1912 szeptemberében nyílt meg az első iskolai tanév az ócsai állami elemi iskolában. De hogyan jutott idáig a település, mi hozta el azt a változást, aminek vége egy új iskola alapítása volt? Ehhez vissza kell utaznunk az időben egészen a századfordulóig, jöjjenek velem!
Ócsa mind lakosságszámban,
mind beépített területben nagyban eltér a jelenlegi várostól. Azonban a már a
századfordulón meglévő vasút, gyógyszertár, járásbíróság mind-mind egy
polgárosuló település benyomását keltették. Az elemi oktatást két felekezeti –
református és római katolikus – iskola biztosította, polgári iskola legközelebb
Monoron és Soroksáron volt ekkor.
 |
| A monori magyar királyi állami polgári fiú- és leányiskola egy korabeli képeslapon (forrás: bedo.hu) |
A XIX. század közepéig
csak egyházi iskolák léteztek a Magyar Királyságban. Az Eötvös-féle 1868-as népoktatási
törvény azonban megnyitotta az utat az állami és a városi vagy községi
fenntartású iskolák előtt.
A különféle levéltári
kutatások során több olyan iratot is találtam, melyek alapján az iskolás
gyermekek igen nagy számban „lógtak” az iskolából. Nem ócsai probléma volt ez,
hanem országos. A „lógás” oka legtöbbször kimerült a szülőknek való
besegítésben a ház körüli munkákban vagy a földeken, a fiatalabb testvérekre
való vigyázásban.
1882-ben az ócsai római katolikus elemi iskola vezetősége felajánlotta Ócsa községnek államosításra az iskolát, melyről a képviselőtestületi döntést[1] Konkoly József szolgabíró 1882. november 20-án felterjesztette az alispánnak.[2] Sajnos a konkrét iratok elvesztek a történelem viharaiban, így csak vélelmezhetjük, hogy pénzügyi okok állhattak a felajánlás miatt. A helyi katolikus leányegyházközség ekkor már több évtizede küzdött az elszakadásért Alsónémeditől, sikertelenül.
A századfordulóig Ócsán a
reformátusok és a római katolikusok elemi iskoláiban tanulhattak a gyerekek,
ekkor még hat évig. A reformátusoknál mintegy 300 diákot tanított négy, míg a
katolikusoknál 200-at három tanító.
1905 júniusában Nagy Pál okleveles
tanító egy „magánelemi
népoktatási tanintézet nyitását” kérvényezte a minisztertől. A tanító az
előző tanévben a Taksonyhoz tartozó Kis-Dunavarsány telepen működtetett magán
elemi iskolát. Bár a tanítónak konkrét tervei voltak a tanterem kialakítására
és az eszközök beszerzésére is, a minisztérium elutasította a kérvényét.[3]
A helyi baptista
gyülekezet is próbálkozott, azonban csak nagyon rövid ideig, kevesebb mint egy
évig állt fenn az iskola az 1907/08-as tanévben, majd diákjait szétosztották a
másik két felekezeti iskola között[4], igaz, hosszas huzavona
után.
 |
| Tanfelügyelő-helyettesi jelentés 1907-ből, hogy öt katolikus diákot átvett a római katolikus elemi iskola a baptistáktól (forrás: VPKL) |
folytatjuk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése