220 éve, 1800. október 30-án kapott bárói rangot a Bugyit újratelepítő Beleznay-család

A Beleznay-család a XIV. században a Somogy vármegyei Beleznán szerzett birtokot, innen származik a neve is. Középnemesi család volt, mely több hivatalnokot és köztisztviselőt adott a királyi Magyarországnak.

A Bugyit 1728-ban újratelepítő Beleznay János (1673-1754) kuruc ezredes majd császári-királyi tábornok és Grassalkovich Zsuzsanna (1696-1767) unokája, Beleznay Sámuel (1763-1818) Pest megyei táblabíró 1800. október 30-án lett magyarországi báró (majd 1805. október 25-én gróf). Három gyermeke közül Sámuel fia egy megbotozás miatt lelőtte apját, emiatt később kivégeztek.

A XIX. század elején a Beleznay-család az utolsó ingatlanjaitól is megvált, melyek Bugyihoz kötötték.

a bárói Beleznay-címer

 

Százéves az ócsai polgári iskola

Három fiú és két lány. Mindössze ennyien jelentkeztek önként felvételre a 100 évvel ezelőtt megnyílt ócsai magyar királyi állami polgári fiú- és leányiskolába. A tanárok – élükön a leendő igazgatóval, Rákosi Zoltánnal – házról házra jártak, így győzték meg a szülőket, hogy írassák be gyermekeiket; végül 14 fiúval és 12 lánnyal indult el az első osztály. A magasabb évfolyamokra tanfolyamot szerveztek, melyre 44 tanulni vágyó fiatal kezdett el járni az 1920. október 10-ei tanévnyitó után.

az iskola első értesítőjének borítója az 1920/21-es tanévről (forrás: OPKM)

Az indulás azonban nem volt ilyen egyszerű. Az ócsai képviselőtestület nem állt ki teljes mellszélességgel az új iskola alapítása mellett, többen azonban támogatták azt, mint például Szűcs Gyula római katolikus plébános, Perjessy Károly református lelkész vagy dr. Apáthy Károly községi orvos. Végül az illetékes minisztérium polgári ügyosztályának vezetője, Dulovits Árpád győzte meg Ócsa vezetését, hogy igenis szükség van egy polgári iskolára a faluban.

a járásbíróság egy képeslapon az 1910-es években, mely épületbe később a lányiskola költözött (forrás: saját gyűjtemény)

Mit is jelentett egy polgári iskola 1920-ban? A polgárosodás egy apró lépését, mellyel az ott végzettek gimnáziumban vagy különféle szakiskolákban tanulhattak tovább s megnyílt előttük az alacsonyabb tisztviselői vagy éppen a tanítói pályák lehetősége. Ócsán már a XIX. század közepétől működött a járásbíróság, 1886 óta patika üzemelt a Pesti (ma: Bajcsy-Zsilinszky) úton, 1889-re vasútállomás is épült a frissen átadott Budapest-Lajosmizse vonalon, így a település lassan kezdte levetkőzni az akkori, klasszikus értelemben vett falusi létformát. A polgári iskola központi szerepét jól mutatja, hogy a kezdeti évek után a diákok fele lakott csak helyben, a többiek a környező településekről jártak be. Ez volt az első polgári, vagy inkább az első nem elemi iskola az alsódabasi járásban.

az 1929-ben végzett leányosztály tanáraikkal (forrás: Ócsai Tájház)

A trianoni békediktátumot követően felbolydult a nemzet, sokan elhagyni kényszerültek lakhelyüket, nem akartak hűségesküt tenni az új hatalomnak. Jól mutatja ezt az, hogy a polgári iskola első két igazgatója Kézdivásárhelyen, illetve Kolozsváron születtek. A világháború több értelemben is nyomot hagyott a polgári iskolán, több olyan tanár is akadt, akinek testvére, közeli hozzátartozója adta életét a hazáért a Nagy Háborúban; mint ahogyan vitézi címmel rendelkező tanárok is oktatták a jövő generációját Ócsán. Az iskola emblematikus igazgatója volt a helyi születésű Szagri József is, aki 20 évig vezette az intézményt. Ugyancsak meg kell említeni Finta Ilona tanárnőt, aki egyedül a tanári karból az alapítástól 1948-ig tanított az intézményben, de a Schaffhauser-házaspár és Vancsó Oszkárné Folkmer Ilona is legalább 25 évig oktatták a diákokat a polgári iskolában.

Viola István (1918-1992) polgári iskolai bizonyítványa 1930-ból, rajta Szagri József igazgató és Tury Miklós osztályfőnök aláírása (forrás: Viola Károly)

A korszerűbb oktatás utáni igény és a nagyobb tudásanyag hozta létre Magyarországon a ’40-es években a nyolcosztályos alapfokú oktatást, így az elemi iskolákat összevonták a polgári iskolákkal. A kommunista hatalom 1948-ban államosította a megmaradt községi és az egyházi tanintézményeket, létrehozva ezzel a ma is ismert oktatási rendszert és megalakultak az általános iskolák. A nagy hatású tanárokat más településekre száműzték, így került például Szagri József is felesége születési helyére, Lajosmizsére tanárnak az állami általános iskolához 1946-ban.

A helyi oktatási reformok azonban itt nem álltak meg, s 1952-ben megnyitotta kapuit Ócsán a Bolyai János Gimnázium a volt állami elemi népiskola épületében. Ezzel – milyen furcsa egybeesés – az első polgári iskola után ugyancsak elsőként alakult gimnázium Ócsán, a járási települések közül.

 

A polgári iskola igazgatóinak életrajzát igyekszem felkutatni, az első kettő már olvasható:

Rákosi Zoltán (1920-1921)

Beszterczey György (1921-1922)

Beszterczey György: az ócsai magyar királyi polgári fiú- és lányiskola második igazgatója

Beszterczey György 1873. május 3-án született Kolozsváron, Beszterczey Béla (1848-1910) kolozsvári rendőrkapitány és Haraszti Julianna (?-1931) gyermekeként. A házaspárnak három fiuk született, a középső, Béla, másodikos elemista korában hunyt el.

1897-ben nevezték ki Kismartonba Beszterczey Györgyöt segédtanítóvá az állami polgári iskolához. 1900-ban került a liptószentmiklósi állami polgári fiúiskolához segédtanítóként, ahol egy évvel később daloskört hozott létre, mint énektanár. 1906-ban a közoktatási miniszter rendes tanítóvá nevezte ki Liptószentmiklóson, majd az 1911/12-es tanévben került az erzsébetfalvai állami polgári fiúiskolához rendes tanítóként, ahol a világháború végéig, 1918-ig tanított. Ide már feleségével, Kiszely Irmával (1876-1970), Kiszely Alajos és Slezák Mária lányával érkezett, akit 1901-ben vett el Pozsonyban. Házasságukból három leányuk született, Margit, Irén és Irma. Beszterczeyné 1895-ben szerezte meg tanári képesítését és 1911. augusztus 30-ától tanított az iskolában: német, szépírás és kézimunka voltak a tantárgyai (az 1934/35-ös tanévben még ott tanított).

Beszterczey György közeli családtagjai

A világháború szörnyűségei a családot sem kímélték. 1914. december 8-án Beszterczey György öccse, Beszterczey Lajos a málnapataki állami elemi iskola tanítója, mint a k.u.k. 51. gyalogezred III. szakaszvezetője és parancsnoka Latorcafőn hősi halált halt, miután egy orosz gránát eltalálta.

Beszterczey Lajos gyászhíre a Néptanítók Lapjában (forrás: Arcanum)

Az 1918/19-es tanévet már, mint a székelyudvarhelyi állami polgári fiúiskola igazgatója kezdte meg, s a feleségét is áthelyezték az állami polgári iskolához. A román hatalomátvétel során nem tett hűségesküt az új hatalom, így menekülniük kellett 1920-ban.

Az ócsai polgári iskola éléről az első tanév végén elköszönt az alapító-igazgató, Rákosi Zoltán. Az 1921/22-es tanévnek már Beszterczey György irányításával indult neki az iskola, azonban az igazgatónak már október 28-án szabadságra kellett mennie, hogy idegi betegségét gyógyíttassa. A tanári kart Finta Ilona, Némethné Takó Irén és Ratkó Margit alkották, szeptemberben csatlakozott még hozzájuk Zomzelly Ferenc és a későbbi igazgató, Szagri József is. Zomzelly októberi távozását Gerl Árpád idehelyezése enyhítette. Beszterczey 1922. március 17-ig vezette az iskolát, legnagyobb tette, hogy egy épületben (az Ócsai Hitelszövetkezetében) biztosította az oktatást a tanulóknak, egyik nap a fiúknak, másikban a lányoknak. A felsőbb évfolyamos, úgynevezett tanfolyamos diákok (III-IV. évfolyam) az állami elemi iskola helyiségébe jártak tanításra. Még Beszterczey igazgatása alatt került a tanári karba Halmos Anna és az ócsai római katolikus elemi iskola igazgatójának leánya, Folkmer Ilona is.

az Ócsai Hitelszövetkezet épülete egy, az 1910-as évek végi képeslapon

A minisztérium Ócsa után visszahelyezte 1922-ben a pestszenterzsébeti állami polgári fiúiskolába, ahonnan 1924. december 9-ei hatállyal nyugdíjazták. Az evangélikus egyházközség jegyzőjeként/gondnokaként dolgozott 1927-től Beszterczey, s a lakcíme Pesterzsébeten a Bem utca 17. szám alatt volt. Beszterczey Györgyöt az 1930-as évek közepén szörnyű tragédia érte. A feleségét megrágalmazták, s mikor ezt a férj meghallotta, agyvérzést kapott, s bár fizikailag felépült, hallását elvesztette. Ezután megtanulta a siketnéma jelnyelvet, tagja lett a Magyar Nagyothallók Országos Egyesületének, s kedd délutánonként siket felnőtteket tanított a jelbeszédre. Ekkor már a Kende Kanuth utca 65. szám alatt laktak; 1943-ban a Török Flóris utca 68-ban volt a lakcímük. 

Beszterczey György 1964. február 1-jén hunyt el szívelégtelenségben, a pesterzsébeti temették el. Felesége hat évvel élte túl, 1970. szeptember 16-án hunyt el Budapest XX. kerületében, keringési elégtelenségben. A holttestüket 1998. június 4-én exhumálták, s az újbudai Szent Gellért plébánia urnatemetőjében helyezték örök nyugalomra (urnafülke jele: A34/5).

Beszterczey György gyászjelentése 1964-ből (forrás: OSZK)

 

a Beszterczey család jelenlegi sírhelye

Az iskola első igazgatójának életrajza itt olvasható.

Bugyi halottak 1956-ban

Ezzel a kis írással azoknak a Bugyihoz köthető személyeknek szeretnék emléket állítani, akik 1956-ban, a forradalom idején, az akkori eseményekkor hunytak el. Szándékosan nem írtam áldozatokat, hiszen rengeteg áldozata volt minden totalitárius rendszernek, erre egy külön könyvet kellene szentelni. Áldozatoknak tartom azokat, akiket „csak” a továbbtanulástól tiltottak el, akiktől elvették a földjüket, az üzletüket; egyeseket börtönbe vetettek, megkínoztak, mint ahogyan történt ez a bukott forradalom után dr. Werner Károly állatorvossal és Csernus Lászlóval, a községi tanács vb-elnökével is.

Eddigi kutatásaimban három olyan személyt találtam, akik a forradalmi eseményekben hunytak el. Nem szeretnék értékítéletet mondani senki felett sem, nem vettem számításba, hogy ki melyik oldalon állt azokban az időkben. Adjunk hálát Istennek, hogy az elmúlt évtizedekben nem kellett olyan eseményeket átélnünk, mint az 1940-es és 1950-es években élőknek. Ha a három életrajzot valaki kiegészítené vagy tud más elhunytról is, köszönöm, ha jelzi felém.

 

Lengyel László tsz-elnök

Lengyel László

1922. január 29-én született Nagykátán, Lengyel Károly és Horváth Erzsébet gyermekeként. Apja uradalmi juhász volt, ő maga 1945-ig napszámosként dolgozott az Offner-birtokon, majd a földosztás után a saját földjén gazdálkodott. 1946. november 29-én Bugyin feleségül vette a sári születésű Rumó Erzsébetet. 1951-ben alapító tagja lett a bugyi Új Élet Termelőszövetkezetnek, 1954-től elnökké választották, majd két évvel később belépett a Magyar Dolgozók Pártjába[1].

1956. október 30-án délelőtt Szmrek Benjámin földműves és három társa Sáriból két lovas kocsival kimentek Ürbő pusztára, hogy egy kaszálógépet és a Szmrek Benjáminnak járó kukoricát átvegyék. Ifjabb Laja István - aki nemzetőr volt - puskáját is magával vitte, amit útközben Szmrek Benjámin elkért tőle és azzal a levegőbe, illetve nyulakra lövöldözött. Lengyel László tsz-elnök házához érve bementek, de senkit nem találtak otthon. Az enyhén ittas Szmrek és Laja ekkor kutattak a házban, ahonnan 100 forintot Laja magához is vett. A házból kijőve találkoztak Lengyel nyolcéves fiával. A gyerek, látva az idegeneket, kerékpárjával a közeli tsz-központba ment, hogy édesapját értesítse. Szmrek Benjáminék a lovas kocsival szintén a tsz-központ felé hajtottak. Lengyel László, fia értesítésére motorkerékpáron haza indult, így útközben találkoztak. Lengyel közölte, hogy a kukoricát még nem tudja kiadni, mert nincs kész az elszámolás, majd felelősségre vonta Szmrek Benjámint, amiért a lakásába behatoltak, egyidejűleg integetett a háza előtt tartózkodó személyeknek, hogy jöjjenek oda. Ezt látva Szmrek Benjámin a térdein fekvő puskát elsütötte, minek következtében a lövedék a közvetlen közelben álló Lengyel László nyakába fúródott és azonnal meghalt. A Pest Megyei Bíróság szándékos emberölés bűntettében találta bűnösnek Szmrek Benjámint, akit másodfokon a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa szervezkedésben való részvételben és gyilkosságban mondott ki bűnösnek, s kivégeztette 1957-ben[2]^,[3].

Lengyel László síremléke a bugyi temetőben

Az akkor államhatalom többféleképpen is emléket állított Lengyel Lászlónak. 1957-ben egy még névtelen, de a köznyelvben csak rádai útnak hívott részt neveztek el róla a településen (akkor még csak néhány ház volt a ma már benépesült utcában), ami a rendszerváltás után lett hivatalosan is Rádai utca[4]. A Pest megyei Tanács díszudvarán egy márvány emléktáblára írták a nevét az „ellenforradalom alatt elhunyt megyei hősök” közé[5], a Dabas járási tanács falán is emlékmű őrizte a nevét[6]. 1969-ben a bugyi tanácsházán is emléktáblát avattak a tiszteletére[7]. Változtak az idők, Lengyel László nevét ma már csak a síremléke őrzi a bugyi temetőben.

Lengyel László bugyi emléktáblájának avatása a Pest Megyei Hírlapban (1969)

 

Kancsár Gyula rendőr

Kancsár Gyula

1920. május 19-én született Bugyin, Kancsár Gyula és Sallai Erzsébet elsőszülött gyermekeként, szegényparaszti családban, édesapja napszámosként dolgozott. Négyen voltak testvérek, szülei korán elhunytak, ezért testvéreivel árvaházban nevelkedett. Az elemi iskola elvégzése után mezőgazdasági cseléd volt.

1946-ban belépett a hadseregbe, majd átkerült a rendőrséghez, ahol 1949-ben főtörzsőrmesteri rangot kapott. A Magyar Kommunista Pártnak 1947-től volt a tagja. 1950-ben vette feleségül Hajdú Katalint, két gyermekük született: Gyula és Károly. 1951-ben Dévaványa rendőrőrsének parancsnoka lett, majd az ottani kegyetlenkedései miatt 1954-től a szarvasi járásban, Csabacsűdön teljesített szolgálatot, mint körzeti megbízott. Munkája elismeréseként megkapta a Közbiztonsági Érem bronz és arany fokozatát is.

1956. október 29-én Dévaványáról egy 18 fős, felfegyverzett társaság érkezett tehergépkocsival Csabacsűdre, azzal a szándékkal, hogy kivégzik Kancsárt. A felkelők körbezárták a körzeti megbízott irodáját, s betörtek az épületbe. Kancsár Gyula azonban nem került a kezükre, inkább öngyilkos lett[8]^,[9],[10]. A Belügyminisztérium 1957-ben hősi halottá nyilvánította, posztumusz rendőr alhadnaggyá léptette elő, s megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet is[11]. Emlékét a szarvasi rendőrkapitányság falán emléktábla őrizte[12], melyet 1990 után leszedtek. Sírja ma is megtalálható a csabacsűdi temető egy elhagyatott szegletében.

Kancsár Gyula síremléke a csabacsűdi temetőben

Baranyai Gyula főkönyvelő

 

Baranyai Gyula 1929. december 31-én született Bugyin, Tujmer Gyula és Rupf Margit fiaként, nevét 1934-ben változtatta Baranyai-ra édesapja. Horváth Máriát 1950-ben vette feleségül Székesfehérváron. A forradalom kirobbanásakor Budapest XXII. kerületében, a Báthory utca 8. szám alatt lakott, s mint főkönyvelő dolgozott.

Budapesten 1956. október 25-én hajnalra a szovjet csapatok visszafoglalták a Rádió épületét, majd reggel hat órakor a rádió beolvasta a kormány közleményét mely szerint „az ellenforradalmi puccskísérletet felszámolták”. A hírek hatására délelőtt fegyvertelen tüntetők tömege gyűlt össze Budapest több pontján: a Deák téren, a Bartók Béla úton, az Amerikai úton, az Astoria Szállónál. A tüntetési menetek az Országház elé, a Kossuth térre vonultak, ahol Nagy Imre megjelenését követelték. Közben az Astoriánál és máshol a várost ellenőrző szovjet harckocsik legénysége nyíltan a tüntetőkkel barátkozott, majd több szovjet harckocsi a tüntetők mellé állt és az embertömeggel együtt a Kossuth térre érkezett, ahol már számos szovjet harckocsi állomásozott egy napja. Délelőtt 11 óra körül mintegy 5 000 békés tüntető gyűlt össze az Országház előtt. Ekkor a Földművelésügyi Minisztérium, illetve a tér körüli más épületek tetejéről az ÁVH mesterlövészei tüzet nyitottak a tüntetőkre. Erre a szovjet harckocsik egyik része is a tömeg közé lőtt, míg a forradalomhoz pártolt másik részük a háztetőkön megbújó orvlövészekre tüzelt. A tömeg csak nehezen tudott a térről elmenekülni. A vérengzésnek 61 halálos áldozata és több mint 300 sebesültje volt egy ENSZ-jelentés szerint. A valós áldozatok számát több százra tehetjük[13]. Ebben a sortűzben hunyt el Baranyai Gyula is, sírja a Farkasréti temetőben található, ahol emléktábla is őrzi emlékét, mint a forradalom mártírja.

1956-os halottak a Farkasréti temetőben, közte Baranyai Gyula

Baranyai Gyula síremléke a Farkasréti temetőben

A forradalom 35. évfordulóján, 1991-ben emlékművet állítottak a Parlament közelében a sortűz emlékére, a szemben lévő Földművelésügyi Minisztérium épületén pedig emléktáblát avattak a túlélők. Az épület falán lévő golyónyomok is tanúskodnak a véres csütörtöki sortűzről. A sortűzről szóló, 2014. október 25-én megnyílt 1956-os emlékhely kiállításának falán apró kis táblákon szerepelnek az azonosított áldozatok nevei, köztük Baranyai Gyuláé is – az ingyenes kiállítást ajánlom akár iskolai kiránduláson is megtekinteni. Baranyai utolsó ismert lakóhelye Budafok-Tétény volt, ahol a városházán lévő kerületi áldozatok közt neve nem szerepel, tavaly írott levelem az önkormányzatnak sajnos süket fülekre talált, (még) nem vésték fel a nevét.

 

a Kossuth téri áldozatok emlékfala, köztük Baranyai Gyula nevével

lejárat a Kossuth téri kiállításhoz

Felhasznált források:

 

Az ellenforradalom támadása a néphatalom ellen Pest megyében (1957)

Böőr László: Volt egyszer egy emléktábla… (In: Memoria rerum 2008)

Czagányi László: Bugyi község története (2000)

Hunyadi Károly: A munkás-paraszt hatalom védelmében (1981)

Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára

Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből (1985)

Pest Megyei Hírlap

Sindely Pál: Csabacsűd története és népélete (2014)

Szabó Ferenc: A forradalmi munkásmozgalom Békés megyei harcosai (1979)

www.wikipedia.org

 

---

[1] Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből (1985) 58. oldal

[2] Böőr László: Volt egyszer egy emléktábla… 78-79. oldal (In: Memoria rerum 2008)

[3] Az ellenforradalom támadása a néphatalom ellen Pest megyében (1957) 52. oldal

[4] Czagányi László: Bugyi község története (2000) II. kötet 674. oldal

[5] Pest Megyei Hírlap 1957. május 28-i szám 1. oldal

[6] Pest Megyei Hírlap 1957. augusztus 22-i szám 3. oldal

[7] Pest Megyei Hírlap 1969. augusztus 27-i szám 3. oldal

[8] MNL BéML XXV. 5. f. 391/1957.

[9] Hunyadi Károly: A munkás-paraszt hatalom védelmében (1981) 107. oldal

[10] Szabó Ferenc: A forradalmi munkásmozgalom Békés megyei harcosai I. kötet (1979) 230-231. oldal

[11] Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből (1985) 43. oldal

[12] Sindely Pál: Csabacsűd története és népélete (2014) 133. oldal

[13] https://hu.wikipedia.org/wiki/1956-os_forradalom#A_Kossuth_t%C3%A9ri_sort%C5%B1z