Október 9. - Postások világnapja

1874. október 9-én alapították az Általános Postaegyesületet, melyet később Egyetemes Postaegyesületnek „kereszteltek” át. A 22 alapító ország között volt a Magyar Királyság is.

Ebből az alkalomból bemutatom helytörténeti gyűjteményem, postákat ábrázoló lapjait az alábbi településekről: Alsónémedi, Alsónémedi-Gyálpuszta, Bugyi, Lajosmizse, Örkény, Örkénytábor és Taksony.

Isten éltesse a postásokat!

 

Alsónémedi

1882. március 1-én nyílt Alsónémedin posta, Felsőpakony és Felsőrádapuszta tartozott a kézbesítési területébe. A lap érdekessége, hogy a némedi patikalapító két gyermeke is aláírta a lapot, így Geiger Kálmán is (jobb felül), a híres Mecseki itóka későbbi "kifejlesztője".

Alsónémedi-Gyálpuszta

Az 1889-ben megnyitott Budapest-Lajosmizse vasútvonal egyik állomása volt az Alsónémedihez tartozó Gyálpuszta. Az 1913-as feladású képeslapot Kosztka Gyula állomáselöljáró és egyben postamester küldte, bővebben ITT írtam a lapról.

Bugyi

A bugyi posta sok-sok évig a római katolikus templom melletti elemi iskola szomszédja volt. Tudtad, hogy az első bugyi postamester a helyi református lelkész volt? ITT olvashatsz róla bővebben.

Lajosmizse

A mai Lajosmizse központi részén ad helyet a helytörténeti kiállításnak a volt Földeáki csárda. A csárda neve az Árpád korban ugyanitt fekvő, de a tatárjáráskor elpusztult Földeák nevű település emlékét őrizte meg. Ezen épület helyén állott egykor az első csárdaépület, ami az 1700-as évek végén már postakocsi-állomásként is szolgált. A Buda és Szeged közt közlekedő postajárat hajtói és utasai számára biztosított pihenőt és ételt-italt. A közeli Posta-tó neve a postajárat emlékét őrzi máig. 1827-ben a terület gazdája – Jászberény városa – úgy határozott, hogy a régi rozzant csárdaépületet lebontatja, és helyére új, jóval nagyobb épületet emeltet. A csárdát fel is építették, bérlők működtették. Egyik helyiségében volt a pusztabírói hivatal, másikban a postaállomás, a többi pedig boltként és italmérő helyként működött. A II. világháború után községháza, majd nagyközségi tanácsháza lett, végül városházaként szolgált 2003-ig, míg az új városháza fel nem épült.

Örkény

Érdekesség, hogy a Sánta család tagjai sok-sok évtizedig postamesterként szolgálták Örkényt még a kiegyezés előtti időben. A középső képeslapon Becze Sándor hentesüzlete látható a postától balra.

Örkénytábor

A mai Táborfalván működő katonai kiképzőközpontban is működött egy postahivatal. A képeslap 1937-es feladású.

Taksony

Egy fotólap a taksonyi postahivatalról, 1912-es feladással.

A képes- és fotólapok a saját gyűjteményemből láthatók.

Miről mesél egy 1854-es alsónémedi végrendelet?

A XIX. század közepi falusi végrendelkezők kevés tárgyat, egyebet írhattak be a végrendeleteikbe, feltéve, hogy tudtak egyáltalán írni. A kor falusi embereinek ugyanis nem igazán volt szükségük az írás képességére – ismerték az évszakok változásait, az egyházi ünnepekhez, névnapokhoz kötötték a különféle mezőgazdasági feladatok elvégzését, az állatgondozást gyermekként szívták magukba, mint ahogyan jól ismerték a rétek, mezők (gyógy)növényeinek jótékony hatásait is. Könyvet, újságot nem igazán olvastak.

Kép forrása: freepik.com

 

A végrendeletek jellemzően vallásos felütéssel kezdődtek, mint jelen helyzetben, az alsónémedi Ender Zsuzsannáé is, 1854-ből. Érdekessége, hogy képet kapunk egy rossz hitvesi viszonyról is. A végrendelkező szerint a férje, Pápai József fizikailag és érzelmileg is bántotta, ezért rá semmit sem hagyott. Ellenben testvérei és – feltehetően – anyai nagybátyjának felesége kaptak szerény kis vagyonából; ruháit és ágyát például Julianna nevű testvére örökölte, aki gondozta. Nem feledkezett meg az eklézsia támogatásáról sem, vélhetően az itt megemlített 30 forint a temetési és a harangozási díjak mellett a temetést és az azt követő szentmisei felajánlást is fedezte. Külön érdekesség, hogy a végrendelet megemlíti az első alsónémedi zsidók egyikét is, Braun Jakab boltost, akinél vélhetően hitelre vásárolt Ender Zsuzsanna, így halmozódhatott fel tartozása. Alsónémedi település a váci püspökhöz tartozott, így a faluban viszonylag későn, csak 1849 után telepedhettek le a zsidók, szemben a környező településekkel, ahol már az 1760-as évektől találunk állandó zsidó lakosokat. A végrendelet végén látható, hogy Ender Zsuzsanna nem tudott írni, „keze vonásá”-val érvényesítette az iratot, amit még aláírt az asónémedi bíró, az esküdt, az „árvák atyja(?)” és a jegyző; vélhetően utóbbiak írták a szöveget.

A végrendelet borítója (forrás: MNL PVL)

ALSÓNÉMEDI.HELYSÉG.PECSÉTJE..1852. feliratú viaszpecsét-lenyomat az iraton (forrás: MNL PVL)

Sajnos az alsónémedi református halotti anyakönyvek hiányosan maradtak fenn, így Ender Zsuzsanna halotti bejegyzése csak a vármegyei levéltárban található meg. Eszerint Ender Zsuzsanna még a végrendelkezés napján, 1854. augusztus 24-én elhunyt, aszkórban (ez minden olyan, pontosan meg nem határozott betegség volt (pl. tüdővész, sorvadás), amely nagyfokú legyengüléssel, lesoványodással, elsorvadással járt), 23 évesen.

A végrendelet első... (forrás: MNL PVL)

.... és a második oldala (forrás: MNL PVL)

Íme a rövid végrendelet szöveghű leirata:

A Tellyes Szent Háromság Nevében Ammen.

Alulirt miután sulyos nyavalyában lenni érezvén magamat, de még ép elmével birok,- következő végrendeletet hagyom jelesül:

1.,ör Pápai Jósef férjemnek, miután vélem számtalanszor illetlenül bánt, s beteges állapotomban nem hogy ápolóm és gondviselőm lett volna,- de számtalanszor vert és szidalmazott,- annál fogva néki semmit sem hagyok. – és

2.,or A’ közelebb mult 1853ik évi Martius 25én Nyáradi Mihályné Nagy Évával történt atyafiságos szerződés tartalma szerént reám háramlott 400 ft. az az: négy száz pengő forintokat hagyom Kozma Juliánna férjezett Juhász Jánosnénak, valamint Sziget Szent Miklóson lakó testvérem Kozma Györgynek olly formán: mikép azon négy száz pengő forintbol mindnek előtt az Ecklésiára fizessenek 30 ft. az az: harmincz váltó forintot; tóvábbá, Braun Jakab boltosnak 28 f az az: huszonnyolcz váltó forint tartozásomat szinte ők fizessék ki a’ hagyott summábol; végre szóval mindennémü ruháimat és ágyamat hagyom Kozma Juliánna testvéremnek utolsó beteg ágyambani gondviselés és ápolásáért. –

Hogy ezen végrendeletem ép elmém alkalmával történt nevem aláírásával és saját kezem kereszt vonásával megerősítve bizonyítom. Kelt Alsó=Némedin Aug. 24. 854.

Ender Susánna –

kezem + vonása

előttünk

Juhász Mihály Biro

Surányi Pál arvák attya

Acsai Mátyás Eskütt

Németh András

kir. jegyző

 

Forrás: MNL PVL IV. 77. Végrendeletek és alapítványok levéltári gyűjteménye a) Végrendeletek és alapítványok 320. iktatószámú végrendelet