2021. augusztus 2., hétfő

Szilágyi Jenő, a lajosmizsei születésű olimpikon

Hajlamosak vagyunk elfelejteni azokat a sportolóinkat, akik egy-egy olimpiáról nem éremmel térnek haza. Valahogy mi, magyarok (és talán más nemzetek is) csak a dobogósokat őrizzük meg emlékezetünkben. Pedig egy kijutásban is milyen óriási munka van!

A helytörténet lelket kutatójaként Litkey Benedek után egy újabb olyan olimpikon életrajzát mutatom be, aki a volt alsódabasi járásban született.

Szilágyi Jenő 1910. október 22-én született Lajosmizsén, Szilágyi László (1871-1932) sütőmester és Kiss Mária (1870-?) gyermekeként, római katolikus családban. Édesapja a Bács megyei Madarason született tanítói, míg édesanyja egy nemesvisi, kisbirtokosi családból származott. A szülők 1900. október 2-án házasodtak össze Répcelakon, ahol Szilágyi László pékmesterként dolgozott. Első gyermekük, Mária Irma is itt született meg 1901. július 8-án.

Szilágyi Jenő születési bejegyzése a lajosmizsei polgári anyakönyvben

Szilágyi Erzsébet születésekor (1904) már Budapesten találjuk a családot, míg 1908-ban már Lajosmizsén éltek, ugyanis ide született az idősebb fiú, László. Hogy meddig éltek Lajosmizsén, pontosan nem tudjuk, de a címben szereplő Jenő születéséig (1910) biztosan.

A család az 1914-es főváros és környéki telefonkönyv szerint az év elején még nem lakott Kispesten[1], ám áprilisban már az Üllői út 27. szám alatti lakásba érkezett meg legfiatalabb fiuk, Árpád, aki azonban pár nappal később elhunyt. A család 1915 február végén átadta kispesti üzletét Weisz József péknek[2], így itt sem maradtak sokáig, s visszaköltöztek Lajosmizsére. Gyermekkorára, azon belül is az iskola és a sport kapcsolatára így emlékezett vissza Szilágyi: „Lajosmizsén a „sárga” isko­lában végeztem a hat elemit. A betűvetés mellett ott tanultam meg a sport általános alapisme­reteit is. Az iskola udvarán volt korlát, nyújtó, és mászórúd, eze­ken a szereken szívesen vetél­kedtem társaimmal.”[3] „Az iskola labdarúgó csapata jobban von­zott és különösen az elején, mint középcsatár gyorsabb voltam az ellenfeleknél és lőttem a gólokat. Hanem aztán, amikor kezdtek rám figyelni a hátvédek, a labda helyett mind több­ször a lábamat rugdosták. Ez elvette a kedvemet”[4] a futballtól.

Az 1920-as évek végén Ceglédbercelen élt a család, édesapjának ott volt péküzeme, ahol az ifjú Jenő is segédkezett. A Ceglédi Levente Sportegyesületben ismerkedett meg az atlétikával, mint levente. A Nemzeti Sport először egy 1927-es atlétikai versenyről tudósítva írta le Szilágyi Jenő nevét, ugyanis második lett 1500 méteren[5]. 1930-ban a szenior mezei futóbajnokságon már országosan is felfigyeltek a tehetségére, amikor harmadik helyezést ért el; a Nemzeti Sport tudósítója a bajnokság meglepetésének nevezte Szilágyi bronzérmét. „Az első igazi nagy tehetség, amelyet a levente-atlétika termelt ki és nevelt naggyá” – írta róla a sportlap.[6]

Pillanatkép egy mezei futóversenyről - az élen Szilágyival

1932-ben leigazolta a fővárosi MTK, melynek színeiben 1932-ben és két év múlva is országos bajnok lett 5 000 és 10 000 méteren.[7]

Szilágyi Jenő dicsőítése a Magyar Sütők Lapjában (1933)

Az első atlétikai EB-t Torinóban rendezték 1934-ben, ahol Szilágyi 5. lett 10 000 méteren, egyéni csúcsot futva[8], majd 5 000 méteren 9. helyezést ért el. 1935-ben igazolt Szilágyi az MTK-tól a nagy rivális UTE-hoz. A stadion környékén egy péküzletet is megvett, s egyben eladta a ceglédberceli pékségét.[9] A sport mellett a Tungsramnál dolgozott maróként.

Már az 1936-os olimpia előtt az volt a véleménye a Nemzeti Sport újságírójának, hogy „Szilágyi Jenő a legalkalmasabb arra, hogy speciális edzéssel, komoly szerepet játszon az olimpia akadályversenyében.”[10] A berlini olimpiára 9:42:8-as idővel érkezett 3 000 méteres akadályfutásban. A verseny 33 nevezőjét három előfutamba sorsolták és mindegyikből az első öt jutott a döntőbe. Szilágyival egy csoportba került Los Angeles 1932-es bajnokával, a finn Volmari Iso-Hollo (1907-1969) is.[11] Az augusztus 3-ai futáson Szilágyi nem jutott döntőbe, amit végül a címvédő nyert meg, ráadásul világcsúccsal, míg Szilágyi összesítésben 13. lett. Az előfutamon azonban történt egy „érdekes” esemény: „a kiírás szerint az elő­futamokból az indulók közül négy-négy versenyző jutott to­vább. A versenyen ennek megfelelően futottam, előbb tudtam volna végezni, de megelégedtem a negyedik hellyel. Elégedet­ten jöttem le a pályából, amikor meglepetésemre közölték, hogy mialatt bemelegítettem, megváltoztatták a lebonyolítási rendet, s csak hárman kerülnek a futamból a döntőbe. Óv­tunk, de ezen már nem lehetett változtatni. Számomra befeje­ződött az olimpia.”[12] Másnap, augusztus 4-én 5 000 méteres síkfutásban három magyar is indult (Szilágyin kívül Kelen János és Simon István), külön-külön előfutamban[13]. Szilágyi Jenő itt sem jutott döntőbe, összesítésben 25. lett.

Szilágyi Jenő (b) és Kelen János (j) a berlini olimpián

Az olimpia után csapatot váltott, amiben a fizetése is szerepet játszott: „a gyárban hatvanöt fil­léres órabérhez egy fillér emelést ígértek, ha maradok, a BBTE-ben viszont elintézték, hogy a Ganz Villanyban dol­gozzam egy pengős órabérért. Elfogadtam az ajánlatot, dél­előtt a munka, délután edzés a pályán. Klubtársam, jóbará­tom, és legnagyobb riválisom, Kelen János is itt volt, vele együtt csak a futás töltötte be életünket.”[14]

Párizsban rendezték meg az 1938-as EB-t, ahol negyedik lett 10 000 méteren, országos rekordot futva, csupán 8 tizedmásodperccel lemaradva a dobogóról[15]. Szilágyi legkedvesebb versenyének az 1940-es finn-nagyar futóverseny 10 000 méteres viadalát tartotta az FTC pályáján, ahol megelőzte nagy ellenfelét, a berlini olimpia 3 000 méteres akadályfutás ezüstérmesét, Kaarlo Tuominent (1908-2006) is. "Váltott ve­zetéssel próbáltuk lerázni őket, de hiába, végig a nyomunkban futottak. Nem maradt más hátra, mint a hajrá. A céle­gyenesben Tuominennel fej-fej mellett küzdöttünk, és ami nagy ritkaság volt ez időben, úgy értünk célba, mintha száz­méteres verseny lett volna, s nem 10 000. Centiméterekkel nyertem, s felejthetetlen ünneplésben volt részem" - mondta később a versenyről Szilágyi.

Szilágyi (j) győzelme a finn-magyar futóversenyen az FTC-pályán Kelen János (k) és Kaarlo Tuominen (b) előtt (1940)

1942 őszén 10 000 méteren világranglista-vezető lett és két évvel később a svéd atlétikai szövetség meghívta Stockholmba, egy világcsúcsjavító kísérleti versenyre.[16]

A világháborúban besorozták katonának, majd amerikai hadifogságba esett, ahonnan 1946-ban szabadult. Pályafutását a Vasasban folytatta. 1948-ban egy újabb olimpiai pech szólt közbe: „Tagja voltam a váloga­tott keretnek, Tatán edzőtáboroztunk egy kolostorban és egy­szer csak közölték velem, hogy miután az előző válogatóversenyen négy másodperccel elmaradtam a kötelező szinttől, újabb próbát kell tenni. Minderre két nap előkészületet ad­tak. Jellemző, hogy azon a napon oly nagy meleg volt, hogy Garay, az 1500 méteren elájult. Természetesen ilyen körülmé­nyek között szó sem lehetett a szint eléréséről. Kimaradtam az utazók közül, pedig úgy terveztem, hogy Londonból Finnor­szágba utazok és finn feleséggel térek haza. Kútba esett a nő­sülésem is.”[17]

1949-ben elvégezte az edzőtanfolyamot majd a Testnevelési Főiskola hároméves tanfolyamát. Utolsó bajnokságát 41 évesen, 1951-ben nyerte.[18] Megnősült, egy fia és egy lánya született.

Szilágyit méltató cikk a Nemzeti Sportban (1972)

Visszavonulása után több egyesületben (MEDOSZ, BVSC, Vasas Izzó, Vörös Meteor) is edzősködött, majd hosszabb ideig az Építők SC atlétikai szakosztályának technikai vezetője volt.[19]

1992. január 24-én hunyt el Budapesten, a kistarcsai temetőben helyezték örök nyugalomra (D parcella 2. sor 6. sor).

Szilágyi Jenő és feleségének sírhelye Kerepesen

a névtábla

1993-ban mind a nyolc férfiversenyszámot egy-egy nagy bajnokról nevezték el az országos bajnokságon; Szilágyi Jenő a 3 000 méteres férfi akadályfutás emlékversenyének névadója lett.[20] A 13-szoros csúcstartó, 25-szörös felnőtt magyar bajnok neve így halhatatlanná vált!


A cikkek és a fotók felkutatása lehetetlen lett volna az Arcanum Adatbázis nélkül, a születési adatok tisztázása pedig nem sikerült volna a MACSE adatbázisa nélkül. Az anyakönyvi képet a familysearch.org tette elérhetővé számomra. A sírhely koordinátáit a SZIGÜ Temetkezési Csoport adta meg számomra.


[1] Budapest Czím- és Lakásjegyzéke (1914) 2556. oldal

[2] Pesti Hírlap 1915. március 4-ei szám 18. oldal

[3] Népsport 1972. július 23-ai szám 5. oldal

[4] Muha József: Bajnokokkal szemtől szemben (1987) 233. oldal

[5] Nemzeti Sport 1927. július 27-ei szám 7. oldal

[6] Nemzeti Sport 1930. március 24-ei szám 15. oldal

[7] Bajnai Teréz: A Magyar Testgyakorlók Köre 75 éves (1963) III. rész 118. oldal

[9] Nemzeti Sport 1935. január 13-ai szám 1. oldal

[10] Nemzeti Sport 1936. január 27-ei szám 9. oldal

[11] Nemzeti Sport 1936. augusztus 3-ai szám 3. oldal

[12] Muha József: Bajnokokkal szemtől szemben (1987) 234. oldal

[13] Nemzeti Sport 1936. augusztus 4-ei szám 3. oldal

[14] Muha József: Bajnokokkal szemtől szemben (1987) 235. oldal

[16] Nemzeti Sport 1944. június 5-ei szám 1. oldal

[17] Muha József: Bajnokokkal szemtől szemben (1987) 236. oldal

[18] Képes Sport 1972. január 11-ei szám 14. oldal

[19] Nemzeti Sport 1992. január 28-ai szám 2. oldal

[20] Nemzeti Sport 1993. augusztus 6-ai szám 7. oldal

Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)