Tóth Péter Domonkos ócsai plébános életrajza

Tóth Péter Domonkos (forrás: Váci egyházmegye)

Tóth Péter Domonkos 1942. július 7-én született Lajosmizsén. 1960-ban érettségizett a kecskeméti Piarista Gimnáziumban. 1965. június 27-én szentelték pappá a kecskeméti Nagytemplomban. A felszenteléshez pápai engedély kellett, ugyanis a szeminárium legfiatalabb végzőse még nem töltötte be a kánonjog szerint előírt 23 évet. Szentelése után rövid időre Örkény segédlelkésze lett.

Hitoktatóként szolgált Tápiószecsőn (1965-68), Abonyban (1968-70), Dányban (1970-71), Kiskunfélegyházán (1971-74), Újpesten (1974-75), Kecskeméten (1975-80), Aszódon (1980), majd plébánosként első állomása Ladánybenén volt 1980 és 1983 között. Ócsán 1983-tól 2008-ig szolgálta az egyházat.[1] Vezetése alatt megújult a templom, s a kárpótláskor visszakerült ingatlanok rendezésekor vált lehetővé a volt egyházi iskola modern plébániává alakítása. 1998-ban Ócsáért díjjal tüntette ki az önkormányzat, amit azok kaphatnak, akik legalább tíz éve szolgálják a település kultúráját, oktatását, egészségügyét vagy sportmozgalmát[2].

 

Tóth Péter Domonkos atya és ócsai elsőáldozók az 1990-es évek elején (forrás: Ócsai Római Katolikus Egyházközség)

A templomtorony levéltelének felügyelete 1993-ban (forrás: Ócsai Római Katolikus Egyházközség)

Az 1990-as évek elején kirobbant és később elmérgesedett, úgynevezett „dabas-sári iskolaügy”[3] rendezésében tett erőfeszítéseiért a megyéspüspök a címzetes ócsai préposti címmel tüntette ki az atyát 1995-ben. Tóth Péter Domonkos 1994-től[4] és 1997 között több tanéven át vállalta a hitoktatást a sári önkormányzati iskolában, s többször is közvetített a vitás felek (a dabasi önkormányzat és a váci püspökség) között.

Tóth Péter Domonkos atya és alsónémediek az ócsai Somogyi Béla utcai kereszt szentelésekor, 1991-ben (forrás: saját fénykép)

Lelkészi munkáján túl jelentős a szerepe az egyházi újságírásban. 1972-től több száz írása jelent meg a Katolikus Kalendáriumban, Gazdakalendáriumban, valamint társszerzője volt a Családi ünnepek és Istennek tetsző életek című időszakos kiadványnak.[5] 1972 és 1990 között a Katolikus Szó szerkesztőjeként, majd 1991 és 2008 között az Ócsai Hírmondó főszerkesztőjeként hirdette Isten országát. Cikkeit jellemzően csak monogramjával szignózta.

Tóth Péter Domonkos (b1) ócsai, Kapás Attila (b2) bugyi, Pásztor Győző (b4) dabas-sári plébánosok és dr. Beer Miklós (b3) váci püspök Tóth atya 2008-as ócsai búcsúmiséjén (forrás: Ócsai Római Katolikus Egyházközség)

2008-as nyugdíjazása után a veszprémi Regina Mundi templomhoz került és a Szent László plébánián végzett áldozatos kisegítői munkáján túl, több mint 80 különböző egyházközségben szolgált a hívek javára. Domonkos atya 2015. július 19-én tartotta aranymiséjét a Regina Mundi plébániatemplomban[6].

Tóth Péter Domonkos 2022. július 30-án tért meg Teremtőjéhez – egy napon Pásztor Győző (1933-2022) volt sári plébánossal (1981-2020), esperessel, mesterkanonokkal.

---

[1] http://sematizmus.vaciegyhazmegye.hu/szemely.php?id=207

[2] Ócsáért díj a prépostnak (In: Népszabadság 1998. február 18-ai szám Pest Megyei Krónika melléklet 28. oldal)

[3] 1993-ban a sári plébános, Pásztor Győző egyházi általános iskolát nyitott Dabas-Sáriban, amit az önkormányzati képviselők egy része hevesen ellenzett. Az iskolanyitás országos publicitást kapott, melynek rendezése több évig tartott a plébános, az önkormányzat és a püspökség között. A konfliktus miatt Pásztor Győző nem vállalta, hogy a nem egyházi iskolában hitoktatást tartson. A Szent János Katolikus Általános Iskola azóta is működik.

[4] Stolmár G. Ilona: A Dabas-Sári „iskolapélda” (1994) 274. oldal ISBN 963-044-203-5

[5] Új főpap a váci egyházmegyében (In: Népszabadság 1995. július 4-ei szám Pest Megyei Krónika melléklet IV. oldal)

[6] https://www.veszpremiersekseg.hu/toth-peter-domonkos-aranymiseje/

Miről mesél egy gyálpusztai képeslap?

A tárgyak nem képesek beszélni, mégis mesélnek! Mesélnek a régmúltról, egy békésebb vagy éppen egy szomorúbb időszakról. Az előlapok sokszor egy már letűnt kort mutatnak meg nekünk, olyan épületeket, embereket, akiket már nem láthatunk. Az írott oldalon pedig sorsok, szerelmek, iskolai történetek elevenedhetnek meg előttünk. Az ezek utáni kíváncsiság vettem elő egy gyálpusztai képeslapot a gyűjteményemből és próbáltam meg utánajárni, miről mesél ez a példány!

Üdvözlet Gyálpusztáról (forrás: saját gyűjtemény)

A képeslap képes oldala:

Gyálpusztai vasútállomás

A gyáli vasútállomás a Budapest–Lajosmizse–Kecskemét-vasútvonal első szakaszának átadásakor, 1889. július 8-án nyílt meg Puszta-Gyál néven. Az állomás akkor Alsónémedi közigazgatási területén feküdt, magától a községtől 8 kilométernyi távolságban, a környéken csupán elszórt tanyák voltak. 1905. május 1-től az állomás neve Gyálpusztára változott. A környékbeli földesurak parcellázásai révén a századfordulót követően Gyál község népessége gyors növekedésnek indult, így az állomás forgalma is megnőtt. 1952-től a megálló neve Gyál lett. Érdekesség, hogy a gyáli postahivatal neve ezzel szemben az alábbiakban változott: Gyál pályaudvar (1889-1905), Gyálpuszta pályaudvar (1905-1934), Gyálpuszta (1934-1947), Gyál (1947-).

A képeslap kibocsátását 1905. május 1. és 1913. november 8. közé tehetjük. Láthatjuk rajta a posta cégérét is, a kapuban áll az állomás vezetője. A lap kibocsátása miatt a képen szerepelhet Kosztka Gyula mellett Gorek Márton (1904-1911) vagy Kapcza József (1911. január 30 - 1911. november 29.) is, mindannyian egyszerre voltak a gyálpusztai pályaudvar állomáselöljárói és postamesterei egyszemélyben.

Jálics-kastély

A Jálics család a nagykárolyi gróf Károlyi családtól vásárolt meg a gyáli birtokot. Kastélyukat a XIX. század végén Jálics Géza (1845-1912) építette, aki szőlészeti-borászati mintagazdaságot alakított ki a Soroksárhoz, majd Alsónémedihez csatolt Szőlősgyál nevű településrészén. Az épület a II. világháború idején megsérült, majd fokozatosan pusztult. Az 1960-as években még álltak a romjai, ma már nyoma sincs.

A képeslap írott oldala (forrás: saját gyűjtemény)

 

A képeslap címzéses oldala:

A levél szövege

„Igen Tisztelt Záborszky úr!

Kérem legyen oly szíves csere fejében Alterantera t. és Mezenbriantum féle disz növények höl szaporitásra egy pár gyökeret küldeni esetleg ha nem lesz terhére valamely vasárnap ide kijönni sziveskednék a 6504 essel.

Szivélyes Üdvözlettel

Kosztka Gyula

all. elöljáró

Gyálpuszta 913 XI/8.”

A bélyegzésen szépen olvasható a „GYÁLPUSZTA P. U.” körirat, s látszik a Szent Korona is.

A levélíró, Kosztka Gyula

Kosztka Gyula 1877. május 22-én született a felvidéki Galántán, római katolikus családban, Kosztka György vasúti őr és Volna Teréz fiaként. Négy polgári osztályt végzett, beszélt és írt magyarul, németül és tótul. A vasútnál 1896. március 10-én lépett szolgálatba. Vizsgáit fokozatosan sikerrel teljesítette (1896: távírászati, forgalmi, 1898: kereskedelmi, 1901: állomás elöljárói). 1900. október 6-án feleségül vette Krizsán Emíliát (1880-1958) a felvidéki Beckón. Házasságukból négy gyermek született, közülük kettő érte meg a felnőttkort (Adél Irén 1901-?, Mária Terézia 1902-1903, Gyula 1903-1906, Antal 1907-?); érdekesség, hogy Antal fiuk később szintén a MÁV-nál helyezkedett el. Kosztka Gyula az alábbi helyeken szolgált:

1896.03.10-1896.06.14.         Pöstyén           állomásfelvigyázó gyakornok

1896.06.15-1897.04.30.         Pozsony          állomásfelvigyázó gyakornok

1897.05.01-1897                    Pozsony          állomásfelvigyázó

1897-1903.09.17.                   Cífer               állomásfelvigyázó

1903.09.18-1906.10.23.         Zebegény        állomás elöljáró

1906.10.24-1910.05.11.         Verbó              állomás elöljáró

1910.05.12-1911.12.04.         Puhó               állomás elöljáró

1911.12.05-1922.01.31.         Gyálpuszta      állomás elöljáró

1922.02.01-1929.06.08.         Gyálpuszta      állomás elöljáró, I. osztályú üzemi segédtiszt

1929.06.09-1929.06.30.         Kiskunhalas    állomás elöljáró, I. osztályú üzemi segédtiszt

1929.07.01-1930.01.31.         Lajosmizse      állomás elöljáró, I. osztályú üzemi segédtiszt

1930. január 31-én kilépett a MÁV-tól, s kérte nyugdíjazását. 1943. augusztus 4-én kelt levelében kérte a MÁV-ot, hogy egy borügynökség iparengedélye miatt részére igazolják munkaviszonyát, s jellemezzék a tanácsköztársaság alatt tanúsított tevékenységét. Másnapi keltezéssel a MÁV teljesítette kérését, s megírta, hogy „a Tanácsköztársaság alatt magaviselete kifogástalan volt”. Kosztka Gyula ekkor a Kecskemét, Hosszú utca 34. szám alatt lakott. Halálának pontos helyét és idejét nem tudjuk, felesége 1958. május 12-én hunyt el Budapest IV., Istvántelki utca 2. szám alatt; ekkor Kosztka Gyula még élt.

A vasúti feladatok mellett kinevezték 1911-ben Gyálpuszta pályaudvar postamesterévé is, mely tisztségét 1929-ig töltötte be.

A bemutatott képeslap alapján (is) egyértelmű, hogy intenzív kertészetet/földművelést folytatott Gyálpusztán, ugyanis 1913-ban tagja lett az Országos Magyar Méhészeti Egyesületnek, s folyamatosan jelentek meg eladási hirdetményei a különféle lapok értékesítési rovataiban; például 1920-ban 45 hektoliter törkölyt és 1500 hektoliter rislinget kínált eladásra. 1927-ben hirdette meg kétholdas gyümölcsöskertjét házzal, hármas negyvenkeretes kaptárait méhcsaládokkal.

A címzett, Zaborszky József

Zaborszky József 1879. március 2-án született, Zaborszky János és Kubán Zsuzsanna fiaként, evangélikus családban. Kertészsegédként kezdett el dolgozni, s 1905-ben a magyar királyi földművelésügyi minisztériumnál ismertetett egy általa összeállított „filoxéria gyérítő és szőlőgyökér fejlesztő keverék”-et. A szérum további sorsáról nem sikerült többet találnom. 1913. október 30-án vette feleségül Starek Amáliát (1885-?) Budapesten, az I. kerületben; apósa, Starek Lajos (1862-1940) műkertészként dolgozott a fővárosban. Zaborszky ekkor már a Budapest, VI. kerület, Hungária út 68. szám alatti MÁV-kertészet 7. házában lakott. 1946. december 19-én hunyt el szervi szívbajban  rákosszentmihályi otthonában, a Hársfa utca 122.-ben.

Patika nyílt Alsónémedin!

A magyarországi közegészségügyben a gyógyszertárak tömegesen 1880 után jelentek meg. Korábban csak városokban, nagyobb településeken nyitottak patikát, például járási székhelyen vagy vasúti megállóhellyel rendelkező helyeken.

A kisebb településeken az orvosok kézi gyógyszertárában volt egy olyan gyógyszerkészlet, amiből lehetett gazdálkodni. Alsónémedin a községi orvosi állást 1861-től dr. Magyary István (1835-1911) töltötte be, s jól mutatja megbecsülését, hogy presbiterként, tűzoltóparancsnokként, takarékpénztári elnökigazgatóként is részt vett a község életében.

Dr. Magyary István községi orvos fényképe a századfordulóról (forrás: saját gyűjtemény)

Alsónémedi szomszédságában 1907-ig az alábbi településeken nyitottak patikát:

Soroksár (1814 és 1903),

Alsódabas (1839),

Monor (1851),

Kiskunlacháza (1856),

Dunaharaszti (1886),

Ócsa (1887),

Vecsés (1893),

Bugyi (1901),

Üllő (1904),

Monor (1907).

Az akkori jogszabályok szerint a döntéshozó belügyminiszter részére mindenki véleményét be kellett szerezni egy patikanyitáshoz[1], így a települési képviselőtestület, a közegészségügyi bizottság, a főszolgabíró, az alispán, a vármegyei tisztifőorvos, a vármegye közgyűlés is tárgyalt egy-egy patikanyitást; az alapítási szándékot azonban bárhová be lehetett nyújtani. 1907 februárjában Kelemen Sándor endrődi és Németh Sándor soroksári gyógyszerész megpályázta az alsónémedi patika nyitásának jogát. Márciusban az ócsai gyógyszerész, csíkjenőfalvi Gyenge Viktor levelet írt az alispánnak, ugyanis az alipán kérte a Korona gyógyszertár forgalmi számait. Válaszlevelében az adatokat megírta Gyenge, s egyben kérte az alispánt, hogy ne engedélyezze a patikanyitást, mert „a két község lakóinak száma 7865, bele értve a két községhez tartozó pusztákat is. Városokban átlagosan számítva 10,000 lélekre jut egy gyógyszertár, pedig köztudomású, hogy a városi embernek több gyógyszerre van szüksége, mint a pusztai vagy falusi embernek, ki csak akkor hivat orvost mikor a beteg már haldoklik. … az új gyógytár felállítása nem egy, de két existenciát tenne tönkre, mert valamint én, úgy a felállítandó gyógyszertár tulajdonosa sem volna képes a csekély jövedelemből megélni.” Áprilisban a községi képviselőtestület sem támogatta a patikanyitást „tekintettel arra, miszerint községünkben Magyari István községi orvos úr a sürgős szükségletet, a közegészségügynek mindenben megfelelően 45 éven keresztül kielégítette kézi gyógyszertárából; s tekintve azt, hogy nevezett Doktor már 70 éves egyén, kinek szerény fizetését és jövedelmét a kézigyógyszertár némileg kiegészíti, - míg ezen állapot fennáll – új gyógyszertár létesítését nem véleményezzük.” Ezt követően a belügyminiszter június 20-án elutasította a patikanyitási kérelmet. 1909 végén négy patikus újra pályázott, ám sem a település, sem a vármegyei tiszti főorvos nem támogatta a nyitást, mert a „község az ócsai gyógyszertár forgalmi körzetéhez tartozik és úgy, ha ezen község kapna gyógyszertárat ugy az ócsai gyógyszertárat egészen tönkre tenné. … Alsónémedi községnek lakossága nagyobb részt földművesekből áll kik tudvalevőleg az orvosi gyógykezelést vagy egyáltalában vagy pedig csak a végső szükségben veszik igénybe.” 1911 novemberében elhunyt a községi orvos, dr. Magyary István, így 1912 elején már öten pályáztak a patikanyitásra. A jogszabályok szerint azonban egy belügyminiszteri elutasítás után 5 évig nem adható nyitási jog, így továbbra sem lett patikája Alsónémedinek.

1915 őszén öt kérelem is befutott a Belügyminisztériumhoz (aztán később még három), így újra elindult a véleményeztetés. November 9-én alsónémedi közegészségügyi bizottsági ülésén pálfordulás történt, s elhangzott, hogy „a bizottság tudatában van annak, hogy a lakosság számarányához mérten egy önálló gyógyszertár engedélyezésére és felállítására égető nagy szükség van.” A bizottság Geiger Károlyt ajánlotta, ahogyan másnap a képviselőtestület is. 17-én a főszolgabíró is támogatta a patikanyitást az alispánnak írt levelében. A megyei tiszti főorvos állásfoglalásában azért is támogatta a patikanyitást, mert „Alsónémedi község előre láthatólag nagyobb arányban fog fejlődni, mert előre láthatólag Budapesttel villanyossal lesz összekötve.” A döntés egy kicsit elhúzódott, de végül 1916. október 19-én Sándor János belügyminiszter engedélyezte az alsónémedi patikanyitást Geiger Károly gyógyszerésznek, kispesti lakosnak.

Geiger Károly és felesége egy 1907-es fényképen (forrás: Geiger Kálmán)

Az engedélyt követő egy éven belül a gyógyszertárat meg kellett nyitni, különben elvesztette a jogot a patikus, így Geiger 1917. július 14-re az alispánt és a vármegyei tiszti főorvost meghívta a patika megvizsgálására, ahol mindent rendben találtak, s a Magyar király nevet vette fel a gyógyszertár. Ezt a dátumot nevezhetjük az alsónémedi gyógyszertár születésnapjának.

Geiger Károly fényképe 1920 körül (forrás: Geiger Kálmán)

Az alapító, Geiger Károly 1855. június 23-án született Tolnán, Geiger Flórián és Lang Rozália fiaként, római katolikus családban.

Geiger Károly születési bejegyzése a tolnai római katolikus anyakönyvben (forrás: familyserach.com)

Diplomáját 1880-ban szerezte Budapesten, s ott is kezdett el dolgozni.

Bejegyzés Geiger Károly sikeres gyógyszerészi záróvizsgáiról (forrás: SE Levéltár)

Az 1900-as évek elején Erényi Béla budapesti Diana gyógyszertárában dolgozott, s vélhetően részt vett a Diana sósborszesz és a Dianás cukorka megalkotásában. Talán az itt szerzett tudását adta át fiának, Geiger Kálmánnak, aki később – immáron biztos anyagi háttérrel rendelkezve – előállította a híres Mecseki (gyógy)itókát. 1897. december 4-én vette feleségül Fedorcsák Mária Valériát Budapesten.

Geiger Károly és Fedorcsák Mária Valéria házassági bejegyzése (forrás: familysearch.org)

Az 1917-es alapítástól 1924. január 17-én bekövetkezett haláláig vezette gyógyszertárát Geiger Károly, sírja ma is megtalálható a temetőben.

Geiger Károly és anyósának sírja az alsónémedi ótemetőben a kápolna mellett... (saját fénykép)

... és a sírfelirat (saját fénykép)

Geiger Károly végrendelet nélkül halt meg, hagyatéki ügyét az ócsai királyi járásbíróság tárgyalta[2], dr. Balassa Lajos[3] közjegyző vezetésével. A hivatalos iratokban a felesége és két gyermeke (Viktória és Kálmán) lettek az örökösök. Érdekes, hogy az eljárásban milyen összegeket állapítottak meg különféle esetekben. A házi bútorokat 3 millió, a ruhaneműket 1 millió, míg a gyógyszertárat 25,35 millió (berendezés 12 millió, gyógyászati segédeszközök 6 millió, gyógyszerek és drogáruk 7,35 millió) koronára értékelték. Ezek mellett volt még két 50 koronás névértékű (de már 2000 koronás forgalmi értékű) értékpapírja az Alsónémedi Takarékpénztárból Geigernek. A kiadásoknál találjuk a 759 666 koronás temetési és kegyeleti költségeket, valamint, hogy 3 millió koronába került a síremlék. Az alsónémedi patika tulajdonjogát a két kisebb gyermek és az özvegy örökölte; a harmadik gyermek, a sátoraljaújhelyi lakos Ottmár már életében megkapta örökségét.

 

Korabeli képeslap a postahivatalról, rajta a két sarokban a két kisebb gyermek, Kálmán és Viktória aláírásával (forrás: saját gyűjtemény)

Az alapító halála után özvegye 1926 végéig megtartotta a tulajdonjogot, így úgynevezett kezelők vitték tovább a szakmai munkát a gyógyszertárban. Végül csíkjenőfalvi Gyenge Viktor, aki 1900 és 1910 között volt ócsai patikus, 1926 végén vette meg az alsónémedi patikát – igaz, csak 1928-ig volt a tulajdonában.

Özvegy Geiger Károlyné fényképe (forrás: Geiger Kálmán)

Ez az írás a 2018 szeptemberi Alsónémedi Hírmondóban megjelent cikkem további kutatási adatokkal, képekkel bővített változata!

---

[1] MNL PML IV. 408 alispáni iratok b) 23668/1907 iratköteg

[2] MNL PML VII. 4. Ócsai királyi járásbíróság iratai 15. doboz 159/1924 iratköteg

[3] Falu Tamás álnéven híres költő volt.