Az ócsai Bukodi Jánosné koporsója feletti gyászbeszéd 1879-ből

Egy árverésen sikerült megvennem még évekkel ezelőtt egy Szabó Géza volt ócsai református lelkészhez (1880-1902) köthető iratköteget. Az iratok közt egy furcsa kéziratra bukkantam, amit elolvasva világossá vált: egy meggyilkolt ócsai asszony, Bukodi Jánosné Szabó Lídia temetésén elhangzott gyászbeszéd van rajta. Mivel önálló lelkészként Szabó Géza csak 1880-ban váltotta Rácz Szabó Lajos lelkészt (1832-1880) az ócsai gyülekezet élén, így lehet, hogy azt Géza még mint segédlelkész mondta el.

A gyászbeszéd első oldala (saját gyűjtemény)

A gyászbeszéd és az anyakönyvi kutatások alapján megállapítható, hogy a 40 éves özvegyasszonyt álmában verték agyon majd kirabolták június 22-én; másnap reggel Mihály nevű fia talált rá.

Halotti anyakönyv az ócsai református gyülekezetből (forrás: familysearch.org)

 

A lelkész beszédében felelevenítette a közelmúltban Budapesten elhunyt Mártonfalvi Izidor ügyvéd esetét, akit szolgája gyilkolt meg, ugyancsak álmában.

Magyar Polgár is hírt adott az esetről (forrás: Arcanum Adatbázis)

A férj, Bukodi János korábban a kútba ugorva öngyilkos lett (február 20-án), a feleség pedig "meggyilkoltatik - miként hitvány, gazdátlan eb - agyonveretik."

Bukodi János halotti bejegyzése az ócsai református anyakönyvben (forrás: familyserach.org)

A kézirat

A gyászbeszéd szöveghű leirata:

 

Meggyilkolt felett Ócsa 1879 Junius 23.

Özvegy Bukodi Janosné Szabó Lidia felett. –

Könnyes szemmel – dobogó szívvel –

 

Megdöbbenéssel, s párosult fájó érzéssel vegyült, szégyen érzettel álljuk körül e sötét, e gyászos koporsot – melyben, egy – talán édes álmaiban orozva meggyilkolt – s agyonvert őzvegynő fekszik – hidegen összeroncsolt fejjel – mereven.-

Ismét és ismét gyilkosság történt falunkban. Ismét gyilkosság! Ki az Ki megdöbbenés és szégyenérzés nélkül hallgatta volna a tegnap reggel elterjedt – fájdalom, most már való hirt – hogy Özvegy Bukodi Jánosnét az éjjel reggel – meggyilkolva találta szerető édes jó anyja. –

Borzasztó, rettenetes – Ketségbe ejtö állapot (mely meggyaláza a világ elött helységünket egyházunkat – mindnyájunkat ) -

Oh! mert senkisem tudhatja, mire fekszik s mire ébred ? –

Nem sejtheti, hogy a sors könyvében – a hol napinapos illetöleg – mi van neve után feljegyezve. –

A fájdalmas, gyászos véletlennek és csapásnak – mindnyájan Kivagyunk téve –

A bölcs tudománya, az erös ereje, a kegyes ígazsága, a gazdag Kíncsei, az özvegy szegénysége semmi – semmi által nem képes magát – a nem vélt ellen – biztositani. –

Midön az ember azt gondolja, nyavalya nélkül leszek:  veszedelem reá, mint a hitetlen az útczáknak sarkain leskelődik; leskelődik titkon mint az oroszlán, a lesben megöli az ártatlan is megrontja, levonja és leveti a szegényt az ő erejével.

Kitudja nem éri-e még ily szomorú történet egyikes vagy másikat ? –

Kitudja, hogy a Kik ez agyonvert szegény Özvegy asszony koporsójánál egybegyűltek – nem lesz-e azok közül valaha olyan – a kire ráillenek Jóbnak ama szavai;- Szintén a nappal is felkelvén a gyilkos, megöli a szegényt és  szükölködöt, éjjel pedig olyan mint a lopó – eljő,- mikor az alvó nem is vélné

Ime e szerencsétlen, e boldogtalan özvegy amoly gyászos példája. –

Csak néhány nappal és -

A mindennapi munkában elfáradva – nyugodt lélekkel hajtotta le fejétaz alomra –

Fel sem ébredt többé – álmaiban agyon sulytatott – s meggyilkoltatott –

Nem rég – Budapesten történt ehez hasonló eset.-

Mártonfalvi Izidor fiatal köz és váltó ügyvédet – szolgája – álmában – agyonsulytotta.

A gonosz tett – rémületbe ejté egész országot -

A bün nem maradt – titokban – s büntetlenül a bűnös – Ki ez isszonyú gyilkosságot elköveté – elfogadott – s kötél általi halálra által ki is végeztetett ítéltetett

Ki volt a gyilkos? – nem az én tisztem azt – itt most kérdezni .......

Akár ki volt – a legszerencsétlenebb teremtménynek tartom én öt – a világon .-

Nem lehet annak nyugodt lelki ismerete- folytan üldözheti azt a meggyilkolt szelleme. Kétségbe ejtö – jajkiáltása – hideg, merev tekintete. Sirjunk – zokogjunk – e gyász koporsó felett,. sirattuk az ártatlanul agyon sulytott – özvegyet – sirattuk – e bünös emberiséget.-

Szerencsétlen család – boldogtalan háznép.

A férj, az apa – öngyilkossá lön – a nő – az anya – meggyilkoltatik – miként hitvány – gazdátlan eb – agyonveretik - .......

Sirjunk, zokogjunk – e gyászkoporsó felett – sirattuk – az árva gyermekeket – a kik – ily véletlenül – lettek – árvákká – boldogtalanokká.-

Kine ismerte volna-e sötét koporsoban nyugvó – agyonsulytott özvegyet –

Még férje élt – addig ö nem munkálkodhatott –

Férje halála után – hozzá fogott e munkához házát felépíteni – szőllejében gunyhot csináltatott – szóval – gazdálkodni kezdett xxxx –

A világ azt hitte róla, hogy férje után sok pénze maradt – Es lett neki halála a pénz – e pénz – mely már anyi szerencsétlenségnek lett – szülö oka –

Pedig talán pénz se volt szegénynél.-

Istenem! Istenem!  - Mért is adsz nekünk ily nagy szabadságot – hogy az ember azt teheti – ember társaival e mit akar – e mi neki tetszik –

Oh! mennyi gyilkosság történt már xxx e földön nap alatt ? –

Megdöbbenve tapasztaljuk a különféle eröszakos kimulások, s az Ön – más által okozott gyilkosságok nagy számát

Ez a jelenség a kor betegsége._

Az élet rövid – s még se elégeljűk meg a természet eljárását – hanem kezeinkkel is írtjuk magunkat.-

Ne ölj – igy hangzik a e parancsolat de fájdalom; sikere s hatása nem megnyugtato mindennap látni ’s hallani ily szomorú példákat –

Valóban szomorú időket, szomorú napokat élünk – a társadalmi élet meg van mételyezve – megvan erkölcstelenitve. _

A pénznek határtalan szerelme a mai kórnak uralkodó szeretete – melyért már annyi ártatlanok vére omlott ki a földre.

Itt a szomorú példa okuljatok rajta.-

A jó Isten különben is annyi csapásokkal sulyt – és látogat bennünket – mért akarjuk hát büneinkkel még inkább ránk zuditani az Úr haragját.-

Egyik csapás a másikat éri –

Követi ....

Ki sajnálkozzék akkor községünkben rajtunk ha azt hallja – hogy nálunk a rablás a gyilkolás – az emberölés napi rendben van? .....

Bizonyára senkisem –

A világ – az emberiség – megvet – megutál bennünket _ s borzadva gondol reánk__

SZ. h. Gy!

Akár mint volt – már megtörtént - -

Nekem csak az fáj leginkább – engem csak az bánt legjobban – hogy - e szomorú eset ismét falunkban történt – melynek híre terjed – az egész hazában - -

De – a mi megtörtént – azon változtatni nem lehet. _

E szerencsétlen halottat fel nem támaszthatjuk – jaj kiáltásainkkal –

Kivánjunk neki – csendet nyugalmat –

Mi pedig – tanuljunk e gyászos példán kevéssel megelégedettek lenni –

Tanuljunk – jo emberek – jo polgárok lenni - -

Ki volt – pedig az xxx