Patika nyílt Alsónémedin!

A magyarországi közegészségügyben a gyógyszertárak tömegesen 1880 után jelentek meg. Korábban csak városokban, nagyobb településeken nyitottak patikát, például járási székhelyen vagy vasúti megállóhellyel rendelkező helyeken.

A kisebb településeken az orvosok kézi gyógyszertárában volt egy olyan gyógyszerkészlet, amiből lehetett gazdálkodni. Alsónémedin a községi orvosi állást 1861-től dr. Magyary István (1835-1911) töltötte be, s jól mutatja megbecsülését, hogy presbiterként, tűzoltóparancsnokként, takarékpénztári elnökigazgatóként is részt vett a község életében.

Dr. Magyary István községi orvos fényképe a századfordulóról (forrás: saját gyűjtemény)

Alsónémedi szomszédságában 1907-ig az alábbi településeken nyitottak patikát:

Soroksár (1814 és 1903),

Alsódabas (1839),

Monor (1851),

Kiskunlacháza (1856),

Dunaharaszti (1886),

Ócsa (1887),

Vecsés (1893),

Bugyi (1901),

Üllő (1904),

Monor (1907).

Az akkori jogszabályok szerint a döntéshozó belügyminiszter részére mindenki véleményét be kellett szerezni egy patikanyitáshoz[1], így a települési képviselőtestület, a közegészségügyi bizottság, a főszolgabíró, az alispán, a vármegyei tisztifőorvos, a vármegye közgyűlés is tárgyalt egy-egy patikanyitást; az alapítási szándékot azonban bárhová be lehetett nyújtani. 1907 februárjában Kelemen Sándor endrődi és Németh Sándor soroksári gyógyszerész megpályázta az alsónémedi patika nyitásának jogát. Márciusban az ócsai gyógyszerész, csíkjenőfalvi Gyenge Viktor levelet írt az alispánnak, ugyanis az alipán kérte a Korona gyógyszertár forgalmi számait. Válaszlevelében az adatokat megírta Gyenge, s egyben kérte az alispánt, hogy ne engedélyezze a patikanyitást, mert „a két község lakóinak száma 7865, bele értve a két községhez tartozó pusztákat is. Városokban átlagosan számítva 10,000 lélekre jut egy gyógyszertár, pedig köztudomású, hogy a városi embernek több gyógyszerre van szüksége, mint a pusztai vagy falusi embernek, ki csak akkor hivat orvost mikor a beteg már haldoklik. … az új gyógytár felállítása nem egy, de két existenciát tenne tönkre, mert valamint én, úgy a felállítandó gyógyszertár tulajdonosa sem volna képes a csekély jövedelemből megélni.” Áprilisban a községi képviselőtestület sem támogatta a patikanyitást „tekintettel arra, miszerint községünkben Magyari István községi orvos úr a sürgős szükségletet, a közegészségügynek mindenben megfelelően 45 éven keresztül kielégítette kézi gyógyszertárából; s tekintve azt, hogy nevezett Doktor már 70 éves egyén, kinek szerény fizetését és jövedelmét a kézigyógyszertár némileg kiegészíti, - míg ezen állapot fennáll – új gyógyszertár létesítését nem véleményezzük.” Ezt követően a belügyminiszter június 20-án elutasította a patikanyitási kérelmet. 1909 végén négy patikus újra pályázott, ám sem a település, sem a vármegyei tiszti főorvos nem támogatta a nyitást, mert a „község az ócsai gyógyszertár forgalmi körzetéhez tartozik és úgy, ha ezen község kapna gyógyszertárat ugy az ócsai gyógyszertárat egészen tönkre tenné. … Alsónémedi községnek lakossága nagyobb részt földművesekből áll kik tudvalevőleg az orvosi gyógykezelést vagy egyáltalában vagy pedig csak a végső szükségben veszik igénybe.” 1911 novemberében elhunyt a községi orvos, dr. Magyary István, így 1912 elején már öten pályáztak a patikanyitásra. A jogszabályok szerint azonban egy belügyminiszteri elutasítás után 5 évig nem adható nyitási jog, így továbbra sem lett patikája Alsónémedinek.

1915 őszén öt kérelem is befutott a Belügyminisztériumhoz (aztán később még három), így újra elindult a véleményeztetés. November 9-én alsónémedi közegészségügyi bizottsági ülésén pálfordulás történt, s elhangzott, hogy „a bizottság tudatában van annak, hogy a lakosság számarányához mérten egy önálló gyógyszertár engedélyezésére és felállítására égető nagy szükség van.” A bizottság Geiger Károlyt ajánlotta, ahogyan másnap a képviselőtestület is. 17-én a főszolgabíró is támogatta a patikanyitást az alispánnak írt levelében. A megyei tiszti főorvos állásfoglalásában azért is támogatta a patikanyitást, mert „Alsónémedi község előre láthatólag nagyobb arányban fog fejlődni, mert előre láthatólag Budapesttel villanyossal lesz összekötve.” A döntés egy kicsit elhúzódott, de végül 1916. október 19-én Sándor János belügyminiszter engedélyezte az alsónémedi patikanyitást Geiger Károly gyógyszerésznek, kispesti lakosnak.

