Kiegészítés "Valentyik Ferenc: Halmos Izor, a dabasi születésű mecénás" című áprilisi cikkéhez

A Dabasi Újság 2021 áprilisi számában mutatta be Valentyik Ferenc helytörténész az alsódabasi születésű későbbi mecénás, Halmos Iz(id)or életét. Bevallom, előtte korábban nem hallottam még róla, azonban a cikk felkeltette érdeklődésemet. Egy kis kutatással sikerült kiegészítenem az ott leírtakat.

Halmos Izor arcképe a Tolnai Világlapban (forras: Arcanum Adatbázis)

Az első kiegészítés a születés pontos dátuma. A cikk szerint 1851-ben született, de pontos dátum nem közöl. Az izraelita, azaz zsidó vallású lakosság anyakönyvezését Magyarországon általánosan kötelező érvénnyel és hatállyal csak a Bach-korszakban, 1851 júliusában rendelték el a hatóságok. Az alsódabasi kerületben azonban már 1850. január elsejétől olvashatóak a születési anyakönyvi bejegyzések, vélhetően visszamenőlegesen kitöltötték azokat. Sorrendben a 9. bejegyzés szerint 1851. január 30-án Hay Bernát és Strasszer Lujza alsódabasi házaspár törvényes fia, Adolf Izidor megszületett. A törvényes kifejezés arra utal, hogy a szülők házasságban éltek. A szülésnél segédkező bábát Tusák Száli-nak hívták, míg a február 6-ai körülmetéléskor az alsódabasi lakos, Strasszer Salamon lett a komája (aki vélhetően a nagybátyja volt). Utólagos bejegyzésként szerepel még az az információ, hogy a gyermek 1901-ben – belügyminiszteri engedéllyel – Halmos-ra változtatta családnevét. Halmos Izidor édesanyjáról, Strasszer Lujzáról az egyéb iratokból azt sikerült kiderítenem, hogy ő is Alsódabason született, még 1830. június 12-én, Strasszer Salamon és felesége, Háni legelső gyermekeként.

Iz(id)or születési bejegyzésének első részlete (forrás: familysearch.org)

Iz(id)or születési bejegyzésének második részlete (forrás: familysearch.org)

A második kiegészítés inkább képi: kislányommal még tavasszal elmentünk a Kozma utcai zsidó temetőbe és lefotóztuk a – tényleg – kritikus műszaki állapotú síremléket. A Sárkány István építész tervezte sírról találtam egy korabeli fényképet, amin meglátható, hogyan nézett ki valamikor Halmos Iz(id)or síremléke.

A Halmos-sír egy régi képen (forrás: epiteszforum.hu)

A síremlék mai állapota saját fotóimon

Az ócsai Bukodi Jánosné koporsója feletti gyászbeszéd 1879-ből

Egy árverésen sikerült megvennem még évekkel ezelőtt egy Szabó Géza volt ócsai református lelkészhez (1880-1902) köthető iratköteget. Az iratok közt egy furcsa kéziratra bukkantam, amit elolvasva világossá vált: egy meggyilkolt ócsai asszony, Bukodi Jánosné Szabó Lídia temetésén elhangzott gyászbeszéd van rajta. Mivel önálló lelkészként Szabó Géza csak 1880-ban váltotta Rácz Szabó Lajos lelkészt (1832-1880) az ócsai gyülekezet élén, így lehet, hogy azt Géza még mint segédlelkész mondta el.

A gyászbeszéd első oldala (saját gyűjtemény)

A gyászbeszéd és az anyakönyvi kutatások alapján megállapítható, hogy a 40 éves özvegyasszonyt álmában verték agyon majd kirabolták június 22-én; másnap reggel Mihály nevű fia talált rá.

Halotti anyakönyv az ócsai református gyülekezetből (forrás: familysearch.org)

 

A lelkész beszédében felelevenítette a közelmúltban Budapesten elhunyt Mártonfalvi Izidor ügyvéd esetét, akit szolgája gyilkolt meg, ugyancsak álmában.

Magyar Polgár is hírt adott az esetről (forrás: Arcanum Adatbázis)

A férj, Bukodi János korábban a kútba ugorva öngyilkos lett (február 20-án), a feleség pedig "meggyilkoltatik - miként hitvány, gazdátlan eb - agyonveretik."

Bukodi János halotti bejegyzése az ócsai református anyakönyvben (forrás: familyserach.org)

A kézirat

A gyászbeszéd szöveghű leirata:

 

Meggyilkolt felett Ócsa 1879 Junius 23.

