A XIX. század közepi falusi végrendelkezők kevés tárgyat, egyebet írhattak be a végrendeleteikbe, feltéve, hogy tudtak egyáltalán írni. A kor falusi embereinek ugyanis nem igazán volt szükségük az írás képességére – ismerték az évszakok változásait, az egyházi ünnepekhez, névnapokhoz kötötték a különféle mezőgazdasági feladatok elvégzését, az állatgondozást gyermekként szívták magukba, mint ahogyan jól ismerték a rétek, mezők (gyógy)növényeinek jótékony hatásait is. Könyvet, újságot nem igazán olvastak.
 |
| Kép forrása: freepik.com |
A végrendeletek jellemzően vallásos felütéssel kezdődtek, mint jelen helyzetben, az alsónémedi Ender Zsuzsannáé is, 1854-ből. Érdekessége, hogy képet kapunk egy rossz hitvesi viszonyról is. A végrendelkező szerint a férje, Pápai József fizikailag és érzelmileg is bántotta, ezért rá semmit sem hagyott. Ellenben testvérei és – feltehetően – anyai nagybátyjának felesége kaptak szerény kis vagyonából; ruháit és ágyát például Julianna nevű testvére örökölte, aki gondozta. Nem feledkezett meg az eklézsia támogatásáról sem, vélhetően az itt megemlített 30 forint a temetési és a harangozási díjak mellett a temetést és az azt követő szentmisei felajánlást is fedezte. Külön érdekesség, hogy a végrendelet megemlíti az első alsónémedi zsidók egyikét is, Braun Jakab boltost, akinél vélhetően hitelre vásárolt Ender Zsuzsanna, így halmozódhatott fel tartozása. Alsónémedi település a váci püspökhöz tartozott, így a faluban viszonylag későn, csak 1849 után telepedhettek le a zsidók, szemben a környező településekkel, ahol már az 1760-as évektől találunk állandó zsidó lakosokat. A végrendelet végén látható, hogy Ender Zsuzsanna nem tudott írni, „keze vonásá”-val érvényesítette az iratot, amit még aláírt az asónémedi bíró, az esküdt, az „árvák atyja(?)” és a jegyző; vélhetően utóbbiak írták a szöveget.
 |
| A végrendelet borítója (forrás: MNL PVL) |
 |
| ALSÓNÉMEDI.HELYSÉG.PECSÉTJE..1852. feliratú viaszpecsét-lenyomat az iraton (forrás: MNL PVL) |
Sajnos az alsónémedi református halotti anyakönyvek hiányosan maradtak fenn, így Ender Zsuzsanna halotti bejegyzése csak a vármegyei levéltárban található meg. Eszerint Ender Zsuzsanna még a végrendelkezés napján, 1854. augusztus 24-én elhunyt, aszkórban (ez minden olyan, pontosan meg nem határozott betegség volt (pl. tüdővész, sorvadás), amely nagyfokú legyengüléssel, lesoványodással, elsorvadással járt), 23 évesen.
 |
| A végrendelet első... (forrás: MNL PVL) |
 |
| .... és a második oldala (forrás: MNL PVL) |
Íme a rövid végrendelet szöveghű leirata:
A Tellyes Szent Háromság Nevében Ammen.
Alulirt miután sulyos nyavalyában lenni érezvén magamat, de még ép elmével birok,- következő végrendeletet hagyom jelesül:
1.,ör Pápai Jósef férjemnek, miután vélem számtalanszor illetlenül bánt, s beteges állapotomban nem hogy ápolóm és gondviselőm lett volna,- de számtalanszor vert és szidalmazott,- annál fogva néki semmit sem hagyok. – és
2.,or A’ közelebb mult 1853ik évi Martius 25én Nyáradi Mihályné Nagy Évával történt atyafiságos szerződés tartalma szerént reám háramlott 400 ft. az az: négy száz pengő forintokat hagyom Kozma Juliánna férjezett Juhász Jánosnénak, valamint Sziget Szent Miklóson lakó testvérem Kozma Györgynek olly formán: mikép azon négy száz pengő forintbol mindnek előtt az Ecklésiára fizessenek 30 ft. az az: harmincz váltó forintot; tóvábbá, Braun Jakab boltosnak 28 f az az: huszonnyolcz váltó forint tartozásomat szinte ők fizessék ki a’ hagyott summábol; végre szóval mindennémü ruháimat és ágyamat hagyom Kozma Juliánna testvéremnek utolsó beteg ágyambani gondviselés és ápolásáért. –
Hogy ezen végrendeletem ép elmém alkalmával történt nevem aláírásával és saját kezem kereszt vonásával megerősítve bizonyítom. Kelt Alsó=Némedin Aug. 24. 854.
Ender Susánna –
kezem + vonása
előttünk
Juhász Mihály Biro
Surányi Pál arvák attya
Acsai Mátyás Eskütt
Németh András
kir. jegyző
Forrás: MNL PVL IV. 77. Végrendeletek
és alapítványok levéltári gyűjteménye a) Végrendeletek és alapítványok 320.
iktatószámú végrendelet
