukból három gyermek született: Gyula (1888-1944), Erzsébet (1892-1940) és István (1895-1964).

De ki lehetett községi orvos és mi volt a dolga? A korabeli jogszabályok szerint minden község, ahol legalább 6 000-en éltek, köteles volt községi orvost foglalkoztatni. Bugyinak manapság sincs ekkora lakossága, 134 éve pedig körülbelül 2 400-an laktak a faluban. Az, hogy egy ilyen pozíciót fenn tudott tartani a falu, a település anyagi biztonságát mutatja. A községi orvosokat pályázat útján választották meg. Fizetésüket a községi képviselőtestület állta, amit a település anyagi viszonyaihoz képest a törvényhatóság, a lakóhelyüket és a fizetéshez való hozzájárulás arányait pedig az alispán szabott meg. A községi orvos végezte a község helyi, közegészségi, orvosrendőri és orvostörvényszéki ügyeit, ingyen gyógyította a szegényeket, előzetesen kötött egyezség szerinti díj mellett a fizetni tudókat, felügyelte közegészségügyi és orvosrendőri szempontból a községi ápolás alatti betegeket, végezte a himlőoltást és a halottkémi feladatokat. Figyelemmel kísérte még a község egészségügyi viszonyait, így javaslatokat tett, közreműködött életmentésnél, negyedévenként jelentést tett munkájáról.

1901-ben Liszkay István megnyitotta Szent István gyógyszertárát Bugyin. Az alapításhoz Kohn József nem gördített akadályt, pedig így be kellett szüntetnie házipatikáját, ami bizony bevételkieséssel járt. A környékbeli orvosok közül nem volt mindenki ilyen rugalmas, elég ha csak a szomszédos Alsónémedi orvosára gondolunk.

Egy 1917-es feladású képeslap, rajta az Orvosi lak fotójával (saját gyűjtemény)

A fenti lapon látható Orvosi lak-ban nem más lakhatott, mint a Kohn-család. Pomozi Jánosné Hevesi Ilona (1928-) elbeszélése szerint a ház valahol a mai Templom utca és Bajcsy-Zsilinszky utca kereszteződésénél volt.

Belügyminiszteri engedéllyel a doktor úr és gyermekei Kovács-ra változtatták családnevüket 1912-ben. Az 1920-as évek közepéig a közegészségügyet Kovácson kívül még Liszkay gyógyszerész és Szőgyi Imréné szülésznő szolgálta.

A bugyi képviselőtestület 1926 decemberében elfogadta Kovács doktor kérését és nyugállományba helyezte. Munkáját mi sem példázná jobban, mint a képviselőtestületi jegyzőkönyv bejegyzése: „kiváló tisztelettelés hálás köszönettel adózik érdemteljes sokévi működéséért.” 1926-ban került magánorvosként Bugyira dr. Horváth Sándor (1901-1932) és 1927-ben kezdte meg működését az első világháború harcait megjárt dr. Abay Frigyes, mint községi orvos.

Dr. Kovács József azonban nem élvezhette gondtalanul nyugdíjas éveit. Szörnyű tragédia érte 1927. május 22-én, májrákban elhunyt szeretett felesége. Kohn Franciskát Bugyin temették el az izraelita temetőben.

Dr. Kovács Józsefné gyászhíre a Pesti Naplóban (Arcanum Adatbázis)

1932-ben a faluban praktizáló Horváth doktor – mindössze 31 évesen – öngyilkos lett, így innentől fogva Abay doktor egyedül látta el a betegeket, feltételezhetően a 70 év feletti Kovács doktor szerény segítsége mellett.

1937. október 17-én díszes ünnepséget tartottak a bugyi községházán. Az Országos Orvosi Kamara, Pest vármegye tisztiorvosi hivatala, az alsódabasi járás főszolgabírója, a Pázmány Péter Tudományegyetem rektora és az orvoskar dékánja köszöntötte dr. Kovács Józsefet, aranydiplomájának átvétele alkalmából

Az aranydiploma ünnepélyes átadásának rövid leírása a Pesti Naplóban (Arcanum Adatbázis)

 

Dr. Kovács József 77 évesen, 1938. március 20-án hunyt el Bugyin, hivatalosan „elaggulás” miatt. Felesége mellé temették el. Mindenki szeretett doktorának sírfelirata kiválóan mutatja be azt szörnyű időszakot, amit élete vége felé kénytelen volt megélni (NEM VOLT VILÁGNÉZETEM ÉN CSAK ORVOS VOLTAM).

A síremlék fotói (saját fényképek):

A család holokausztáldozatai közt tartjuk számon dr. Kovács József fiát, Kovács Gyulát, aki a deportálásokban eltűnt, valamint a doktor úr sógornőjét, Fleischer Albertné Kohn Irmát, aki a fővárosi gettóban hunyt el 1944 őszén. Kovács gyermeki közül fia, István választotta az egészségügyi pályát, Andrássy úti rendelőjében dolgozott fogorvosként.

A kutatásomhoz segítséget nyújtott az Arcanum Adatbázis, a családfa összeállítása pedig nem sikerült volna a MACSE adatbázisa és a familysearch.org nélkül.