Özvegy Bukodi Janosné Szabó Lidia felett. –

Könnyes szemmel – dobogó szívvel –

 

Megdöbbenéssel, s párosult fájó érzéssel vegyült, szégyen érzettel álljuk körül e sötét, e gyászos koporsot – melyben, egy – talán édes álmaiban orozva meggyilkolt – s agyonvert őzvegynő fekszik – hidegen összeroncsolt fejjel – mereven.-

Ismét és ismét gyilkosság történt falunkban. Ismét gyilkosság! Ki az Ki megdöbbenés és szégyenérzés nélkül hallgatta volna a tegnap reggel elterjedt – fájdalom, most már való hirt – hogy Özvegy Bukodi Jánosnét az éjjel reggel – meggyilkolva találta szerető édes jó anyja. –

Borzasztó, rettenetes – Ketségbe ejtö állapot (mely meggyaláza a világ elött helységünket egyházunkat – mindnyájunkat ) -

Oh! mert senkisem tudhatja, mire fekszik s mire ébred ? –

Nem sejtheti, hogy a sors könyvében – a hol napinapos illetöleg – mi van neve után feljegyezve. –

A fájdalmas, gyászos véletlennek és csapásnak – mindnyájan Kivagyunk téve –

A bölcs tudománya, az erös ereje, a kegyes ígazsága, a gazdag Kíncsei, az özvegy szegénysége semmi – semmi által nem képes magát – a nem vélt ellen – biztositani. –

Midön az ember azt gondolja, nyavalya nélkül leszek:  veszedelem reá, mint a hitetlen az útczáknak sarkain leskelődik; leskelődik titkon mint az oroszlán, a lesben megöli az ártatlan is megrontja, levonja és leveti a szegényt az ő erejével.

Kitudja nem éri-e még ily szomorú történet egyikes vagy másikat ? –

Kitudja, hogy a Kik ez agyonvert szegény Özvegy asszony koporsójánál egybegyűltek – nem lesz-e azok közül valaha olyan – a kire ráillenek Jóbnak ama szavai;- Szintén a nappal is felkelvén a gyilkos, megöli a szegényt és  szükölködöt, éjjel pedig olyan mint a lopó – eljő,- mikor az alvó nem is vélné

Ime e szerencsétlen, e boldogtalan özvegy amoly gyászos példája. –

Csak néhány nappal és -

A mindennapi munkában elfáradva – nyugodt lélekkel hajtotta le fejétaz alomra –

Fel sem ébredt többé – álmaiban agyon sulytatott – s meggyilkoltatott –

Nem rég – Budapesten történt ehez hasonló eset.-

Mártonfalvi Izidor fiatal köz és váltó ügyvédet – szolgája – álmában – agyonsulytotta.

A gonosz tett – rémületbe ejté egész országot -

A bün nem maradt – titokban – s büntetlenül a bűnös – Ki ez isszonyú gyilkosságot elköveté – elfogadott – s kötél általi halálra által ki is végeztetett ítéltetett

Ki volt a gyilkos? – nem az én tisztem azt – itt most kérdezni .......

Akár ki volt – a legszerencsétlenebb teremtménynek tartom én öt – a világon .-

Nem lehet annak nyugodt lelki ismerete- folytan üldözheti azt a meggyilkolt szelleme. Kétségbe ejtö – jajkiáltása – hideg, merev tekintete. Sirjunk – zokogjunk – e gyász koporsó felett,. sirattuk az ártatlanul agyon sulytott – özvegyet – sirattuk – e bünös emberiséget.-

Szerencsétlen család – boldogtalan háznép.

A férj, az apa – öngyilkossá lön – a nő – az anya – meggyilkoltatik – miként hitvány – gazdátlan eb – agyonveretik - .......

Sirjunk, zokogjunk – e gyászkoporsó felett – sirattuk – az árva gyermekeket – a kik – ily véletlenül – lettek – árvákká – boldogtalanokká.-

Kine ismerte volna-e sötét koporsoban nyugvó – agyonsulytott özvegyet –

Még férje élt – addig ö nem munkálkodhatott –

Férje halála után – hozzá fogott e munkához házát felépíteni – szőllejében gunyhot csináltatott – szóval – gazdálkodni kezdett xxxx –

A világ azt hitte róla, hogy férje után sok pénze maradt – Es lett neki halála a pénz – e pénz – mely már anyi szerencsétlenségnek lett – szülö oka –

Pedig talán pénz se volt szegénynél.-

Istenem! Istenem!  - Mért is adsz nekünk ily nagy szabadságot – hogy az ember azt teheti – ember társaival e mit akar – e mi neki tetszik –

Oh! mennyi gyilkosság történt már xxx e földön nap alatt ? –

Megdöbbenve tapasztaljuk a különféle eröszakos kimulások, s az Ön – más által okozott gyilkosságok nagy számát

Ez a jelenség a kor betegsége._

Az élet rövid – s még se elégeljűk meg a természet eljárását – hanem kezeinkkel is írtjuk magunkat.-

Ne ölj – igy hangzik a e parancsolat de fájdalom; sikere s hatása nem megnyugtato mindennap látni ’s hallani ily szomorú példákat –

Valóban szomorú időket, szomorú napokat élünk – a társadalmi élet meg van mételyezve – megvan erkölcstelenitve. _

A pénznek határtalan szerelme a mai kórnak uralkodó szeretete – melyért már annyi ártatlanok vére omlott ki a földre.

Itt a szomorú példa okuljatok rajta.-

A jó Isten különben is annyi csapásokkal sulyt – és látogat bennünket – mért akarjuk hát büneinkkel még inkább ránk zuditani az Úr haragját.-

Egyik csapás a másikat éri –

Követi ....

Ki sajnálkozzék akkor községünkben rajtunk ha azt hallja – hogy nálunk a rablás a gyilkolás – az emberölés napi rendben van? .....

Bizonyára senkisem –

A világ – az emberiség – megvet – megutál bennünket _ s borzadva gondol reánk__

SZ. h. Gy!

Akár mint volt – már megtörtént - -

Nekem csak az fáj leginkább – engem csak az bánt legjobban – hogy - e szomorú eset ismét falunkban történt – melynek híre terjed – az egész hazában - -

De – a mi megtörtént – azon változtatni nem lehet. _

E szerencsétlen halottat fel nem támaszthatjuk – jaj kiáltásainkkal –

Kivánjunk neki – csendet nyugalmat –

Mi pedig – tanuljunk e gyászos példán kevéssel megelégedettek lenni –

Tanuljunk – jo emberek – jo polgárok lenni - -

Ki volt – pedig az xxx

A bugyi posta (h)őskora

A Duna-Tisza közén a török hódoltság előtt, majd pedig annak másfél évszázada alatt nem volt állandó, rendszeres postaút és postajárat. A török szultán levélfutárai a vízjárta, nádas, mocsaras, buckás, olykor életveszélyes vidéken át Szegedről Budára nem merték személyesen hozni-vinni a porta hivatalos leveleit, így a szegedi mészáros céhet bízták meg a feladatokkal. A szegedi marhakereskedők jól ismerték a nehéz és veszélyes terepet, így a „mészárosposta” biztonsággal továbbította a törökök leveleit (és ha igény volt rá, a lakosság üzeneteit, küldeményeit). Eközben a Habsburgok uralta nyugati országrészben 1526-tól állandó levélposta járt Bécs és Pozsony között. Ez volt Magyarország első rendszeres postajárata, amit több felvidéki postaút megnyitása követett.

A török kiűzése után, I. Lipót király 1696-ban rendeletbe nyitotta meg a Szeged és Buda közötti postaszolgálatot. Ezen a vidéken nagy erőfeszítést igényelt az állandó útvonal kitűzése, télen-nyáron járhatóvá tétele, lóváltó-állomások és postamesterségek felállítása. Útvonalak léteztek ugyan, de még a Buda–Szeged közti postaút is csak egyszerű földút volt, ami esős időben sok helyen járhatatlanná vált.

Beleznay Miklósnak Bugyira feladott levél borítékja 1766-ból (saját gyűjtemény)

A Duna-Tisza közét észak-déli irányban átszelő második postaút 1788-ban II. József rendeletére nyílt meg Buda és Zimony között. Az útvonal Budáról kiindulva, Soroksár, Lacháza, Kunszentmiklós, Szabadszállás, Soltvadkert, Szabadka és Pétervárad érintésével érte el Zimonyt. Természetesen ehhez az útba eső nagyobb településeken lóváltó-állomásokra volt szükség, és postamesterségek is nyíltak, amit 1789-től már a lakosság is igénybe vehetett.[1]

A Budáról Szegedre vezető főutat 1878-ban kezdték el rendezni: szabályozták a nyomvonalat, az utat kiszélesítették. A kereskedelem mellett fontos volt az Örkény területén épült lőtér és laktanya is, amit később Örkénytábornak, majd önállósulva Táborfalvának neveztek el. Ez a felújítás Bugyit kevésbé érintette, ugyanis nem feküdt közvetlenül a postaútvonalon.

1879 júniusában pályázatot írtak ki bugyi postamesteri állomásra, tisztes fizetségért: biztosíték 100 forint, évi járandóság 120 forint, 40 forint irodai- és 500 forint szállítási átalánnyal[2] (összehasonlításul: a fővárosi vásáron 1878 decemberében egy bárány 3-5, míg egy fejőstehén 130 forintba került). Bugyi postahivatalát 1879. november 1-jén nyitották meg, első postamestere Szánthó Ödön református lelkész lett[3], s megindult a küldönckocsi-járat Bugyi és Lacháza között[4].

A postamesterekről érdemes tudni, hogy nem alkalmazottai, hanem szerződött vállalkozói voltak a Magyar Királyi Postának, akik egységes központi szabályok alapján nyújtották a postai szolgáltatásokat a lakosságnak. A postamesterség komoly vagyoni értéknek számított, és családon belül örökölhető volt.

1886. január 8-án Szánthó Ödön elhunyt vízkórban, mindössze 49 évesen, a három nappal későbbi temetésén részt vett a gyóni és az ócsai lelkész is[5].

1886 júliusában nevezik ki bugyi postamesterré Ferenczy Józsefet.[6] 1887-ben a postahivatal már meg lett bízva a kincstári postahivatalok takarékpénztári közvetítői szolgálattal is.[7] Ferenczy József unitárius vallású postamester 1887. szeptember 10-én hunyt el tüdővészben[8], majd özvegye vette át a teendőket[9].

1897-ben azonban pályázatot írtak ki a bugyi postamesteri állásra, amit a kassai születésű, mindössze 26 éves Hreblay Ida nyert el, aki aztán majd fél évszázadig dolgozott a faluban. Hreblay családtörténetében sok érdekes történetet találtam.

Hreblay Ida születési bejegyzése a kassai egyházi anyakönyvben (forrás: familysearch.org)

Hreblay Ida Emília Anna Mária 1871. október 30-án született a kassai Csermely utca 7. szám alatti házban[10]. Édesapja Hreblay Arnold, aki a város állami főreáliskola tanára volt 1861 és 1879 között[11], édesanyja pedig Bálintffy Emília. Hreblay Arnold az 1848/49-es szabadságharcban a kassai lőportorony parancsnoka volt, míg édesapja, Hreblay Antal (azaz Ida apai nagyapja) a napóleoni háborúk tüzértisztjeként harcolt 1813-ban a lipcsei, úgynevezett népek csatájában, ami Napóleon uralmának végét jelentette. A harcok után a Műegyetem elődjénél szerzett föld- és vízmérői diplomát, s munkáját a térképészeti irodalom is számon tartja[12]. Hreblay Ida az 1890/1891-es tanévben végzett a II. kerületi kereskedelmi középiskolában.[13]

Újabb fordulópont volt Bugyi életében, amikor 1913. május 28-án bekapcsolták a távbeszélő-áramkörbe – alsódabasi közvetítőhivatallal. Az első telefontulajdonosok voltak Bugyin: községi elöljáróság (1), Löwy Antal kereskedő (2), özvegy Forster Kálmánné (3) és Kozma Lajos vegyeskereskedő (4).[14]

Bugyi első "telefonkönyve" 1913-ból

1920 körül kiadott képeslap, a bal oldalán a korabeli posta épülete (saját gyűjtemény)

A posta forgalma az alapításától kezdve folyamatosan nőtt, szülők leveleztek például a nagykőrösi református főgimnáziumban tanuló gyermekeikkel, a fővárosban élő rokonaikkal, az ide ellátogatók üdvözlő- és képeslapokat küldtek haza. A század első évtizedeiből is több helyi kiadású képeslapot ismerünk. A közelgő világháborúban még nagyobbra nőtt a bugyi postahivatal forgalma, sokszor örömhírt vagy épp bánatot közölve az itthon maradtakkal…

Postai szállítólevél Bugyira, Takács Józsefnek 1918-ban, egy láda konyakról (saját gyűjtemény)

---

[1] https://dapta.hu/140-eves-postajat-unnepelte-lajosmizse/?cn-reloaded=1 (2021. október 2-ai letöltés)

[2] Postai Rendeletek Tára 1879. 194. oldal

[3] Budapesti Közlöny 1879. október 29-ei szám 8584 a) oldal

[4] Postai Rendeletek Tára 1880. 20. oldal

[5] Bugyi református halotti anyakönyv 1886/1. bejegyzés

[6] Postai Rendeletek Tára 1886. 266. oldal

[7] Magyarország tiszti cím- és névtára 1887. 219. oldal

[8] Bugyi református halotti anyakönyv 1887/52. bejegyzés

[9] A Magyar Királyi Posta és Távirda Rendeletek Tára 1888. 211. oldal

[10] Kassai római katolikus születési anyakönyv 1871/601. bejegyzés

[11] A kassai Állami Főreáliskolának értesítője 1895-96. évről, 134. oldal

[12] Új Írás 1976. 2. szám 118. oldal

[13] Pesti Hírlap 1891. június 21. szám 9. oldal

[14] Magyar Királyi Posta és Távirda Rendeletek Tára 1913. 258. oldal