Geiger Károly és felesége egy 1907-es fényképen (forrás: Geiger Kálmán)

Az engedélyt követő egy éven belül a gyógyszertárat meg kellett nyitni, különben elvesztette a jogot a patikus, így Geiger 1917. július 14-re az alispánt és a vármegyei tiszti főorvost meghívta a patika megvizsgálására, ahol mindent rendben találtak, s a Magyar király nevet vette fel a gyógyszertár. Ezt a dátumot nevezhetjük az alsónémedi gyógyszertár születésnapjának.

Geiger Károly fényképe 1920 körül (forrás: Geiger Kálmán)

Az alapító, Geiger Károly 1855. június 23-án született Tolnán, Geiger Flórián és Lang Rozália fiaként, római katolikus családban.

Geiger Károly születési bejegyzése a tolnai római katolikus anyakönyvben (forrás: familyserach.com)

Diplomáját 1880-ban szerezte Budapesten, s ott is kezdett el dolgozni.

Bejegyzés Geiger Károly sikeres gyógyszerészi záróvizsgáiról (forrás: SE Levéltár)

Az 1900-as évek elején Erényi Béla budapesti Diana gyógyszertárában dolgozott, s vélhetően részt vett a Diana sósborszesz és a Dianás cukorka megalkotásában. Talán az itt szerzett tudását adta át fiának, Geiger Kálmánnak, aki később – immáron biztos anyagi háttérrel rendelkezve – előállította a híres Mecseki (gyógy)itókát. 1897. december 4-én vette feleségül Fedorcsák Mária Valériát Budapesten.

Geiger Károly és Fedorcsák Mária Valéria házassági bejegyzése (forrás: familysearch.org)

Az 1917-es alapítástól 1924. január 17-én bekövetkezett haláláig vezette gyógyszertárát Geiger Károly, sírja ma is megtalálható a temetőben.

Geiger Károly és anyósának sírja az alsónémedi ótemetőben a kápolna mellett... (saját fénykép)

... és a sírfelirat (saját fénykép)

Geiger Károly végrendelet nélkül halt meg, hagyatéki ügyét az ócsai királyi járásbíróság tárgyalta[2], dr. Balassa Lajos[3] közjegyző vezetésével. A hivatalos iratokban a felesége és két gyermeke (Viktória és Kálmán) lettek az örökösök. Érdekes, hogy az eljárásban milyen összegeket állapítottak meg különféle esetekben. A házi bútorokat 3 millió, a ruhaneműket 1 millió, míg a gyógyszertárat 25,35 millió (berendezés 12 millió, gyógyászati segédeszközök 6 millió, gyógyszerek és drogáruk 7,35 millió) koronára értékelték. Ezek mellett volt még két 50 koronás névértékű (de már 2000 koronás forgalmi értékű) értékpapírja az Alsónémedi Takarékpénztárból Geigernek. A kiadásoknál találjuk a 759 666 koronás temetési és kegyeleti költségeket, valamint, hogy 3 millió koronába került a síremlék. Az alsónémedi patika tulajdonjogát a két kisebb gyermek és az özvegy örökölte; a harmadik gyermek, a sátoraljaújhelyi lakos Ottmár már életében megkapta örökségét.

 

Korabeli képeslap a postahivatalról, rajta a két sarokban a két kisebb gyermek, Kálmán és Viktória aláírásával (forrás: saját gyűjtemény)

Az alapító halála után özvegye 1926 végéig megtartotta a tulajdonjogot, így úgynevezett kezelők vitték tovább a szakmai munkát a gyógyszertárban. Végül csíkjenőfalvi Gyenge Viktor, aki 1900 és 1910 között volt ócsai patikus, 1926 végén vette meg az alsónémedi patikát – igaz, csak 1928-ig volt a tulajdonában.

Özvegy Geiger Károlyné fényképe (forrás: Geiger Kálmán)

Ez az írás a 2018 szeptemberi Alsónémedi Hírmondóban megjelent cikkem további kutatási adatokkal, képekkel bővített változata!

---

[1] MNL PML IV. 408 alispáni iratok b) 23668/1907 iratköteg

[2] MNL PML VII. 4. Ócsai királyi járásbíróság iratai 15. doboz 159/1924 iratköteg

[3] Falu Tamás álnéven híres költő volt.