A bugyi temetőben egy séta alkalmával pillantottam meg egy megjelenésében szép, tartalmában ugyanakkor szörnyű síremléket. Hat fiúgyermek neve állt rajta, a legfiatalabb egy, de a legidősebb is csak kilenc évet élt. Mindannyian a helyi római katolikus tanító utódai voltak, akinek élete után elkezdtem kutatni.
Bednay József 1827. augusztus 31-én született Zsámbokon, nemes Bednay András és Gábory Apollónia fiaként. 19 évesen szerzett tanítói képesítést – az akkori tanítóképzés csak középfokú végzettségnek számított, mindössze kétéves tanulmányi idővel.
 |
| Bednay József születési bejegyzése a zsámboki római katolikus születés anyakönyvben (forrás: familysearch.org) |
De milyen volt ekkor Bugyin az elemi oktatás? Két iskola működött, a református és a római katolikus. Egy 1845-ös jelentés[1] szerint 55 iskoláskorú fiú és 35 lány katolikus élt a faluban, akik közül 45 fiú és 27 lány rendszeres jár a tanodába. A jelentésből képet kapunk a templom mellett álló iskola állapotáról is: két évvel korábban az igazgató (azaz a plébános) „többnyire kéregetésből és tulajdon áldozatjával egészen újonnan épített a tetejét kivéve”. Hogy ez renoválást vagy egy új épület építését jelenti, nem tudjuk, vélhetően azonban egy felújításról volt szó. A tető itt-ott beázott, amit zsindellyel lenne javasolt javítani. Az iskolaépület jó állapotban volt, a tanítói laknak azonban nem volt kerítése és majorsági épület sem állt a tanító rendelkezésére. Az iskolában új padok és tábla is volt. A faluhoz tartozó három pusztáról is írt Gőcze József plébános: Délegyháza-pusztáról 2 fiú és 1 lány járt a falusi iskolába fél mérföldről. Szúnyog-pusztáról, valamint Alsó- és Felsőürbőpusztáról már nem jártak be a gyerekek, így itt „semmi tanítás sem eszközöltetik”. Az utóbbi puszták több, mint egy mérföld távolságban voltak az iskolától.
1846-ban ilyen körülmények közé érkezett meg az ifjú Bednay tanító, akinek a bugyi római katolikus elemi iskola volt az egyetlen munkahelye. Szabó József, mint az alsónémedi alesperesi kerület iskolai tanfelügyelője 1852-ben röviden így jellemezte Bednayt: „a gyermekek elme- és szív fogékonyságához alkalmazott” a modora és példás a magaviselete.[2] Az oktatás ekkor is még egy egytantermes iskolaépületben volt, s egyedül tanította a gyermekeket.
A kántortanító a Katholikus Néplapban többször is megjelentette eszmefuttatásait a bűnökről, pontosabban azok elkerüléséről. A „Ne lopj!” isteni parancsot a faluból vett példákkal mutatta be, fő megállapítása így szólt: „Mindég jobban meg jobban tapasztaljuk azt, hogy Isten büntető keze azon embereket, kik a lopást gyakorolják, elébb utóbb, vagy néha még legott a tettnél is eléri.”[3]
Nem kétség, a munkáját jól végezte: a váci püspök 1854-ben az egyházmegye tanítói közül 12-nek adott fejenként 40 forint jutalmat, köztük a bugyi tanítónak is. Ezt az összeget azok kapták, akik lelkiismeretesen látták el feladataikat.[4]
1854. december 22-én a bugyi Szent Adalbert templomban vette feleségül az Ürbőn született és lakó 19 éves Jelenik Máriát.
 |
| Bednay József és Jelenik Mária házassági bejegyzése a bugyi római katolikus házassági anyakönyvben (forrás: familysearch.org) |
A házaspárnak sok gyermeke született, azonban a korban általános és magas gyermekhalandóság őket sem kerülte el. A bugyi temető katolikus részén erről tanúskodik a már említett sírkő, mely alatt hat gyermekük alussza örök álmát.
 |
| A sírkő a bugyi temetőben (saját fotó) |
 |
| A sírfelirat a hat gyermek nevével (saját fotó) |
1862-ben a Szent István Társulat 99 könyvet ajándékozott a bugyi kántortanítónak. Mivel abban az időben a társulat volt az egyik hivatalos tankönyvkiadó, vélhetően iskolai könyveket kapott Bednay.[5] Szociális érzékenységét jól mutatja, hogy 1888-ban 60 krajcárt küldött a Gönczy-árvaházi alapra[6].
 |
| 1860-ban kiadott ABC-s könyv katolikus elemi iskolák számára - ilyenből is tanított Bednay (saját gyűjtemény) |
 |
| A tankönyvből kiderül: a szótagolva olvasás már 162 évvel ezelőtt is az oktatás szerves része volt (saját gyűjtemény) |
Tizenkét gyermeke közül a legkisebb lánya, Anna a szomszédos ócsai kántortanító, Esztergályos Károly (1864-1935) felesége lett 1891-ben.
Bednay József kántortanító haláláról sajnos nem találtam pontos információt. 1898 januárjában lett Percz Antal kántortanító Bugyin, egy 1903-as dokumentum[7] szerint a volt kántortanító nyugalomban (azaz nyugdíjasként) élt. (jól mutatja a népességnövekedést, hogy az 1902/3-as tanévben már 139 gyermeket, azaz közel az 1845-ös dupláját tanította Percz, mint anno Bednay) 1897 után vélhetően fiai után költözött az idős házaspár Újpestre, ahol gyermekeik asztalosként dolgoztak. Az biztos, hogy a vallási- és közoktatási miniszter 1907 végén az özvegyének évi 300 korona segélypénzt állapított meg[8], így csak annyi bizonyos, hogy 1903 és 1907 között hunyt el.
A kántortanító özvegye 1915. november 5-én este 11 órakor hunyt el hashártyagyulladásban Újpesten, a Lőrincz utca 102. szám alatti házban, ahová gyermekei után költözött, akik asztalosként dolgoztak. Az 1890-ben megnyitott városi temetőben temették el, az akkori Apponyi, Tél és Diófa utca, a villamos vonal és a vasúti töltés által határolt területen. Mivel az 1910-es évekre a temető telítődött, így szükségessé vált új terület kijelölése temetkezés céljára. A régi újpesti temetőt 1964-ig fokozatosan felszámolták, az itt nyugvó elhunytakat különböző kegyeleti helyekre szállították; a volt temető helyén ma lakótelep áll. Így sajnos a volt bugyi kántortanító és felesége sírja ma már nem megtalálható[9]. Legyen áldott az emlékük!
 |
| Özvegy Bednay Józsefné halotti bejegyzése az újpesti polgári halotti anyakönyvben (forrás: familysearch.org) |
A kutatásomhoz segítséget nyújtott az Arcanum Adatbázis, a családi adatok összeállítása pedig nem sikerült volna a MACSE adatbázisa és a familysearch.org nélkül.
[1] HU MNL OL C69 Acclusa 273. oldal
[2] VPKL Informatio Scholaris 1. doboz 1852-es csomó
[3] Katholikus Néplap 1852. január 1-jei szám 7. oldal
[4] Religio 1854. 1. félév 109. oldal
[5] Katholikus Néplap 1862. december 25-ei szám 438. oldal
[6] Néptanítók Lapja 1888. február 11-ei szám 94. oldal
[7] MNL PML IV. 415. Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Közigazgatási Bizottságának iratai (1876-1950) b/ általános ügyek III. kútfő oktatási ügyek 4. doboz 965/1903 számú iratköteg
[8] Néptanítók Lapja 1907. november 28-ai szám 9. oldal
[9] A Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. 2020. január 24-ei emailje alapján
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése