Egy lajosmizsei szódásüveg üzenete: „Nem! Nem! Soha!”

A történelmi emlékezet nemcsak emlékművekben, iratokban vagy fényképekben őrződik meg. Néha egy hétköznapi használati tárgy is többet mesél a múltról, mint egy vaskos történelemkönyv. Ilyen tárgy a helytörténeti gyűjteményemben Weszfried Jenő lajosmizsei szikvízgyáros 1937-ben készült szódásüvege, amelyen a tulajdonos neve mellett a korszak egyik legismertebb jelszava olvasható: „Nem! Nem! Soha!”

A felirat a trianoni békeszerződés elleni tiltakozás jelképe volt. Az 1920. június 4-én aláírt békediktátum következtében Magyarország elveszítette területének kétharmadát és magyarok milliói kerültek az új határokon kívülre. A két világháború közötti Magyarország közgondolkodását mélyen meghatározta a veszteség emléke és a határok felülvizsgálatának reménye. A „Nem! Nem! Soha!” jelszó a revíziós mozgalom legismertebb szimbólumává vált: azt fejezte ki, hogy a magyar társadalom jelentős része nem fogadta el Trianon következményeit.

A lajosmizsei üveg azonban nemcsak ezért különleges. Tulajdonosa, Weszfried Jenő a helyi zsidó közösség tagja volt. Ez különösen figyelemre méltóvá teszi az üveget, mivel rávilágít arra a történeti tényre, hogy a trianoni veszteség és a revízió igénye nem kizárólag a keresztény középosztály vagy a politikai elit ügye volt. A magyarországi zsidóság jelentős része a dualizmus korától kezdve erősen kötődött a magyar nemzeti kultúrához, és az első világháború utáni traumát ugyanúgy saját veszteségeként élte meg, mint a társadalom más csoportjai. Az irredenta jelszó megjelenése Weszfried üvegén ennek a nemzeti azonosulásnak kézzelfogható bizonyítéka.

Weszfried Jenő 1894. február 4-én született Lajosmizsén, Weszfried Vilmos (1855-1922) kereskedő és Blau Ilona (1858-1935) gyermekeként. A családi kereskedelmi vállalkozást az első világháborút követően szikvízgyártással bővítette. Az Andrássy utcában működő üzeméből több mint két évtizeden át látta el friss szódavízzel a lajosmizsei családokat. Az 1937-es szódásüveg egy olyan sikeres helyi iparos emlékét őrzi, aki munkájával szervesen kapcsolódott a város mindennapi életéhez.

A tárgy ugyanakkor tragikus történelmi iróniát is hordoz. Az a vállalkozó, aki 1937-ben még a korszak hivatalos nemzeti narratívájának egyik legismertebb jelképét helyezte termékére, néhány évvel később maga is a kirekesztő politika áldozatává vált. A zsidótörvények következtében Weszfried Jenő kénytelen volt felhagyni iparával. Feleségével, az ócsai születésű Balassa Jankával (1896-1944) együtt végül Auschwitzba deportálták, ahol mindketten életüket vesztették 1944-ben. Fiuk, György (1920-1943) munkaszolgálat közben hunyt el, Katalin (1923-2016) lányuk túlélte a holokausztot, a háború után Jánoshalmán ment férjhez és ott is telepedett le.

Ez a szódásüveg ezért többet jelent egy helytörténeti relikviánál. Arra emlékeztet, hogy a Horthy-korszak Magyarországán a nemzeti összetartozás és a trianoni sérelem érzése nem kizárólag egyetlen társadalmi vagy vallási csoport sajátja volt. A revíziós gondolat a zsidó származású magyar polgárok és iparosok körében is jelen volt, akik magukat ugyanúgy a magyar nemzet részének tekintették, mint keresztény honfitársaik. A történelem tragédiája, hogy közülük sokakat később éppen saját hazájuk rekesztett ki, majd a vészkorszak során elpusztított.

Weszfried Ernő (fotó forrása: Történelem és emlékezet lajosmizsei fényképek 1896-1946 című könyv)

A trianoni emléknapon ezért különös üzenetet hordoz Weszfried Jenő szódásüvege. A „Nem! Nem! Soha!” felirat nemcsak egy ország veszteségére emlékeztet, hanem arra is, hogy a történelem szereplőinek sorsa gyakran bonyolultabb és tragikusabb annál, mint amit a jelszavak önmagukban elmondhatnak. Egy egyszerű szódásüveg így válik egyszerre a nemzeti emlékezet, a helyi ipartörténet és a holokauszt magyar áldozatainak megrendítő dokumentumává.