2025. november 10., hétfő

Falu Tamás ócsai közjegyző kevésbé ismert verse, ami megment(h)ette az életét

Falu Tamás (1881-1977) költő talán a legismertebb ócsai, aki 2001 óta a település posztumusz díszpolgára is.

 

A Pesti Hírlap 1932. augusztus 20-i különszáma (forrás: Arcanum)

Az 1881. november 10-én Kiskunfélegyházán született Markbreiter Lajos néven, Markbreiter Adolf kereskedő és Fuchs Laura fiaként, izraelita családban.

Markbreiter Lajos születési bejegyzése a kiskunfélegyházi izraelita anyakönyvben (forrás: familysearch.org)

Belügyminiszteri engedéllyel vezetéknevét Balassa-ra változtatta 1898-ban. A jogi diploma megszerzése után közjegyző-helyettes lett Monoron, majd 1918-ban közjegyző lett a felvidéki Nagyrőcén. A trianoni békediktátum után nem volt hajlandó hűségesküt tenni az újonnan alakult csehszlovák államnak. Magyarországra menekült és közjegyző lett Ócsán 1924-től. A településen hunyt el 1977. július 13-án és Ócsán, a helyi temetőben helyezték örök nyugalomra. Volt háza ma a városi könyvtárnak ad helyet, ami fel is vette a költő nevét.

Az irodalom már egyetemista korába is érdekelte. Írói, költői pályája kezdetén még Balassa Lajosként publikálta írásait, majd első regény és első verseskötete után kezdte el használni a Falu Tamás írói álnevet. Életében kilenc verseskötete és tíz regénye mellett egy novellagyűjteménye is megjelent.

 

Egyik – kevésbé ismert – verse, ami (mondhatjuk), megmentette Falu Tamás életét

Még 1932-ben a Pesti Hírlap revíziós dalpályázatot írt ki azzal a nem titkolt céllal, hogy a leendő hazafias pályamű a nemzeti revízió himnusza legyen. A felhívásra több, mint háromezer pályázat érkezett. Közte volt Falu Tamás Magyar visszhang verse is, "Légrádió" jeligével.

A bírálóbizottság - József főherceg elnökletével – ezt a verset ítélte a legjobbnak az augusztus 6-i ülésén és szerette volna értesíteni a győztest. Amikor azonban a jeligés borítékot felbontották, nem egy név és egy cím, hanem egy többszörösen összehajtott lap került elő, rajta egy mondat: „Ismert nevű költő vagyok, majd jelentkezem.”. Csakhogy az újságban közzétett felhívásra nem jelentkezett senki három napig, mígnem a hírlap titkárságának telefonja nem kezdett el csörögni és egy izgatott női hang szólt bele: „Itt Falu Tamásné. Kérem, be akarom jelenteni, hogy az uram a „Légrádió” jeligéjű, Magyar visszhang című pályamű szerzője!

De miért Bér Jolán, a feleség telefonált és nem a költő? A válasz egyszerű; Falu Tamás pár nappal korábban Lisszabonba utazott. Felesége hiába írta neki a leveleket, válasz nem érkezett az örömhírre. Aztán egyszer csak Nápolyból írt Falu a feleségének, hogy jelentkezzen a nevében a szerkesztőségnél. A költő ugyanis a francia Riviéráról induló hajón kapta meg a levelet és már az olasz városból adta fel válaszlevelét feleségének. 

Augusztus 16-án hazatérve az utazásról, Falu személyesen ment be a szerkesztőségbe és elmondta a vers néhány sorát, hogy semmi kétség ne legyen, ő a nyertes pályamű szerzője és egyben az ezer pengős fődíj jogos tulajdonosa is. Falu pedig tovább dolgozott közjegyzőként Ócsán, miközben irodalmi pályáját is folytatta.

A vers – és a költővel készült – interjú a Pesti Hírlap augusztus 20-i számában jelent meg.

 

Falu Tamás: Magyar visszhang

 

Nem kell nekünk a más folyója,

Nem kell nekünk a mások bérce,

Csak magyar hegy és magyar róna,

Ahogy az Isten rég kimérte.

Nem kell nekünk idegen égbolt,

Egy porszeme sem a világnak,

Csak az kell, ami a miénk volt…

Igazságot Magyarországnak!

 

Szép határunk nem is határ volt,

Hanem Isten ölelő karja.

Helyette most egy szörnyű gyászfolt

Sötétlik az árva magyarra.

De ezt a gyászkövet letesszük,

Hallók hallják, lássák, kik látnak,

Vérünkkel a földgömbre festjük:

Igazságot Magyarországnak!

 

Szavunk, imánk keljen visszhangra,

Mely zúgva, hullámozva árad,

Határ határnak továbbadja,

Nép a népnek, haza hazának.

Csillag olvassza fénysugárba,

Mely zengő világűrbe vágtat,

Egész Mindenség ezt kiáltsa:Igazságot Magyarországnak!

A Pesti Hírlap 1932. augusztus 20-i különszáma (forrás: Arcanum)

A Pesti Hírlap 1932. augusztus 20-i különszáma (forrás: Arcanum)

És most ugorjunk egy kicsit az időben, egészen 1944-ig...

A II. világháború már tombol, mint ahogyan az állami zsidóüldözés is. 1944-ben Falu Tamás neve is rákerült a Sztójay-kormány sajtóügyi kormánybiztosának, Kolosváry-Borcsa Mihály által összeállított „ismert zsidó írók” névsorára, így a költő műveit is megsemmisítették. Falu már korábban áttért a római katolikus vallásra, ez azonban nem hatotta meg az akkori hatalmat...

 

Balassa Lajos 1943-ban írt levelezőlapjának elő-...

... és hátoldala (forrás: saját gyűjtemény)

Az alsódabasi járásban mindössze ketten kaptak mentesítést a zsidótörvények hatálya alól. A bugyi Borsai Géza mellett Falu Tamás volt a másik. A mentesítés ügyében Teszáry László, az alsódabasi járás főszolgabírója járt el, aki 1944. július 10-én igazolta Mérey Lászlónak, a pest vármegyei főispánnak, hogy Balassa „nemzethűségi és politikai szempontból nem kifogásolható, a Kisfaludy és a Petőfi Társulatnak tagja. Falu Tamás álnév alatt ír.” Így Jaross Andor belügyminiszter (már egy hónappal korábban) mentesítette a költőt a zsidótörvények hatálya alól és elkerülte a gettósítást és a deportálást, túlélte a világháborút. Ehhez nagy valószínűséggel hozzájárult a revíziós dalpályázaton aratott győzelme és természetesen a Nagyrőcén tanúsított hazafias magatartása is, amikor megtagadta a hűségesküt a csehszlovák kormányra.

 

Telefonos feljegyzés a főispáni titkár által, melyben mentesítik Balassa Lajost a zsidótörvények alól (forrás: MNL PVL IV. 401. a) 81. doboz 252. iratköteg)

Falu Tamás költő fenti versét sok szeretettel ajánlom figyelmébe minden ócsai kötődésű, irodalomkedvelőnek, aki szavalóversenyen indul. Meg úgy általában Mindenkinek!

 

Az írásomhoz felhasznált források:

MNL PVL IV. 401. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispán iratai a) Bizalmas iratok 81. doboz

Pesti Hírlap

www.adt.arcanum.com/hu

www.familysearch.org 

www.konyvtarocsa.hu/magunkrol

www.wikipedia.org/wiki/Falu_Tamás


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése