Végh-ág: Őseim, s közelebbi hozzátartozóik az 1848/49-es magyar szabadságharcban

A Kossuth-szabadságharc általános, az egész országra kiterjedő történetét - legalább vázlatosan - mindenki ismeri, így én írásomban elsősorban az őseimet személyesen is érintő két település, Alsónémedi és Ócsa szempontjából mutatnám be a történteket.

A jelentősebb hadiesemények, csaták elkerülték a Pest alatt délkeleti irányban elterülő Alsónémedi-Ócsa tengelyt. Jelentősebb csatára nem került sor a szorosabban vett környéken.

A nemzetőr seregbe 106 főt állított ki Ócsa, a honvédségbe 1848. szeptember 6-án 13, és 1849. május 14-én 12 ócsai vonult be, összesen 25 ócsai teljesített katonai szolgálatot a forradalom és szabadságharc alatt. Alsónémedi 404 nemzetőrt állított ki, köztük 24 lovas nemzetőrt. Ócsán 1848. augusztus 11-16. között vonultak át kisebb honvédalakulatok.

Szemere Bertalan, az első magyar felelős minisztérium belügyminisztere 4162/1848. számú engedélyével az ócsaiak országos gyűjtést kezdeményezhettek premontrei eredetű templomuk felújítására. A befolyt pénzt azonban végül is a szabadságharc céljára ajánlották fel ezer forint kivételével.

Végh László és Halászy Károly

Az 1848. év tavaszán Halászy Károly alsónémedi református rektorhoz, tanítóhoz iratok érkeztek, melyekben a népet felszólították arra, hogy fegyverkezzen és a dühöngő szerbeket, kik a magyarokat kíméletlenül rabolták, megfékezzék. Ő akkor lelkesítő beszédet tartott s Alsónémedi község lakóit fegyverbe szólította és hadi gyakorlatokat szervezett. Halászy Károlyt kinevezték hadnagynak és egy jómódú gazdát, Végh Lászlót pedig őrmesternek. Nem sokkal ezután a nemzetőrök parancsot kaptak, hogy vonuljanak a délvidéki Szenttamásra. Halászyt ezen a csatatéren főhadnagynak nevezték ki, s egy magasabb rangú főtiszttel együtt Budára küldték. Ott Kossuth Halászy Károlyt a délvidéki harcokban való helytállása miatt századosi ranggal jutalmazta, s miután küldetésének eleget tett, szabadságolta családjához Alsónémedibe, hol állását, mint rektor, ismét elfoglalta. Ettől az időtől kezdve Halászy Károly a tanítói- és a helyettes jegyzői munkájának élt, mellette a sebesült honvédek részére tépést (kötszer), fehérneműket és pénzadományokat gyűjtött.

             1849. június 23-ra virradóra igen nagy csapat orosz katonaság érkezett Alsónémedibe, s őket még aznap egy csapat vasas német is követte. A bírótól kenyeret, zabot és harminc kocsi előállítását követelték. De mivel aki csak tudott – lóval és kocsival – elmenekült, az igényt a bíró nem volt képes teljesíteni. Ezért őt azonnal száz botütésre ítélték, amit az utca közepén azonnal végre is hajtottak. A bíró, Garai Ferenc, a kilencvennyolcadik ütés után félholtan esett le a deresről. A bírót, Halászyt és a református papot, Vörösmarty Józsefet, letartóztatták, náluk házkutatást tartottak. Halászynál megtalálták századosi csákóját, melyet durván a fejére vertek, a paphoz hozzákötözték a magyar zászlót és mindkettőjüket a bíróval együtt, vasra verve Ócsára szállították Haynau táborszernagyhoz, aki Pestről Szeged felé vonult a IV. hadtesttel, s ennek során 1849. július 25-én Ócsán tartotta főhadiszállását.. Itt, mint a gonosztevőket, fákhoz kikötötték; a katonák durván bántalmazták és sértegették őket. Este bezárták őket egy parasztházba, s másnap haditörvényszék elé kerültek. Röviden végeztek, mint ellenségnél szokás, Halászy Károlyt halálra ítélték.

             Halászy társai a rektor érdekében mindent elkövettek, hogy a halálbüntetéstől megmentsék, de ő nem alkudott meg, bátran viselkedett. „Amit tettem, hazám iránt tettem, - honvéd hadnagy voltam, újra az lennék, ha önök elbocsájtanának és újból szükség volna rá.” – szólt bíráihoz. Hóhér híján golyó általi halálra ítélték. Visszavezették a siralomházba, ott is mindvégig bátran viselkedett. A siralomház az úgynevezett Teleky-féle kastélyban volt.

             1849. július 26-án hajnalban a Teleky gróf tulajdonát képező kasznári uradalmi tiszti udvarnál egy kis gödör elé térdepeltették. „Ártatlan vagyok, Istenem, áldd meg e szegény magyar hazát, most és mindörökké, ámen.” Ekkor a három „serezsák” fegyvere eldördült, Halászy Károly halva bukott a gödörbe, kilehelve jó lelkét.

             Kontra Sándor, a volt ócsai öreg rektor, csináltatott egy koporsót, felment a hadbíróság elé és megkérte őket, engedjék meg Halászyt sírjából kivenni és az ócsai temetőbe eltemetni. Meg is engedték azon feltétellel, hogy semmi ceremónia ne legyen, minden a legnagyobb csendben történjen. A ma is álló sírkövet is Kontra Sándor indítványára, önkéntes adakozásból állíttatta a Pest megyei református tanítók közössége.

Végh László kihallgatási jegyzőkönyve

"Esküvel megerősített kihallgatási jegyzőkönyv^*(Végh László)

Cs. k. tábori törzsbíróság, 1849. jul. 25.

Felvétetett a magas cs. k. magyar hadseregfőparancsnokság parancsára az alant megnevezett tanuk előtt, Halászi Károly, Vörös Marti és Garay Ferenc vádlottak ellen, a magyar rebellisekkel való egyetértés miatt; rögtönbíráskodási eljárás alkalmával.

Először Végh László tanút hallgatták ki, felszólítva a színigazság előadására, és azzal a figyelmeztetéssel, hogy vallomására utólag meg kell esküdnie.

Végh László, Alsó Németi születésű, 46 éves, katolikus vallású, házas, 4 gyermek atyja, Németi illetőségű, földműves vagyok, bírói vizsgálat alatt eddig még nem voltam.

Tegnap egy lovasszázados úr, - akinél Halászi Károly igazgatót, a református lelkész Vörös Martit, Garay Ferencet számomra valaki ismeretlen a Kossuth-párthoz való tartozásuk miatt bevádolta, megkérdezett, hogy milyen érzelmű ez a 3 vádlott. A lovasszázados úrnak megmondtam, hogy a 3 vádlott birtokában fegyverek vannak, és a Kossuth párt hívei, és ez igaz is; továbbá az elsőnek vádolt Halászi Károly igazgatóról meg kell jegyeznem, hogy ő mindig nagyon pártját fogta Kossuthnak, a katolikusokat, mivel azok nem voltak Kossuth hívei, üldözte és a forradalmi híreket a nép előtt ismertette; ha bármilyen rossz újság is került volna a kezébe, úgy azokat is mind közölte volna. Halászinak vannak fegyverei, ezt biztosan tudom, azonban a nekem megmutatott 3 fegyver közül egyik sem a 3 vádlotté. Bizonyítékul, hogy milyen rossz érzelmű Halászi igazgató, a következőt kell előadnom:

Amint télen a császári hadsereg Windischgraetz vezetése alatt bevonult Budára, a Némethy jegyző, Balogh József összehívta a lakosságot és meghagyta nekik, hogy a császári csapatokat, mint barátot fogadják, maga a jegyző már saját jószántából 80 véka terményt ajánlott fel a császári csapatoknak a javára. Amint ezt Halászi Károly igazgató meghallotta, a jegyzőt ezért megszólta és kijelentette, hogy a lakosságnak inkább fegyvert kéne fognia és a császári csapatokat kiűznie. Halászi a jegyzőt törvényes császári érzülete miatt hazaárulónak nevezte. Egész Magyarországon nem lehet Kossuth pártjának odaadóbb híve, mint Halászi Károly igazgató; 3 héttel ezelőtt még népgyűléseket tartott: a Kossuth párt hívei népfelkelő századossá választották, az alacsonyabb rendfokozatúakat aztán a Kossuth párt tagjaiból választották ki. Az utóbbi kb. 3-4 hétben Dines Sándor szolgabíró Kossuth-proklamációkat küldött az igazgatóhoz, és még az este folyamán nyilvánosan ismertette azokat a községházán, amiket nagy lelkesedéssel fogadtak. 3 héttel ezelőtt beszélt velem Halászi és szemrehányást tett nekem, hogy bűnös vagyok abban, hogy a fegyvereket beszolgáltatták. Ez igaz, sok követőm van a császári pártban, és többnyire igazodnak is hozzám. Halászi meglátogatta a magyar katonai tábort is.

             A második vádlottról, Vörös Martiról el kell mondanom, hogy 5 héttel ezelőtt, amikor kihirdették a népfelkelést, a lakosságot felszólította, hogy tartsanak össze, egyesüljenek a fegyverfogásra és ne szakadjanak 2 pártra. Ezt a császári hadsereg elleni fegyverfogásra való felszólítást a községházán adta ki. Az is ismeretes előttem, hogy Maron Mihály lakatos még 3 héttel ezelőtt egy fegyvert vitt Vörös Marti református lelkésznek. Ő és Halászi igazgató elválaszthatatlan barátok, és ők voltak az elsők, akik Kossuth híreit terjesztették. Amennyire előttem ismeretes, bár a császári csapatok Pestet már elfoglalták, mégis a Kossuth pártot mindig vigasztalta, hogy győzni fognak.

                          /Garay Ferenc vádlottat illetően/

             Megjegyzés: Még valamit kell közölnöm Vörös Marti József református lelkészről. Amikor Rózsa Sándor rablóbandája keresztül ment Némethyn, mindig szállásra talált a református lelkésznél és a legjobb ellátásra, császári katonának azonban sohasem adott semmit. 

             Garay Ferencet illetően semmi elmarasztalót nem tudok előadni.

             A felolvasás után

             Megerősítem vallomásomat, kész vagyok a 2 vádlott előtt megismételni, s megesküdni, majd letette az alábbi esküt.

Eskü.

Én, Végh László esküszöm a Mindenható Istenre, hogy a szín igazság szerint vallottam, Isten engem úgy segéljen, Amen.

Végh László /aláírás/"

Ezután az eskü letétele után a tanút elbocsátották.

A Nemzetőrség

    A Nemzetőrség tagjai, szervezetei mind a helyi önkéntesekből szerveződtek, a polgároktól, földművesektől általában karszalagok, jelvények, egyéb jelzések különböztették meg és nagy részük fegyvert is viselt. A nemzetőrség tagjainak sorába kerülésnek anyagi és más feltételei is voltak, a nemzetőrök rendfokozattal rendelkeztek és feladatuk a rendfenntartás volt. Az 1848-49 forradalom és szabadságharcban a nemzetőrség létrejöttének társadalmi szükségszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint a márciusi ifjak 12 pontos követelésében is szerepelt a nemzetőrség megalakítása. Létrehozásának törvényi feltételeit a XXII. törvénycikk biztosította. A törvény nemzetőrségi szolgálatra kötelezte azokat a 20 és 50 év közötti férfiakat, akik 200 forint értékű házzal, földel, illetve fél jobbágytelekkel vagy ezzel megegyező nagyságú földterülettel rendelkeztek vagy jövedelmük évente elérte a 100 forintot. Tisztjeit századosi rendfokozatig maga választotta az őrnagyokat és magasabb rendfokozatúakat a nádor, Horváth országban a bán nevezte ki. Szolgálatba csak a polgári elöljárójuk utasítására léphetett, és alkalmazhattak erőszakot. A megyén kívüli - külszolgálatban - ugyan az a javadalmazás illette, meg mint minden más katonát, és ezt kormány fizette, míg megyén belüli szolgálatban a törvényhozás díjazta.

       1848. április 20-án megalakult a nemzetőrség csúcs szerve az Országos Nemzetőrségi Haditanács, ez a szerv intézte a nemzetőrségi törvény alapján a nemzetőrség ügyeit a Honvédelmi Minisztériumba történt 1848 decemberi beolvasztásig A nemzetőrség létszáma a határvidékeket leszámítva 350.000-380.000 fő volt 1848 júniusában a széleskörű mozgósítás idején. Sajnos a mozgósítás nem váltotta be a reményeket ezért, mellőzték a nemzetőrségbe történő belépéskor a fenti törvényben, leírt vagyoni cenzúrázást és elfogadták az önként jelentkezőket is, így alakultak ki a mozgó zászlóaljak.
     A nemzetőrséget szállítmányok kísérésére, biztosítására, folyóátkelők és hegyszorosok védelmére, helyőrségi feladatok ellátására alkalmazták. A Szemere-kormány 1849. május 2-i minisztertanácson úgy határozott, hogy a Nemzetőrséget a Belügyminisztérium alá rendeli, a szabadságharc leverése után a megszűnt, kiegyezés után nem szervezték újjá.

