110 éves az állami elemi oktatás Ócsán - II. rész

1908 januárjában A. Kánai Pál és B. Kánai József baptista vallású földműves ócsai lakosok levelet írtak a helyi elöljáróságnak, melyben előadták a szülők kálváriáját. Elmondásuk szerint a baptista elemi iskola „valóságos ostromnak volt kitéve” rövid fennállása alatt. Mivel gyermekeiknek iskolába kell járniuk, de egyik egyházi elemi iskola sem fogadja be őket, így kérték az elöljáróságot, hogy létesítsenek községi iskolát. A település erre anyagi okok miatt nem volt hajlandó. Erre a panaszosok a vármegyei közigazgatási bizottsághoz fordultak[1]. A levéltári iratok közt több olyan 1909-es bírságfizetési lapot is találhatunk, melyekben baptista szülőket bírságolnak meg gyermekenként 1 koronára, mert a nebulókat nem iratták be iskolába.

A miniszter határozatban írta elő Ócsának, hogy létesítsen községi iskolát, hiszen a két elemi iskola túlterhelt, sokkal több diák jut egy-egy tanítóra és tanteremre, mint amennyit a törvény előír. Erre válaszul 1910-ban írt Bukodi Pál bíró egy levelet, melyben kérte a minisztert, hogy inkább állami iskolát állítsanak fel, ugyanis a község nem tudja biztosítani az anyagi fedezetet.[2] Mivel az 1910-es tanfelügyelői jelentés szerint 567 iskoláskorú gyermek volt Ócsán, új iskola nyitása nem volt kérdés. A település úgy próbált könnyíteni a helyzetén, hogy nem a belterületen, hanem Alsópakonyban létesített volna iskolát. Mivel előrelépés nem történt, a főispán 1911. március 23-án kelt levelében sürgette a járási főszolgabírót a pusztai iskola építésére.[3] A miniszter végül 1912-ben hozott 47703/1912-es rendeletével engedélyt adott egy kéttantermes állami elemi iskola létesítésére Ócsán[4].

Az új iskolába természetesen új tanítókra is volt szükség. Az 1912/13-as tanévre Tőtösről került a frissen alapított ócsai állami elemi iskolához Karay Ambrus[5] mint igazgató[6], Vitárius Margit tanítónővel együtt[7]. Az alsódabasi járásban a következő évben két új állami elemi iskolát is alapítottak: a Bugyihoz tartozó Alsódélegyházán egy, míg Lajosmizsén tizenkét tanerővel[8].

Karay Ambrus áthelyezése Ócsára (forrás: Az Ujság 1912. augusztus 1-jei szám 16. oldal)

Az iskola vezetését egy gondnokság látta el, melynek tagjai voltak az első tanévben: Vitárius Gyula[9] mint elnök, dr. Pártos Mihály[10], Galovits Artúr[11], idősebb Viola János[12] és Karay Ambrus[13] mint tagok[14]. Az iskola az 1920-as években költözött egy modern, új épületbe, melyben aztán hosszú évtizedekig tanultak a diákok.

Az állami elemi iskola fényképe egy 1930 körül kiadott képeslapon (saját gyűjtemény)

---

[1] MNL PML IV. 415. b III. iskolai ügyek 79. doboz 2461/1912 iktatószámú iratcsomó 632/1909 számú irat

[2] MNL PML IV. 415. b III. iskolai ügyek 79. doboz 2461/1912 iktatószámú iratcsomó 3995/1910 számú irat

[3] MNL PML IV. 415. b III. iskolai ügyek 79. doboz 2461/1912 iktatószámú iratcsomó 692/1911 számú irat

[4] MNL PML IV. 415. b III. iskolai ügyek 79. doboz 2461/1912 iktatószámú iratcsomó 248/1912 számú irat

[5] A M. Kir. Kormány 1912. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv (1914) 164. oldal

[6] Budapesti Közlöny 1912.08.02-ai szám 5. oldal

[7] Hivatalos Közlöny 1912.08.01-jei szám 480. oldal

[8] A M. Kir. Kormány 1913. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv (1915) 152. oldal

[9] Dr. Vitárius Gyula (1875-1931) római katolikus vallású közoktatásügyi miniszteri tanácsos, ócsai földbirtokos

[10] Dr. Pártos Mihály (1878-1943) ügyvéd, dr. Pártos Lóránd édesapja

[11] Galovits Artúr (1858-1914) unitárius vallású királyi táblabíró, Galovits Viktor és Szily Jusztina gyermeke

[12] Viola János, idősebb (1845-1931) római katolikus vallású földműves, dédapám, Viola Pál (1857-1933) legidősebb bátyja

[13] Karay Ambrus (1886-1969) református vallású állami elemi iskolai tanító, az iskola első igazgatója

[14] MNL PML IV. 415. b III. iskolai ügyek 97. doboz 7417/1913 iktatószámú iratcsomó 4421/1913 számú irat

110 éves az állami elemi oktatás Ócsán - I. rész

1912 szeptemberében nyílt meg az első iskolai tanév az ócsai állami elemi iskolában. De hogyan jutott idáig a település, mi hozta el azt a változást, aminek vége egy új iskola alapítása volt? Ehhez vissza kell utaznunk az időben egészen a századfordulóig, jöjjenek velem!

Ócsa mind lakosságszámban, mind beépített területben nagyban eltér a jelenlegi várostól. Azonban a már a századfordulón meglévő vasút, gyógyszertár, járásbíróság mind-mind egy polgárosuló település benyomását keltették. Az elemi oktatást két felekezeti – református és római katolikus – iskola biztosította, polgári iskola legközelebb Monoron és Soroksáron volt ekkor.

A monori magyar királyi állami polgári fiú- és leányiskola egy korabeli képeslapon (forrás: bedo.hu)

A XIX. század közepéig csak egyházi iskolák léteztek a Magyar Királyságban. Az Eötvös-féle 1868-as népoktatási törvény azonban megnyitotta az utat az állami és a városi vagy községi fenntartású iskolák előtt.

A különféle levéltári kutatások során több olyan iratot is találtam, melyek alapján az iskolás gyermekek igen nagy számban „lógtak” az iskolából. Nem ócsai probléma volt ez, hanem országos. A „lógás” oka legtöbbször kimerült a szülőknek való besegítésben a ház körüli munkákban vagy a földeken, a fiatalabb testvérekre való vigyázásban.

1882-ben az ócsai római katolikus elemi iskola vezetősége felajánlotta Ócsa községnek államosításra az iskolát, melyről a képviselőtestületi döntést[1] Konkoly József szolgabíró 1882. november 20-án felterjesztette az alispánnak.[2] Sajnos a konkrét iratok elvesztek a történelem viharaiban, így csak vélelmezhetjük, hogy pénzügyi okok állhattak a felajánlás miatt. A helyi katolikus leányegyházközség ekkor már több évtizede küzdött az elszakadásért Alsónémeditől, sikertelenül.

A századfordulóig Ócsán a reformátusok és a római katolikusok elemi iskoláiban tanulhattak a gyerekek, ekkor még hat évig. A reformátusoknál mintegy 300 diákot tanított négy, míg a katolikusoknál 200-at három tanító.

1905 júniusában Nagy Pál okleveles tanító egy „magánelemi népoktatási tanintézet nyitását” kérvényezte a minisztertől. A tanító az előző tanévben a Taksonyhoz tartozó Kis-Dunavarsány telepen működtetett magán elemi iskolát. Bár a tanítónak konkrét tervei voltak a tanterem kialakítására és az eszközök beszerzésére is, a minisztérium elutasította a kérvényét.[3]

A helyi baptista gyülekezet is próbálkozott, azonban csak nagyon rövid ideig, kevesebb mint egy évig állt fenn az iskola az 1907/08-as tanévben, majd diákjait szétosztották a másik két felekezeti iskola között[4], igaz, hosszas huzavona után. Első körben mindkét felekezeti iskola csak az azonos vallású gyermekeket vette át, a baptistákat  és az nem.

Tanfelügyelő-helyettesi jelentés 1907-ből, hogy öt katolikus diákot átvett a római katolikus elemi iskola a baptistáktól (forrás: VPKL)

folytatjuk

---

[1] 1308/1882 számú határozat

[2] MNL PML IV. 408 b alispáni iratok 28541/882 számú irat

[3] MNL PML IV. 415. b III. iskolai ügyek 14. doboz 2806/1905 iktatószám

[4] VPKL Schola Ócsa 1262/1907