A bugyi földbirtokos, Forster Kálmán testvérének ácsi kastélya

Bugyin áll a mindenki által csak vadászkastély-ként, Forster-kastély-ként emlegetett ház. A vadászkastély hajdani tulajdonosa, Forster Kálmán (1857-1910), mint a mezőgazdasági szakoktatás és kísérletügy megalapítója vonult be a magyar történelembe. Testvérei közül kiemelkedett a bárói címet szerzett Forster Gyula (1846-1932) jogi és műemléki szakíró, aki a Műemlékek Országos Bizottságának elnökeként, az MTA tagjaként alkotott maradandót. Nevét viselte a Forster Központ (2012-2016) és a 2000-ben alapított Forster Gyula-díj, ami egy, az épített és régészeti műemlékvédelem területén végzett kimagasló szakmai tevékenység elismerésére adományozható állami kitüntetés.

Kálmán másik testvére, Forster Géza (1850-1907) Ács külterületén, Concóhátpusztán lakott feleségével kastélyukban 1878 és 1906 között. Dömötör Emmyvel (1864-1943) kötött házassága gyermektelen volt, így minden idejét a magyar agrárpolitikának s gazdaságának szentelte. A birtokon egy mintagazdaságot hozott létre Forster Géza, 309 hold szántó, 56 hold rét, 10 hold szőlő és 6 hold kertészet biztosította ennek alapját.  1892-ben például csak szőlővesszőből 20 000 darabot értékesített. Gazdaságát modern gépekkel szerelte fel, sertés-, tehén- és lóistálló, kovácsműhely is tartozott hozzá, húsz családnak adva ezzel biztos munkát. Mezőgazdasági és állatkiállításokon többször nyert díjat. Aktív közéleti tevékenységét mutatja, hogy az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgatója (1891-1907) volt, elindította a Köztelek című szaklapot, részt vett a Hangya Szövetkezet és a Gazdák Biztosító Szövetkezete megalapításában.

Az épületet valószínűleg a Forster-cslalád építtette a XIX. század utolsó harmadában, majd vette meg 1906-ban gróf Degenfeld-Schonburg Ottó. Az 1947-es államosítást követően előbb az ácsi cukorgyár, az állami gazdaság, majd a mezőgazdasági kombinát tulajdonába került a kastély. A rendszerváltás után külföldi magántulajdonosé lett az épület, s bár többször is szóba került, hogy a mai igényeket is kielégítő szállodaként újul meg a kastély, az állapota ma már sajnos tragikus.

A közelmúltban került a helytörténeti gyűjteményembe egy kisebb hagyaték, melynek 1900 körüli fényképei megmutatják nekünk, milyen is volt az ácsi Forster-kastély fénykorában.

A kastély és a kert 120 évvel ezelőtt:

a kastély homlokzata

a kastély jobboldali frontja, előtte parkrészlet, jobb oldalon Forster Géza és felesége

oldalsó kocsibejárat, a kapuban Forster Gézáné, a kocsit hajtja Dömötör Béla

Forster Géza a komlóskertjében

A kastély mai siralmas állapota:

A kastély fali díszítése még itt-ott megmaradt:

Az egykori istálló napjainkban:

Fényképek:

Forster Géza stuttgarti fényképe a 20-as évei közepén

a kastély előtti parkban, balról jobbra:
Dömötör Béla, Kenessey Júlia, Pándy Erzsébet, Dömötör Ilona, Pándy László (asztalon), Kenessey Margit, Forster Gézáné, Pándy István

Gyászjelentések:

Forster Géza gyászjelentése (forrás: OSZK)

Forster Gézáné Dömötör Emmy gyászjelentése (forrás: OSZK)

Forster Géza síremléke a Fiumei úti sírkertben (nemmessze öccse, Forster Kálmán sírjától):

Videó a kastély 2020-as állapotáról:

https://www.youtube.com/watch?v=RLph5qqR3mQ

A Bugyin született építész, akinek emlékfája van Budapesten

Hatalmas dolog, ha valaki olyan közmegbecsülést és tiszteletet vív ki magának az életével, tetteivel egy adott lakóközösségnél, hogy arra még évtizedek múltán is emlékeznek. Ez történt Feith Gáborral, aki Bugyiról indult, s lett Rákospalota, a mai XV. kerület egyik elismert polgára.

Feith Gábor időskori arcképe (forrás: centropa.org)

Feith Gábor 1863. november 26-án született Bugyin, egy tizenegy gyermekes izraelita család negyedik gyermekeként. Bár a szülei – Feith Fülöp (1831-1901) vendéglős és Fuchs Peppi (1836-1876) – nagy földbirtokkal rendelkeztek, a sok testvér miatt felaprózódott volna a gazdaság, ezért Gábor inkább máshol próbált szerencsét. Így került az akkori Budapest melletti Újpestre, majd Rákospalotára.

Feith Gábor születési bejegyzése (407. sor)

1889-ben feleségül vette a dombóvári születésű Weiner Szidóniát, akivel hét gyermekük született. Első két gyermekük még Újpesten (1890-ben és 1892-ben), a többiek már (1895-től) Rákospalotán születtek, ahol építőipari céget alapított az apa. Feith Gábor végzettségét, elvégzett iskoláit nem ismerjük, vélhetően nem volt diplomás építész(mérnök), azonban egyfajta generálkivitelezőként dolgozott. A család lakhelye, s így cégének székhelye az akkori Pázmány Péter utca 1. szám alatt volt, egy legalább hatszobásban házban.

Építőipari vállalkozásában sokszor cserélt társakat, néha csődbe is ment a cége. Egy csődbűntett miatt 1899-ben le is tartóztatták, s kilenc hónapot ült a kecskeméti börtönben. A fogolynyilvántartásból tudjuk, hogy Feith 158 cm magas volt, beszélt az anyanyelvén kívül németül és örökletes betegségben nem szenvedett[1]. Szabadulása után Feith önállósította magát, s ettől kezdve 33 éven keresztül egymaga állt a vállalkozása élén.

1904-ben a Rákospalotai Közlöny című lap megvádolta Feithet, hogy silány minőségű anyagokat használ építkezéseihez, így adva kedvezőbb árajánlatot versenytársainál. Az egy évig tartó sajtóper végül a felek békülésével ért véget^[2].

1912-ben épült fel egy üres telekre a rákospalotai Vigadó, Feith Gábor vezetésével. Megnyitásakor a kornak megfelelően étterem, kávéház, táncterem is helyet kapott benne. A helyi önkormányzat 1914-től szerette volna megvenni, a tanácsköztársaság alatt államosították az épületet, beköltöztek a hivatalok. 1919 után az épületet visszaadták, azonban 1920-ban megvette a község, hogy Rákospalota várossá nyilvánításának évében (1923) már itt lehessen a felújított városháza. Az épület ma is a XV. kerület városházának ad otthont. A világháború előtt is sokat dolgozott Feith, több I. kerületi ház tervezését is elvállalta[3]^,[4].

a rákospalotai Vigadó, majd városháza (forrás: rakospalotaanno.hu)

Fia, Feith Mihály 1909-ben érettségizett Rákospalotán, majd 1913-ban diplomázott a királyi József-műegyetemen, mint okleveles építészmérnök, 1915-ben pedig mint közgazdasági mérnök[5]. Az első világháborúban népfelkelő mérnökhadnagyként harcolt, egy sodronypálya-különítménynél, ahol műszaki feladatokat látott el. Az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálatának elismeréséül 1917-ben megkapta a koronás arany érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján[6]. A háború utolsó évében főhadnagymérnökké léptették elő[7]. A tanácsköztársaság idején kinevezték a Bútorelosztó Hivatal vezetőjének[8] (1918-ban már az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság küldöttje is volt, ahol a készíthető bútorok árainak maximalizálásáról döntöttek[9]). A vörös uralom utáni, megváltozott politikai széljárásban a komolyabb büntetést megúszta az ifjú Feith.[10]

1920-tól kezdve a két Feith, apa és fia együtt dolgozott cégvezetőként és tervezőmérnökként a vállalkozás 1933-as megszűnéséig. Feith Gábor Újvidéken lakó unokájának, Schoosberger Pálnak 2003-as visszaemlékezése szerint a nagyszüleinek volt egy Fiat autójuk, s azzal jártak ki mindig az építkezésekre ellenőrizni a munkálatokat. A család tartotta a zsidó hagyományokat, szombaton gyertyát gyújtottak, az ünnepeken elmentek a zsinagógába, a konyhájuk kóser volt. Feith Gábor nem viselt kipát az utcán, csak otthon, a hitközségben és természetesen a zsinagógában. A családban minden gyereknek zsidó esküvője volt[11].

Feith Gáborné fényképe (forrás: centropa.org)

1926 nyarán az újságok címlapjaira került a Feith-család, ugyanis a világhíres koplalóművész, Lindeneck[12] magyar menyasszonya, Szalay Gabriella besurrant a család házába telefonálni, ám egyszer csak zajt hallott – Feith Gábor hazaérkezett. Ekkor elbújt a szobában, így szemtanúja volt, hogy Feith 3 millió koronát vett át egy megbízás fejében, amit az íróasztala fiókjába tett. Mikor az üzletfelek távoztak, Szalay ellopta a pénzt, s kisurrant a házból. A rendőrség egy házkutatás során megtalálta a hiányzó bankókat, méghozzá a fehérneműs szekrénybe rejtve[13].

1926 azonban más miatt is emlékezetes volt Feithék számára, ekkor kezdték el ugyanis felépíteni az új zsinagógát. A kivitelezést ők nyerték el, ami nem is csoda, hiszen a hitközség elnöke volt az édesapa; fiát azonban arra kérte, hogy a terveket díjtalanul készítse el. Az alapkövet 1926. június 6-án tették le, és Feithék saját üzletüket elhanyagolva az építési költségek megteremtéséről is igyekeztek gondoskodni. 1927-re lett kész a zsinagóga, aminek hátsó udvarán rituális fürdőt is emeltek, így az asszonyoknak többé már nem kellett az újpesti vagy a pesti mikvéhez utazniuk[14]. A vészkorszak után 1950-ben a hitközség megszűnt.  Az épület ma az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonában van, raktárként használják[15]. Az évtized vállalkozási sikereit jelzi, hogy a református imaház kivitelezője is a Feith-család volt 1927-28-ban[16].

a rákospalotai zsinagóga (forrás: wikipedia.org)

Az 1929-es világgazdasági válság tönkretette a vállalkozást, az idősödő Feith Gábor pedig már nem akart újabba kezdeni. A zsidótörvények árnyékában, egy pusztító világháború előestéjén, 1939. szeptember 8-án tüdőgyulladásban elhunyt Rákospalotán, a helyi izraelita temetőben temették el, sírja ma is megvan.

Feith Gábor síremléke...

... a síremlék felirata

Felesége és Erzsébet leányuk Auschwitzban hunytak el 1944-ben. Az Újvidékre, első unokatestvérével házasságra lépő Paula leányuk férjévél és kisebb fiukkal az 1942-es, úgynevezett újvidéki vérengzéskor végeztek magyar katonák.

Feith Paula és férje (forrás: centropa.org)

A már többször is említett fia, Feith Mihály túlélte a világháborút, s építészként dolgozott tovább. Sírja a Kozma utcai izraelita temetőben található, a Bugyin született apai nagyapjáéval, Feit Fülöppel együtt.

Feith Mihály síremléke (5B-11-37)

Feit Fülöp síremléke (2-18-24)

2013. május 23-án a kerületiek a Rákospalotai Magyarok Nagyasszonya Templom körül egy Helytörténeti Fasort hoztak létre. A fasor olyan embereknek, állít emléket, akik sokat tettek a helyi közösségért; az egyik fát Feith Gábor kapta. Legyen áldott az emléke!

az emlékfa 2020-ban

az emlékfa táblája 2020-ban

Feith Gábor leszármazottai

---

[1] BFL VII.102.a – fogoly – 1899 – 3036

[2] Magyarország 1906.01.17-i szám 14. oldal

[3] https://maps.hungaricana.hu/en/BFLTervtar/28833/?list=eyJxdWVyeSI6ICJmZWl0aCJ9

[4] https://maps.hungaricana.hu/en/BFLTervtar/28831/?list=eyJxdWVyeSI6ICJmZWl0aCJ9

[5] Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye 1915. év 26. szám 141. oldal

[6] Honvédségi Közlöny 1917.01.27-i szám 163. oldal

[7] Honvédségi Közlöny 1918.03.30-i szám 1073. oldal

[8] Népszava 1919.04.19-i szám 6. oldal

[9] Magyar Ipar 1918.07.14-i szám 442. oldal

[10] https://epiteszforum.hu/nagyobbat-almodok-trianon-es-a-magyar-epiteszet-i-

[11] https://www.centropa.org/hu/biography/schosberger-pal

[12] a Városligetben 40 napig koplalt egy üvegkalitkában, hatalmas közönségsikerrel, még Kosztolányi Dezső is írt róla tárcát egy újságba

[13] Pesti Napló 1926.07.25-i szám 11. oldal

[14]http://zsido.com/egy-elviragzott-zsido-kozosseg-pest-hataran-duschinszky-rabbik-rakospalotai-hitkozseg-eleteben/

[15] https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A1kospalotai_zsinag%C3%B3ga

[16] https://www.bpxv.hu/a-regi-foti-uti-templomok

Bossányi Jenő, akitől a kommunisták 70 éve vették el a bugyi patikát

Az 1901-ben megnyitott bugyi Szent István király gyógyszertárat az alapító, Liszkay István vezette egészen haláláig. Élete végén érezte, hogy egészsége megrendült, ezért újsághirdetésben keresett maga mellé egy szaktársat, akire rábízhatta a patika szakmai vezetését. A jelentkezők közül Bossányi Jenőre esett a választása, akivel azonban nagyon rövid ideig, mindösszesen két hónapig dolgozhattak együtt.

Bossányi Jenő 1897. december 22-én született Temesváron, Bossányi György MÁV üzletvezetőségi ellenőr és Schwab Mária gyermekeként, római katolikus vallású családban. Édesapja 1914-ben öngyilkos lett, mint ahogyan korábban vonatvezető nagyapja és dédapja is, így nehéz teherrel indult a felnőtt életnek. A középiskolai tanulmányait Budapesten végezte 1915-ben, majd rokonánál, Schwab Manónál, Melencén (ma falu Szerbiában) volt gyógyszertári kisegítő egy évig. Utána bevonult a magyar királyi 30. honvéd gyalogezredhez és a román, olasz frontokon küzdött. 1918-ban a piavei offenzívánál megsebesült és az összeomlásig teljesített szolgálatot. Zászlósi rangban szerelt le, több kitüntetést is szerzett.

Bossányi Jenő fiatalkori fényképe

Gyógyszerészi diplomáját 1920-ban szerezte meg Budapesten, s Nagykőrösön, Lengyel Miklós gyógyszertárában kezdett el dolgozni. Az alföldi városban a szerelem is rátalált, 1921. február 22-én feleségül vette az izraelita vallású Weisz Rózsát, Weisz Jenő vendéglős és Bleier Berta leányát. Az ifjú pár Nagykőrösön, a Széchenyi tér 12. szám alatt lakott, s Bossányi még két patikában dolgozott egymás után; Klein Gyula "Megváltó" és Schreiber Mihály, a "Magyar koronához" címzett gyógyszertárában.

az egyetem bejegyzése a diplomáról

1923 nyarában a fiatal házasok Pilisvörösvárra költöztek, s a Fő utca 347. szám alatti, Szabó Eszter tulajdonában lévő "Segítő Szűz Mária" gyógyszertárban dolgozott Bossányi gondnokként. A patikának 1925 elején lett új tulajdonosa Safáry Gyula gyógyszerész személyében. Pilisvörösváron született meg aztán a család egyetlen leánygyermeke, Bossányi Mária 1925. április 12-én.

1925. július 15-én került Bossányi Jenő Bugyira a már említett hirdetés útján, s lett a Szent István gyógyszertár kezelője. Az ifjú patikus 1925. szeptember 23-ig Liszkay Istvántól, majd utána az özvegyétől, Szalay Ilonától bérelte a gyógyszertárat. A család így a Kossuth utca 46. szám alatt lévő patika mögötti lakóépületben lakott, a tulajdonossal együtt.

a bugyi gyógyszertár belső tere 1930-ban

A gyógyszertár tulajdonosa, özvegy Liszkay Istvánné Szalay Ilona 1943. június 20-án rákban elhunyt. A halálesetet követően a minisztérium pályázatot írt ki a gyógyszertár tulajdonjogára, amit Bossányi Jenő nyert el 1944-ben.

Bossányi Jenőné a patika kertjében 1929-ben

A második világháború ideje alatt Bossányi Jenőt egyszer sem sorozták be, bár többször is kértek róla adatokat az önkormányzattól. Ellenben a falu orvosa, dr. Abay Frigyes a szovjet fronton egy katonai kórház parancsnokhelyettese volt 1942 májusától 1943 áprilisáig, s a helyi állatorvost, dr. Werner Károlyt is besorozták. A patikus feleségének a zsidóüldözéskor nem esett bántódása, hogy hogyan és hol élte túl a háborút, nem tudjuk. A gyógyszertár épülete nem szenvedett kárt sem a német, sem a szovjet megszállás alatt.

Bossányi a helyi politikában aktívan részt vett a háború után, ugyanis 1945 márciusától 1948. május 22-ig a Nemzeti Bizottság elnöke volt, mint a Szociáldemokrata Párt tagja és delegáltja. Úgy tűnt, a béke korszaka következik.

1950. július 28-án reggel azonban az ország mintegy 1 200 magángyógyszertárába hívatlan vendégek érkeztek és bejelentették: az 1950. évi 25. számú törvényerejű rendelet értelmében a gyógyszertárat azonnali hatállyal államosítják. A háromtagú bizottságok átadták a népjóléti államtitkár által aláírt értesítést az állami kezelésbe vételről, a rolót lehúzták, a kasszát lezárták, és azonnal elkezdték az ún. „vagyonmegállapító leltárt”, amely a gyógyszerkészlet és a készpénz mellett kiterjedt a követelések és tartozások számbavételére, a berendezésre és felszerelésre, beleértve az autókat, kerékpárokat, valamint sok esetben a személyes tulajdonú tárgyakat is. A bizottságok átadtak egy másik értesítést is, amely a gyógyszertár-tulajdonos gyógyszerész további sorsáról rendelkezett, s amelyből a címzett értesült arról, hogy ezek után hol és melyik gyógyszertárban dolgozhat állami alkalmazottként, gyógyszertárvezető vagy beosztott státuszban. Korabeli visszaemlékezések szerint a megrendítő esemény ellenére a vagyonmegállapító leltárak végrehajtásában a gyógyszerészek nagy többsége együttműködő magatartást tanúsított, s az új körülmények között is igyekeztek emberi tartásukhoz és gyógyszerészi esküjükhöz méltó módon helytállni.

Az államosítást követően a gyógyszertártól elvették a nevét is (Szent István), s az 1/15. számot kapta. Bossányi Jenő gyógyszerész és felesége a szomszédos településre, Ócsára kerültek, s ott dolgozott 1968-as nyugdíjba vonulásáig. Érdekesség (vagy inkább szomorúság), hogy az ócsai patikát Kenéz Ferenc tulajdonostól kétszer is elvették; először zsidó vallása miatt, majd 70 éve azért, mert a kommunisták mindenkitől elvették. Ócsa után a házaspár a fővárosba, Kőbányára költözött. Bossányi Jenőné Weisz Rózsa 1973. január 2-án hunyt el szívizomelfajulás következtében, Bossányi Jenő gyógyszerésszel 1978. május 9-én kétoldali tüdőgyulladás végzett. A kispesti új temetőben helyezték őket végső nyugalomra, sírjuk most is megtalálható.

Bossányi Jenő gyászjelentése (forrás: OSZK)

Bossányi Jenőné gyászjelentése (forrás: OSZK)

a Bossányi-házaspár sírja a kispesti temetőben 2014-ben (saját fénykép)

A bugyi gyógyszertárat az államosítás után Soós István, volt dömsödi patikus vezette, akitől ugyanúgy elvették szeretett gyógyszertárát, de ez már egy másik történet…