Ősök, s közelebbi hozzátartozóik a Kossuth-szabadságharcban

Honvédek:

Végh Sándor (1824-1910)

• szépapámnak, Végh Jánosnak (1829-1889) testvére, Végh Mihály (1800-1880) és Csermák Éva (1805-1847) legidősebb gyermeke,
• az újoncozási iratok szerint 1848. október 31-én, a pesti megyeházánál, mint önkéntest sorozták be katonának, 20 p(engő)f(orin)t bérért,
• az újoncozáskor eredetileg testvérét, Végh Istvánt (1827-1885) sorsolták ki bevonulónak, ám valamilyen okból az idősebb testvér vonult be,
• a szabadságharc leverését követően készített járási névjegyzék - ún. Haynau-féle összeírás - szerint 1849. május 30-án sorozták be a honvédseregbe, mint sorshúzottat, s Alsónémedire 1849. szeptember 2-án tért vissza,
• jelenlegi ismereteim szerint két feleségétől nem született gyermeke,
• 1910. szeptember 11-én hunyt el Budapesten (VII. kerület, Hajtsár utca 161.), foglalkozásként napszámos szerepel.

Z. Kis János (1827-?)

• a fentebb említett Végh Sándor legidősebb húgának, Végh Zsuzsannának (1832-1917) férje,
• az újoncozási iratok szerint honvédként sorozták be 1849. május 14-én, a pesti felső kaszárnyában, 100 pft szegődött bérért,
• eddigi ismereteim szerint két gyermeke született egyetlen feleségétől.

Konkoly István (1829-1928)

• ükapám, Viola Pál (1857-1933) testvérének, Viola Imrének (1854-1881) apósa, Konkoly Rozália édesapja,
• az újoncozási iratok szerint honvédként sorozták be 1848. október 7-én Ócsán, a pesti Károly-laktanyában avatták fel, s 50 váltóft-ot kapott,
• a szabadságharc leverését követően készített járási névjegyzék - ún. Haynau-féle összeírás - szerint 1848. október 6-án sorozták be a honvédseregbe, mint sorshúzottat, s Ócsára 1849. szeptember 2-án tért vissza, magaviselete helyes volt, a komáromi várból levéllel szerelt le,
• jelenlegi ismereteim szerint két gyermeke született egyetlen feleségétől,
• 1928. február 6-án hunyt el Ócsán, ezzel ő volt a harmadik legkésőbb elhunyt, igazolt szabadságharcos honvéd Magyarországon.

Nemzetőrök:

Végh László (1802-1881)

• édesapám szépapja; Végh István (1768-1831) és Lakatos Rozália (1771-1827) legkisebb fia,
• az újoncozási iratok szerint a vármegye 1848. augusztus 17-i közgyűlésének határozata folytán helyettesítős nemzetőrként bizonytalan időre a váci táborba bevonult, 50 ft szegődött bérért, s átvette az ellátmányt (csákó, csizma, köpeny, kitli, pantalló, két pár ruha),
• nemzetőrként 1848 második felében harcolt a Délvidéken,
• nemzetőr-őrmester, akinek tanúvallomása is vélhetően hozzájárult Halászy Károly kivégzéséhez,
• Alsónémedi bírója volt 1860-ban, unokatestvére - Végh Mihály (1804-1860) - halálát követően,
• hosszú élete során négy(!) felesége is volt, akik közül hármat temetett el,
• öt gyermeke közül mindössze ketten élték meg a felnőttkort.

Végh Gábor (1825-1861)

• szépapám, Végh János (1835-1860) legidősebb  testvére, Végh Mihály (1804-1860) és Vrabel Erzsébet (1805-1855) elsőszülött gyermeke, a fentebb említett Végh Sándor másodunokatestvére,
• az újoncozási iratok szerint a vármegye 1848. augusztus 17-i közgyűlésének határozata folytán helyettesítős nemzetőrként bizonytalan időre a váci táborba bevonult, 50 ft szegődött bérért, s átvette az ellátmányt (csákó, csizma, köpeny, kitli, pantalló, két pár ruha),
• egyetlen feleségétől hat gyermeke született, akik közül négy élte meg a felnőttkort.

a komáromi várban a magyar védők által használt szükségpénzek egyike, saját gyűjteményemből

Végh-ág: A Rákosi-kor büntetőperes ügyei

Már legalább egy hónapja kutatom az ócsai (majd dabasi) járásbíróság büntetőperes iratai, bennük az ősökkel kapcsolatos ügyeket. Sajnos a levéltári szabályok szigorúsága miatt hetente csupán 4 iratköteget kérhetek ki, így elég lassan - de biztosan - haladok.

A legtöbbször közellátás érdekét veszélyeztető bűntettel találkozom a Végh- és a Viola-családoknál, valamint a velük rokonokkal. Ez legtöbbször a terménybeszolgáltatások irreális előírásainak elmulasztását takarja, de előfordul házilag előállított vaj, tejföl csempészésének kísérlete Budapestre, vagy éppen a Tanú című filmből jól ismert feketevágás. Van olyan történet, ahol a rendőrségi vizsgálat feljelentésből indult, s az anyagban benne is van a feljelentés maga, így tudható, hogy ki volt a család "jóakarója"; hozzátéve azt, hogy a kommunista korszakban a fel nem jelentés is büntetőjogi felelősséget vont maga után! Ezzel persze nem menteni akarok semmit, csak érdemes ezt a tényt is megemlíteni azok kedvéért, akik erről nem tudnak.

Néhány esetben csak tanúként, vagy éppen sértettként szerepelnek az általam kutatott családok ezekben az iratokban. De sajnos ez a kisebbség. Jelenleg az 1950-es évnél tartok, és ahogyan látom, egyre sűrűsödni fognak az ügyek, hiszen haladok az egyre keményebb diktatúra felé. Egyenes ági ügyet még nem találtam, de sok testvért, unokát vagy közeli rokont ért atrocitás azokban a kemény időkben.

A kutatást folytatom,s amint új információ kerül birtokomba, természetesem megosztom!

Mindezeket gondoltam leírni a kommunizmus áldozatainak emléknapján, 2013-ban.

Végh-ág: Ecseri és üllői séták

A mai napon egy kis kirándulást tettünk Ecserre és Üllőre, erre a két Pest-környéki településre. A rövid túra célja az ősök által is látogatott templomok lefényképezése volt.

Üllő

A település honlapján alig vannak érdemi információk, azonban szerencsére mind a templom, mind pedig a világháborús hősi emlékművek könnyen megtalálhatóak; közvetlenül egymás mellett találhatóak a települést hosszában átszelő út mellett, egy kereszteződésnél balra fordulva, ha Budapest felől érkezünk.

 

 üllői katolikus templom

A településről a Babusa család része a családfámnak, két ágon is.

A már korábban írt Végh József (1773-1836) - mint a legrégebbi családtag, akinek még megvan a sírköve az alsónémedi ótemetőben - feleséget ugyanis Üllőről hozott magának, Babusa Terézia Juditot (Babusa Pál és Takács Judit leányát). Babusa Terézia 1780. október 15-én született Üllőn, s 1798. április 30-án ment hozzá Végh Józsefhez Alsónémedin. Két gyermek született a frigyből; Anna, aki 1798. november 8-án született, s hatnaposan hunyt el, 14-én; Mihály gyermekük (1804-1860) több évig volt Alsónémedi bírája. Babusa Terézia 1852. december 24-én hunyt el Alsónémedin, 16 évnyi özvegység után.

Babusa János 1787. augusztus 22-én született Üllőn, Babusa János és Pabulay Anna fiaként. Seregély Annát (1783-1846), a felvidéki "hétszilvafás" nemes Seregély család egyik tagját választotta nőül, s nevelték fel két gyermeküket; Annát (1814-1877) és Jánost (1811-1877). Ezen János fiú lánya volt Babusa Anna (1838-1910), aki a szépanyám volt, s feleségül ment Végh Ferenchez (1833-1913), aki pedig a szépapám. Az Üllőn született Babusa János 1856. február 26-án hunyt el Alsónémedin, közel tíz évnyi özvegységet követően.

A templom melletti világháborús emlékművek feliratai szerint mindkét világégésben két-két Babusa vesztette életét.

Ecser

Ecseren a főtéren található a katolikus templom, s mellette illetve rajta egy-egy világháború emlékmű. Ecserhez a máig ott élő Turcsik család köt engem. A kutatásom során a radixforum-on tett segítségkérésemre Bacsáné Tatai Eleonóra válaszolt, s így az Ő segítségével tudtam időben visszább vezetni a családfát.

Szépanyám, Turcsik Mária 1826. szeptember 29-én született Felsődányban, ami akkor Irsához tartozott, feltehetően egy puszta neve volt (Irsa a mai Alberirsa része). Mária 1846. január 21-én ment férjhez Ócsán Dencsi Menyhérthez (1818-1880), Dencsi András és Vellai Anna fiához. Dencsi Menyhért és Turcsik Mária hét gyermeke közül a hatodik, Rozália (1864-1920) lett később Viola Pál (1857-1933) felesége. Kettőjükről 1912-ben, István fiuk esküvőjén készült az egyetlen - általam ismert - fénykép.

ükszüleim, Dencsi Rozália (1864-1920) és Viola Pál (1857-1933)

Turcsik Mária szülei (Turcsik György és Hubik Katalin) valamilyen kereskedelmi tevékenységet folytathattak vagy valamilyen okból sokat utaztak, ugyanis első három és két utolsó gyermekük Alsópakonyban, a negyedik Soroksáron, míg szépanyám Felsődányban született.

Hubik Katalin 1849. augusztus 29-én hunyt el Pótharaszton (a mai Csévharaszt része), egy napi özvegység után. Férje, Turcsik György 1849. augusztus 28-án halt meg, ugyancsak Pótharaszton, ám az ő születési időpontját pontosan ismerjük. Turcsik György 1792. április 8-án született Ecseren, szülei Turcsik József (1757-1824) és Mifor Ludmilla (?-1832),  míg apai nagyszülei Turcsik János és Blanar Heléna voltak. Ecseren az 1728-as összeírás alkalmával találkozunk először a Turcsik névvel.

A II. világháborús emlékművön - a hátlapon - szerepelnek a polgári áldozatok, akik között ott olvasható Turcsik Mihály neve is.

a II. világháborús emlékmű elölről...

...és a hátsó - polgári - névsor

Végh-ág: Temetői séta Ócsán és Alsónémedin

A mai napon az ócsai és az alsónémedi temetőbe látogattam el, s igyekeztem lefotózni a tágabb értelemben vett családhoz tartozó sírokat, valamint feljegyezni a sírhelyek számait.

Ócsán 15 Viola-sírt és egynéhány egyéb oldalági rokon családnevével ellátottat dokumentáltam, akik szerepelnek a már így is eléggé szerteágazó lombkoronán. Alsónémedin csak az új temetőben jártam, egy Violát ott is találtam, valamint 17, olyan igazoltan Végh-sírt is le tudtam fotózni, akik a pusztán apai ágon vezetett Végh-családfán szerepelnek; illetve találtam új személyeket is, akik eddig rejtve maradtak előttem, ugyanis sajnos a megyei levéltárban kb. egy éve nem kutatható - restaurálás miatt - alsónémedi 1927-38 közti házassági anyakönyve. Remélem jövőre ez mihamarabb megváltozik!

Végh-ág: Pekker György végrendelete

A mai kutatásom keretében a Pest Megyei Levéltárban megtaláltam szépanyám apjának, Pekker Györgynek (1790-1857) a végrendeletét, melyet az alábbiakban szöveghűen közlök. Furcsa - és egyben kellemes - érzés fogott el, amikor kezembe vehettem egy egyenesági ősöm végrendeletét. Könnycseppek nem jelentek meg a szemem sarkában, de büszkeséggel, meghatottsággal és megelégedettséggel gondoltam Őrá, s az egész családomra/családfámra. Az eddigi kutatásaim szerint Pekker György - a különféle községi, úrbéri peres iratok alapján - a következő tisztségeket viselte az alábbi években: esküdt (1831, 1837, 1839, 1847), bíró (1841) /községben a tanács  azon tagja, aki a lakosság között felmerült vitás polgári peres ügyekben és büntetőügyekben ténylegesen ítélkezett/, törvénybíró (1846) /a község általános igazgatását szervező, irányító és felügyelő, elsőfokú bíráskodást gyakorló tisztségviselője, aki egyúttal a helység vezető jogi testületének a feje is/. Pekker György 1810. február 10-én Ócsán vette feleségül Huszár Zsuzsannát (1791-1845), Huszár Mihály és Zsiros Judit leányát. Összesen 9 gyermekük született (3 lány és 6 fiú), akik közül az alább is olvasható három élte meg  a felnőttkort. A kor szokásainak megfelelően a korán elhunyt gyermek nevét a következő - azonos nemű - utód vitte tovább, így lehetett a házaspárnak két Julianna nevű lánya és három János nevű fia. Érdekesség még, hogy egy 1863. április 11-i ócsai községi bizonyítványon Pekker György legkisebb fia, Imre mint törvénybíró, veje, Viola János (Pekker Zsuzsanna férje) mint bíró szerepel. Mindketten szerepelnek az alább közölt végrendeletben  is.

Végrendelet

Alolirt ép s egészséges állapotban a birtokomba lévő ingó s ingatlan javakra nézve e. k. végrendeletet tettem:

1^ör Jósef legöregebbik fiamnak ki már ekkoráig kapott tölem még 838-évben egy Ócsa községben fekvö 136 sz. alatti házát hozzá tartozó harom/negyed telket, 2 ökröt s gazdaság hoz kivántató minden gazdasági eszközöket, továbbá 500 vfrtot, 1 sutut, 1 drb. 6 akos vasas hordót 2 drb. 1 akos fa abráncsos hordót, fél évre való elelmet s házi eszközö ket, halalom után hagyok az onan hegyi szöllöm böl Mlts. Teleky Domokos uraság szomszédsága felül huszan öt utatt.

2^or Susanna leányamnak Viola János hitvesének ki már ekkoráig kapott tölem egy/negyed telket ház nélkül még 847=évben , azon kívül 1500 vfrtot s ágy nemüt, hagyok halálom után még egy dunnát 's 6 vánkust, - s minthogy a néki ajánlott szöllöt nem akarta elfogadni megjegyzem hogy e helett is adtam már néki kezibe 125 vl frtot.

3^or Imre fiamnak ki még jussára nézve ekkoráig semmi részbe nem elégitetett ki. hagyam halálom után az Ócsa községében fekvö 129. sz. alatti házamat a hozzá tartozó egy egész telek földel együtt, továbba a szinte Ócsan 126 sz. a. álló zsellér házamat s hozzá való belsőségét és az azon hegyi szöllömnek Viola János szomszéd felüli többi Josefnek hagyo manyozott 25 uton felül megmaradandó részét, azon megjegyzéssel hogy holtam után minden hazam nal s gazdasagomba talalható javak ugy mint gazdasági s házi eszközök s járó jószágok Imre fiam birtokába maradjanak és a többi testvérei minthogy kivannak már elégítve jusbeli követeléseire nézve rajta semmi keresetett ne formálhassanak.

Kelt Ócsán Augu 13^an 857

                                                                                     Peker György /aláírás/

Elöttük:

ü Szabo János /aláírás/

B Bán János /aláírás/

Dulán Farkas /aláírás/

jegyző

Szűcs-ág: Világháborúk sodrában I. (Nagy József)

Az első világháborúban (1914-1918) többen is részt vettek az Ősök s családtagjaik közül, Róluk szól most a bejegyzéssorozat első része.

A már korábban is említett ükapám, Nagy József (1878-1914), mint világháborús katona beazonosítása a Nagykőrösi Városi Levéltár anyaga nélkül nem lett volna kivitelezhető. Ott van meg ugyanis az a kis füzetecske, melyet a hősi emlékmű avatására (1927) készítettek, s mind a 997 katonai áldozat részletesen fel van sorolva, segítő adatokkal együtt. A 18. oldalon, a 634. bejegyzésnél az alábbiakat olvashatjuk:

"G. Nagy József. (G. Nagy Mihály, Volt Katalin), neje D. Szűcs Judit, m. kir. 29. hgye., honvéd, ref., 37 éves, +1914.11.17., Budapest"

A bejegyzésben szereplő "G." előnevet nem tudtam beazonosítani, a kutatásim még nem jutottak el ezen az ágon, csupán Nagy Mihály szüleinek a házassági időpontja van meg (1874. november 16., Nagykőrös), igaz, ez már a második házassága volt. A kis információs füzetben tévesen lett rögzítve Nagy József vallása, ugyanis ő római katolikus volt, ahogyan mindkét szülője is; a felesége követte a református vallást, s mindkét gyermekük is katolikussá lett a keresztség által. A polgári halotti anyakönyv szerint Nagy József 1917. december 31-én halt meg, ismeretlen halálokkal, ismeretlen helyszínen, s a temetés helyszíne sincsen rögzítve az anyakönyvbe; (a bejegyzés szerint a bevonulás előtt földműves napszámosként kereste kenyerét). A bejegyzés kelte 1942.05.13-a, s a nagykőrösi királyi járásbíróság P.k. 6905/1941/4 sz jogerős holtnak nyilvánító végzése alapján (amennyiben nem volt megállapítható a halál pontos időpontja, gyakran az év utolsó napját adták meg az anyakönyvekben). A református anyakönyvben nem találtam bejegyzést ükapám halálára vonatkozóan, ám már természetesen előbb tudnia kellett a családnak Nagy József haláláról, mint 1942, hiszen már a 15 évvel korábbi hősi emlékműre is felkerült a neve, s az erre az alkalomra készített kiadványban is szerepel. Ezt a vélekedést támasztja alá az is, hogy (özvegy) feleségének, D. Szűcs Juditnak (1883-1974) 1919. január 19-én megszületett kisfia, D. Szűcs Sándor, kinek édesapja ismeretlen. Az ő fia (mármint D. Szűcs Sándoré) gyakran nyaralt Nagykőrösön, s édesanyám mindig úgy beszélt róla, mint az unokatestvéréről, holott ő az unokanagybácsija volt! A 38. hadkiegészítő kerület újonczozási naplójában azonban megtaláltam az ükapámra vonatkozó bejegyzést, melyben Nagy József II.-ként említik, ugyanis volt még egy Nagy József a bevonultak között. Eszerint:

"római katolikus vallású, elemi iskolát végzett, földműves, lakhelye IV. kerület 55., bevonult 1899. április 12-én, 169 cm magas, katonai szolgálatra alkalmas fogyatkozás nélkül, besorozandó a 38. gy.e.-be"

Haláláról a következőket írja a napló:

"meghalt Bpesten a 16. helyőrségi kórházban 1914.08.15-én tüdőbajban"

A háborúban eltűntek nagykőrösi katonai nyilvántartása szerint is 1914.08.15-énhunyt el Nagy József, a 29. hgye katonájaként.

A fent említett kórház beazonosítása még folyamatban van, bízva abban, hogy a Fővárosi Levéltárban megtalálom ükapám polgári halotti anyakönyvi bejegyzését!

Végh-ág

A Végh-ág földrajzilag Alsónémedire és Ócsára, erre a Budapesttől 25 km-re délre található két településre "korlátozódott", legalább is, ami a XX. századot jelenti. A régmúltban - bizonyíthatóan - Kerepesről, Üllőről, Bugyiról, Ecserről, Felsődányról és a Felvidékről is színesítették a családfát az új házastársak.

Édesapám négy nagyszülője közül három Alsónémediről származott, egy pedig Ócsáról, azonban - mivel a két település közt gyakran voltak házasságkötések -, apai nagyszüleim távoli rokonok voltak két ágon is (nagyapám a saját apósának volt a harmadunokatestvére, igaz, anyai ágakon, melyeket anno nem tartottak annyira nyilván családon belül). Ugyanilyen rokoni házasságok tapasztalhatóak nagyapám családjában, akinek négy nagyszülője közül három volt Végh, s bizonyítottan rokonok voltak mindannyian.

Tervbe van véve a "klasszikus" Végh-családfa, -történet megrajzolása és megírása is, ez azonban egy hosszabb mű lesz, ugyanis a jelenben nagyon szerteágazó (is lehet) a lombkorona teteje.

Az alsónémedi régi temetőt 1970-ben bezárták, s a településtől távolabb egy újat nyitottak, ahol a területnövekedés nem okozhat akadályt. Így a régi sírokat nem kellett a lejárat után megváltani, így több alkalommal is tudtam fotókat készíteni őseim és rokonaik sírjairól. A legrégebbi ősi sírkő szépapám nagyapjáé:

Végh József (1773-1836) sírköve az alsónémedi régi temetőben

Az ősök között nagyon magas arányban voltak katolikusok, egy-egy református volt csupán - elsősorban feleségek -, akik megtörték a katolikus "egyeduralmat". A református elődök közül is kiemelkedik a Seregély család, akik a felvidéki Alsónyárosdról származnak, s 1715-ben kaptak nemességet III. Károly magyar királytól (1711-1740). Igazi, úgynevezett hétszilvafás nemesek voltak, azaz földbirtokot nem, csupán a címet kapták meg az uralkodótól; mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a nemesi cím után 13 évvel már Alsónémedin írták össze Seregély Andrást (szépapám ükapját) a megyei adóösszeírásban. Az OSZK-ban volt szerencsém a kezembe venni és kijegyzetelni dr. Seregély György: A Seregély családok története c. könyvét, mely 2001-ben került kiadásra. Fiúágon egyébként napjainkban is élnek még Seregélyek Alsónémedin.

a Seregély család címere (1715)