A tárgyak nem képesek beszélni, mégis mesélnek! Mesélnek a régmúltról, egy békésebb vagy éppen egy szomorúbb időszakról. Az előlapok sokszor egy már letűnt kort mutatnak meg nekünk, olyan épületeket, embereket, akiket már nem láthatunk. Az írott oldalon pedig sorsok, szerelmek, iskolai történetek elevenedhetnek meg előttünk. Az ezek utáni kíváncsiság vettem elő egy gyálpusztai képeslapot a gyűjteményemből és próbáltam meg utánajárni, miről mesél ez a példány!
 |
| Üdvözlet Gyálpusztáról (forrás: saját gyűjtemény) |
A képeslap képes oldala:
Gyálpusztai vasútállomás
A gyáli vasútállomás a Budapest–Lajosmizse–Kecskemét-vasútvonal
első szakaszának átadásakor, 1889. július 8-án nyílt meg Puszta-Gyál néven. Az
állomás akkor Alsónémedi közigazgatási területén feküdt, magától a községtől 8
kilométernyi távolságban, a környéken csupán elszórt tanyák voltak. 1905. május
1-től az állomás neve Gyálpusztára változott. A környékbeli földesurak
parcellázásai révén a századfordulót követően Gyál község népessége gyors
növekedésnek indult, így az állomás forgalma is megnőtt. 1952-től a megálló
neve Gyál lett. Érdekesség, hogy a gyáli postahivatal neve ezzel szemben az
alábbiakban változott: Gyál pályaudvar (1889-1905), Gyálpuszta pályaudvar
(1905-1934), Gyálpuszta (1934-1947), Gyál (1947-).
A képeslap kibocsátását 1905. május 1. és 1913.
november 8. közé tehetjük. Láthatjuk rajta a posta cégérét is, a kapuban áll az
állomás vezetője. A lap kibocsátása miatt a képen szerepelhet Kosztka Gyula
mellett Gorek Márton (1904-1911) vagy Kapcza József (1911. január 30 - 1911.
november 29.) is, mindannyian egyszerre voltak a gyálpusztai pályaudvar
állomáselöljárói és postamesterei egyszemélyben.
Jálics-kastély
A Jálics család a nagykárolyi gróf Károlyi családtól vásárolt meg a gyáli birtokot. Kastélyukat a XIX. század végén Jálics Géza (1845-1912) építette, aki szőlészeti-borászati mintagazdaságot alakított ki a Soroksárhoz, majd Alsónémedihez csatolt Szőlősgyál nevű településrészén. Az épület a II. világháború idején megsérült, majd fokozatosan pusztult. Az 1960-as években még álltak a romjai, ma már nyoma sincs.
A képeslap írott oldala (forrás: saját gyűjtemény)
A képeslap címzéses oldala:
A levél szövege
„Igen Tisztelt Záborszky úr!
Kérem legyen oly szíves csere fejében
Alterantera t. és Mezenbriantum féle disz növények höl szaporitásra egy pár
gyökeret küldeni esetleg ha nem lesz terhére valamely vasárnap ide kijönni
sziveskednék a 6504 essel.
Szivélyes
Üdvözlettel
Kosztka Gyula
all. elöljáró
Gyálpuszta 913 XI/8.”
A bélyegzésen szépen olvasható a „GYÁLPUSZTA P. U.”
körirat, s látszik a Szent Korona is.
A levélíró, Kosztka Gyula
Kosztka Gyula 1877. május 22-én született
a felvidéki Galántán, római katolikus családban, Kosztka György vasúti őr és
Volna Teréz fiaként. Négy polgári osztályt végzett, beszélt és írt magyarul,
németül és tótul. A vasútnál 1896. március 10-én lépett szolgálatba. Vizsgáit
fokozatosan sikerrel teljesítette (1896: távírászati, forgalmi, 1898:
kereskedelmi, 1901: állomás elöljárói). 1900. október 6-án feleségül vette
Krizsán Emíliát (1880-1958) a felvidéki Beckón. Házasságukból négy gyermek
született, közülük kettő érte meg a felnőttkort (Adél Irén 1901-?, Mária
Terézia 1902-1903, Gyula 1903-1906, Antal 1907-?); érdekesség, hogy Antal fiuk
később szintén a MÁV-nál helyezkedett el. Kosztka Gyula az alábbi helyeken
szolgált:
1896.03.10-1896.06.14. Pöstyén állomásfelvigyázó
gyakornok
1896.06.15-1897.04.30. Pozsony állomásfelvigyázó
gyakornok
1897.05.01-1897 Pozsony állomásfelvigyázó
1897-1903.09.17. Cífer állomásfelvigyázó
1903.09.18-1906.10.23. Zebegény állomás elöljáró
1906.10.24-1910.05.11. Verbó állomás
elöljáró
1910.05.12-1911.12.04. Puhó állomás
elöljáró
1911.12.05-1922.01.31. Gyálpuszta állomás elöljáró
1922.02.01-1929.06.08. Gyálpuszta állomás elöljáró, I. osztályú üzemi segédtiszt
1929.06.09-1929.06.30. Kiskunhalas állomás elöljáró, I. osztályú üzemi segédtiszt
1929.07.01-1930.01.31. Lajosmizse állomás elöljáró, I. osztályú üzemi segédtiszt
1930. január 31-én kilépett a MÁV-tól, s kérte
nyugdíjazását. 1943. augusztus 4-én kelt levelében kérte a MÁV-ot, hogy egy
borügynökség iparengedélye miatt részére igazolják munkaviszonyát, s
jellemezzék a tanácsköztársaság alatt tanúsított tevékenységét. Másnapi
keltezéssel a MÁV teljesítette kérését, s megírta, hogy „a Tanácsköztársaság
alatt magaviselete kifogástalan volt”. Kosztka Gyula ekkor a Kecskemét, Hosszú
utca 34. szám alatt lakott. Halálának pontos helyét és idejét nem tudjuk,
felesége 1958. május 12-én hunyt el Budapest IV., Istvántelki utca 2. szám
alatt; ekkor Kosztka Gyula még élt.
A vasúti feladatok mellett kinevezték 1911-ben
Gyálpuszta pályaudvar postamesterévé is, mely tisztségét 1929-ig töltötte be.
A bemutatott képeslap alapján (is) egyértelmű,
hogy intenzív kertészetet/földművelést folytatott Gyálpusztán, ugyanis 1913-ban
tagja lett az Országos Magyar Méhészeti Egyesületnek, s folyamatosan jelentek
meg eladási hirdetményei a különféle lapok értékesítési rovataiban; például
1920-ban 45 hektoliter törkölyt és 1500 hektoliter rislinget kínált eladásra.
1927-ben hirdette meg kétholdas gyümölcsöskertjét házzal, hármas negyvenkeretes
kaptárait méhcsaládokkal.
A címzett, Zaborszky József
Zaborszky József 1879.
március 2-án született, Zaborszky János és Kubán Zsuzsanna fiaként, evangélikus
családban. Kertészsegédként kezdett el dolgozni, s 1905-ben a magyar királyi
földművelésügyi minisztériumnál ismertetett egy általa összeállított „filoxéria
gyérítő és szőlőgyökér fejlesztő keverék”-et. A szérum további sorsáról nem
sikerült többet találnom. 1913. október 30-án vette feleségül Starek Amáliát
(1885-?) Budapesten, az I. kerületben; apósa, Starek Lajos (1862-1940)
műkertészként dolgozott a fővárosban. Zaborszky ekkor már a Budapest, VI.
kerület, Hungária út 68. szám alatti MÁV-kertészet 7. házában lakott. 1946.
december 19-én hunyt el szervi szívbajban rákosszentmihályi
otthonában, a Hársfa utca 122.-ben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése