A Duna-Tisza közén a török hódoltság előtt, majd pedig annak másfél évszázada alatt nem volt állandó, rendszeres postaút és postajárat. A török szultán levélfutárai a vízjárta, nádas, mocsaras, buckás, olykor életveszélyes vidéken át Szegedről Budára nem merték személyesen hozni-vinni a porta hivatalos leveleit, így a szegedi mészáros céhet bízták meg a feladatokkal. A szegedi marhakereskedők jól ismerték a nehéz és veszélyes terepet, így a „mészárosposta” biztonsággal továbbította a törökök leveleit (és ha igény volt rá, a lakosság üzeneteit, küldeményeit). Eközben a Habsburgok uralta nyugati országrészben 1526-tól állandó levélposta járt Bécs és Pozsony között. Ez volt Magyarország első rendszeres postajárata, amit több felvidéki postaút megnyitása követett.
A török kiűzése után, I. Lipót király 1696-ban rendeletbe nyitotta meg a Szeged és Buda közötti postaszolgálatot. Ezen a vidéken nagy erőfeszítést igényelt az állandó útvonal kitűzése, télen-nyáron járhatóvá tétele, lóváltó-állomások és postamesterségek felállítása. Útvonalak léteztek ugyan, de még a Buda–Szeged közti postaút is csak egyszerű földút volt, ami esős időben sok helyen járhatatlanná vált.
 |
| Beleznay Miklósnak Bugyira feladott levél borítékja 1766-ból (saját gyűjtemény) |
A Duna-Tisza közét észak-déli irányban átszelő második postaút 1788-ban II. József rendeletére nyílt meg Buda és Zimony között. Az útvonal Budáról kiindulva, Soroksár, Lacháza, Kunszentmiklós, Szabadszállás, Soltvadkert, Szabadka és Pétervárad érintésével érte el Zimonyt. Természetesen ehhez az útba eső nagyobb településeken lóváltó-állomásokra volt szükség, és postamesterségek is nyíltak, amit 1789-től már a lakosság is igénybe vehetett.[1]
A Budáról Szegedre vezető főutat 1878-ban kezdték el rendezni: szabályozták a nyomvonalat, az utat kiszélesítették. A kereskedelem mellett fontos volt az Örkény területén épült lőtér és laktanya is, amit később Örkénytábornak, majd önállósulva Táborfalvának neveztek el. Ez a felújítás Bugyit kevésbé érintette, ugyanis nem feküdt közvetlenül a postaútvonalon.
1879 júniusában pályázatot írtak ki bugyi postamesteri állomásra, tisztes fizetségért: biztosíték 100 forint, évi járandóság 120 forint, 40 forint irodai- és 500 forint szállítási átalánnyal[2] (összehasonlításul: a fővárosi vásáron 1878 decemberében egy bárány 3-5, míg egy fejőstehén 130 forintba került). Bugyi postahivatalát 1879. november 1-jén nyitották meg, első postamestere Szánthó Ödön református lelkész lett[3], s megindult a küldönckocsi-járat Bugyi és Lacháza között[4].
A postamesterekről érdemes tudni, hogy nem alkalmazottai, hanem szerződött vállalkozói voltak a Magyar Királyi Postának, akik egységes központi szabályok alapján nyújtották a postai szolgáltatásokat a lakosságnak. A postamesterség komoly vagyoni értéknek számított, és családon belül örökölhető volt.
1886. január 8-án Szánthó Ödön elhunyt vízkórban, mindössze 49 évesen, a három nappal későbbi temetésén részt vett a gyóni és az ócsai lelkész is[5].
1886 júliusában nevezik ki bugyi postamesterré Ferenczy Józsefet.[6] 1887-ben a postahivatal már meg lett bízva a kincstári postahivatalok takarékpénztári közvetítői szolgálattal is.[7] Ferenczy József unitárius vallású postamester 1887. szeptember 10-én hunyt el tüdővészben[8], majd özvegye vette át a teendőket[9].
1897-ben azonban pályázatot írtak ki a bugyi postamesteri állásra, amit a kassai születésű, mindössze 26 éves Hreblay Ida nyert el, aki aztán majd fél évszázadig dolgozott a faluban. Hreblay családtörténetében sok érdekes történetet találtam.
 |
| Hreblay Ida születési bejegyzése a kassai egyházi anyakönyvben (forrás: familysearch.org) |
Hreblay Ida Emília Anna Mária 1871. október 30-án született a kassai Csermely utca 7. szám alatti házban[10]. Édesapja Hreblay Arnold, aki a város állami főreáliskola tanára volt 1861 és 1879 között[11], édesanyja pedig Bálintffy Emília. Hreblay Arnold az 1848/49-es szabadságharcban a kassai lőportorony parancsnoka volt, míg édesapja, Hreblay Antal (azaz Ida apai nagyapja) a napóleoni háborúk tüzértisztjeként harcolt 1813-ban a lipcsei, úgynevezett népek csatájában, ami Napóleon uralmának végét jelentette. A harcok után a Műegyetem elődjénél szerzett föld- és vízmérői diplomát, s munkáját a térképészeti irodalom is számon tartja[12]. Hreblay Ida az 1890/1891-es tanévben végzett a II. kerületi kereskedelmi középiskolában.[13]
Újabb fordulópont volt Bugyi életében, amikor 1913. május 28-án bekapcsolták a távbeszélő-áramkörbe – alsódabasi közvetítőhivatallal. Az első telefontulajdonosok voltak Bugyin: községi elöljáróság (1), Löwy Antal kereskedő (2), özvegy Forster Kálmánné (3) és Kozma Lajos vegyeskereskedő (4).[14]
 |
| Bugyi első "telefonkönyve" 1913-ból |
 |
| 1920 körül kiadott képeslap, a bal oldalán a korabeli posta épülete (saját gyűjtemény) |
A posta forgalma az alapításától kezdve folyamatosan nőtt, szülők leveleztek például a nagykőrösi református főgimnáziumban tanuló gyermekeikkel, a fővárosban élő rokonaikkal, az ide ellátogatók üdvözlő- és képeslapokat küldtek haza. A század első évtizedeiből is több helyi kiadású képeslapot ismerünk. A közelgő világháborúban még nagyobbra nőtt a bugyi postahivatal forgalma, sokszor örömhírt vagy épp bánatot közölve az itthon maradtakkal…
 |
| Postai szállítólevél Bugyira, Takács Józsefnek 1918-ban, egy láda konyakról (saját gyűjtemény) |
[1] https://dapta.hu/140-eves-postajat-unnepelte-lajosmizse/?cn-reloaded=1 (2021. október 2-ai letöltés)
[2] Postai Rendeletek Tára 1879. 194. oldal
[3] Budapesti Közlöny 1879. október 29-ei szám 8584 a) oldal
[4] Postai Rendeletek Tára 1880. 20. oldal
[5] Bugyi református halotti anyakönyv 1886/1. bejegyzés
[6] Postai Rendeletek Tára 1886. 266. oldal
[7] Magyarország tiszti cím- és névtára 1887. 219. oldal
[8] Bugyi református halotti anyakönyv 1887/52. bejegyzés
[9] A Magyar Királyi Posta és Távirda Rendeletek Tára 1888. 211. oldal
[10] Kassai római katolikus születési anyakönyv 1871/601. bejegyzés
[11] A kassai Állami Főreáliskolának értesítője 1895-96. évről, 134. oldal
[12] Új Írás 1976. 2. szám 118. oldal
[13] Pesti Hírlap 1891. június 21. szám 9. oldal
[14] Magyar Királyi Posta és Távirda Rendeletek Tára 1913. 258. oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése