Végh-ág: Temetői séta Ócsán és Alsónémedin

A mai napon az ócsai és az alsónémedi temetőbe látogattam el, s igyekeztem lefotózni a tágabb értelemben vett családhoz tartozó sírokat, valamint feljegyezni a sírhelyek számait.

Ócsán 15 Viola-sírt és egynéhány egyéb oldalági rokon családnevével ellátottat dokumentáltam, akik szerepelnek a már így is eléggé szerteágazó lombkoronán. Alsónémedin csak az új temetőben jártam, egy Violát ott is találtam, valamint 17, olyan igazoltan Végh-sírt is le tudtam fotózni, akik a pusztán apai ágon vezetett Végh-családfán szerepelnek; illetve találtam új személyeket is, akik eddig rejtve maradtak előttem, ugyanis sajnos a megyei levéltárban kb. egy éve nem kutatható - restaurálás miatt - alsónémedi 1927-38 közti házassági anyakönyve. Remélem jövőre ez mihamarabb megváltozik!

Végh-ág: Pekker György végrendelete

A mai kutatásom keretében a Pest Megyei Levéltárban megtaláltam szépanyám apjának, Pekker Györgynek (1790-1857) a végrendeletét, melyet az alábbiakban szöveghűen közlök. Furcsa - és egyben kellemes - érzés fogott el, amikor kezembe vehettem egy egyenesági ősöm végrendeletét. Könnycseppek nem jelentek meg a szemem sarkában, de büszkeséggel, meghatottsággal és megelégedettséggel gondoltam Őrá, s az egész családomra/családfámra. Az eddigi kutatásaim szerint Pekker György - a különféle községi, úrbéri peres iratok alapján - a következő tisztségeket viselte az alábbi években: esküdt (1831, 1837, 1839, 1847), bíró (1841) /községben a tanács  azon tagja, aki a lakosság között felmerült vitás polgári peres ügyekben és büntetőügyekben ténylegesen ítélkezett/, törvénybíró (1846) /a község általános igazgatását szervező, irányító és felügyelő, elsőfokú bíráskodást gyakorló tisztségviselője, aki egyúttal a helység vezető jogi testületének a feje is/. Pekker György 1810. február 10-én Ócsán vette feleségül Huszár Zsuzsannát (1791-1845), Huszár Mihály és Zsiros Judit leányát. Összesen 9 gyermekük született (3 lány és 6 fiú), akik közül az alább is olvasható három élte meg  a felnőttkort. A kor szokásainak megfelelően a korán elhunyt gyermek nevét a következő - azonos nemű - utód vitte tovább, így lehetett a házaspárnak két Julianna nevű lánya és három János nevű fia. Érdekesség még, hogy egy 1863. április 11-i ócsai községi bizonyítványon Pekker György legkisebb fia, Imre mint törvénybíró, veje, Viola János (Pekker Zsuzsanna férje) mint bíró szerepel. Mindketten szerepelnek az alább közölt végrendeletben  is.

Végrendelet

Alolirt ép s egészséges állapotban a birtokomba lévő ingó s ingatlan javakra nézve e. k. végrendeletet tettem:

1^ör Jósef legöregebbik fiamnak ki már ekkoráig kapott tölem még 838-évben egy Ócsa községben fekvö 136 sz. alatti házát hozzá tartozó harom/negyed telket, 2 ökröt s gazdaság hoz kivántató minden gazdasági eszközöket, továbbá 500 vfrtot, 1 sutut, 1 drb. 6 akos vasas hordót 2 drb. 1 akos fa abráncsos hordót, fél évre való elelmet s házi eszközö ket, halalom után hagyok az onan hegyi szöllöm böl Mlts. Teleky Domokos uraság szomszédsága felül huszan öt utatt.

2^or Susanna leányamnak Viola János hitvesének ki már ekkoráig kapott tölem egy/negyed telket ház nélkül még 847=évben , azon kívül 1500 vfrtot s ágy nemüt, hagyok halálom után még egy dunnát 's 6 vánkust, - s minthogy a néki ajánlott szöllöt nem akarta elfogadni megjegyzem hogy e helett is adtam már néki kezibe 125 vl frtot.

3^or Imre fiamnak ki még jussára nézve ekkoráig semmi részbe nem elégitetett ki. hagyam halálom után az Ócsa községében fekvö 129. sz. alatti házamat a hozzá tartozó egy egész telek földel együtt, továbba a szinte Ócsan 126 sz. a. álló zsellér házamat s hozzá való belsőségét és az azon hegyi szöllömnek Viola János szomszéd felüli többi Josefnek hagyo manyozott 25 uton felül megmaradandó részét, azon megjegyzéssel hogy holtam után minden hazam nal s gazdasagomba talalható javak ugy mint gazdasági s házi eszközök s járó jószágok Imre fiam birtokába maradjanak és a többi testvérei minthogy kivannak már elégítve jusbeli követeléseire nézve rajta semmi keresetett ne formálhassanak.

Kelt Ócsán Augu 13^an 857

                                                                                     Peker György /aláírás/

Elöttük:

ü Szabo János /aláírás/

B Bán János /aláírás/

Dulán Farkas /aláírás/

jegyző

Szűcs-ág: Világháborúk sodrában I. (Nagy József)

Az első világháborúban (1914-1918) többen is részt vettek az Ősök s családtagjaik közül, Róluk szól most a bejegyzéssorozat első része.

A már korábban is említett ükapám, Nagy József (1878-1914), mint világháborús katona beazonosítása a Nagykőrösi Városi Levéltár anyaga nélkül nem lett volna kivitelezhető. Ott van meg ugyanis az a kis füzetecske, melyet a hősi emlékmű avatására (1927) készítettek, s mind a 997 katonai áldozat részletesen fel van sorolva, segítő adatokkal együtt. A 18. oldalon, a 634. bejegyzésnél az alábbiakat olvashatjuk:

"G. Nagy József. (G. Nagy Mihály, Volt Katalin), neje D. Szűcs Judit, m. kir. 29. hgye., honvéd, ref., 37 éves, +1914.11.17., Budapest"

A bejegyzésben szereplő "G." előnevet nem tudtam beazonosítani, a kutatásim még nem jutottak el ezen az ágon, csupán Nagy Mihály szüleinek a házassági időpontja van meg (1874. november 16., Nagykőrös), igaz, ez már a második házassága volt. A kis információs füzetben tévesen lett rögzítve Nagy József vallása, ugyanis ő római katolikus volt, ahogyan mindkét szülője is; a felesége követte a református vallást, s mindkét gyermekük is katolikussá lett a keresztség által. A polgári halotti anyakönyv szerint Nagy József 1917. december 31-én halt meg, ismeretlen halálokkal, ismeretlen helyszínen, s a temetés helyszíne sincsen rögzítve az anyakönyvbe; (a bejegyzés szerint a bevonulás előtt földműves napszámosként kereste kenyerét). A bejegyzés kelte 1942.05.13-a, s a nagykőrösi királyi járásbíróság P.k. 6905/1941/4 sz jogerős holtnak nyilvánító végzése alapján (amennyiben nem volt megállapítható a halál pontos időpontja, gyakran az év utolsó napját adták meg az anyakönyvekben). A református anyakönyvben nem találtam bejegyzést ükapám halálára vonatkozóan, ám már természetesen előbb tudnia kellett a családnak Nagy József haláláról, mint 1942, hiszen már a 15 évvel korábbi hősi emlékműre is felkerült a neve, s az erre az alkalomra készített kiadványban is szerepel. Ezt a vélekedést támasztja alá az is, hogy (özvegy) feleségének, D. Szűcs Juditnak (1883-1974) 1919. január 19-én megszületett kisfia, D. Szűcs Sándor, kinek édesapja ismeretlen. Az ő fia (mármint D. Szűcs Sándoré) gyakran nyaralt Nagykőrösön, s édesanyám mindig úgy beszélt róla, mint az unokatestvéréről, holott ő az unokanagybácsija volt! A 38. hadkiegészítő kerület újonczozási naplójában azonban megtaláltam az ükapámra vonatkozó bejegyzést, melyben Nagy József II.-ként említik, ugyanis volt még egy Nagy József a bevonultak között. Eszerint:

"római katolikus vallású, elemi iskolát végzett, földműves, lakhelye IV. kerület 55., bevonult 1899. április 12-én, 169 cm magas, katonai szolgálatra alkalmas fogyatkozás nélkül, besorozandó a 38. gy.e.-be"

Haláláról a következőket írja a napló:

"meghalt Bpesten a 16. helyőrségi kórházban 1914.08.15-én tüdőbajban"

A háborúban eltűntek nagykőrösi katonai nyilvántartása szerint is 1914.08.15-énhunyt el Nagy József, a 29. hgye katonájaként.

A fent említett kórház beazonosítása még folyamatban van, bízva abban, hogy a Fővárosi Levéltárban megtalálom ükapám polgári halotti anyakönyvi bejegyzését!

Végh-ág

A Végh-ág földrajzilag Alsónémedire és Ócsára, erre a Budapesttől 25 km-re délre található két településre "korlátozódott", legalább is, ami a XX. századot jelenti. A régmúltban - bizonyíthatóan - Kerepesről, Üllőről, Bugyiról, Ecserről, Felsődányról és a Felvidékről is színesítették a családfát az új házastársak.

Édesapám négy nagyszülője közül három Alsónémediről származott, egy pedig Ócsáról, azonban - mivel a két település közt gyakran voltak házasságkötések -, apai nagyszüleim távoli rokonok voltak két ágon is (nagyapám a saját apósának volt a harmadunokatestvére, igaz, anyai ágakon, melyeket anno nem tartottak annyira nyilván családon belül). Ugyanilyen rokoni házasságok tapasztalhatóak nagyapám családjában, akinek négy nagyszülője közül három volt Végh, s bizonyítottan rokonok voltak mindannyian.

Tervbe van véve a "klasszikus" Végh-családfa, -történet megrajzolása és megírása is, ez azonban egy hosszabb mű lesz, ugyanis a jelenben nagyon szerteágazó (is lehet) a lombkorona teteje.

Az alsónémedi régi temetőt 1970-ben bezárták, s a településtől távolabb egy újat nyitottak, ahol a területnövekedés nem okozhat akadályt. Így a régi sírokat nem kellett a lejárat után megváltani, így több alkalommal is tudtam fotókat készíteni őseim és rokonaik sírjairól. A legrégebbi ősi sírkő szépapám nagyapjáé:

Végh József (1773-1836) sírköve az alsónémedi régi temetőben

Az ősök között nagyon magas arányban voltak katolikusok, egy-egy református volt csupán - elsősorban feleségek -, akik megtörték a katolikus "egyeduralmat". A református elődök közül is kiemelkedik a Seregély család, akik a felvidéki Alsónyárosdról származnak, s 1715-ben kaptak nemességet III. Károly magyar királytól (1711-1740). Igazi, úgynevezett hétszilvafás nemesek voltak, azaz földbirtokot nem, csupán a címet kapták meg az uralkodótól; mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a nemesi cím után 13 évvel már Alsónémedin írták össze Seregély Andrást (szépapám ükapját) a megyei adóösszeírásban. Az OSZK-ban volt szerencsém a kezembe venni és kijegyzetelni dr. Seregély György: A Seregély családok története c. könyvét, mely 2001-ben került kiadásra. Fiúágon egyébként napjainkban is élnek még Seregélyek Alsónémedin.

a Seregély család címere (1715)

Szűcs-ág

A Nagykőrös-centrumú kutatásaim során mind a Városi Levéltárban, mind pedig a Református Egyházközségben csupa pozitív hozzáállással és segítőkészséggel találkoztam. Az egyháznál az anyakönyvekben merülhettem el, s így sikerült a családfának az ágait az 1800-as évek közepéig visszavezetni.

a nagykőrösi református templom

Az F. Szűcs-ágat innen tovább tudtam vezetni Jászkisérre, ahol már a XVIII. század első harmada volt a végpont. A családnévben az "F." rövidítés a "Fazekas"-t jelentette, mely vélhetően a foglalkozásra utalt, ugyanis szépapám apjánál, Fazekas Szűcs Andrásnál (1822-?) fordul elő először, azonban nála még sohasem rövidített formában; s abban az időben 2 Szűcs család is élt Jászkiséren, vélhetően így különböztették meg a két famíliát. A fiánál már csak rövidített formában jelenik meg (F. Szűcs Mihály /1846-1890/), aki Nagykőrösön kötött házasságot Cseh Máriával (1851-1932). Fazekas Szűcs András egy ceglédi lányt vett el feleségül (Orosz Eszter /1830-?/), így ezen város is megnyílt a kutatandók sorában számomra.

Sajnos a nagykőrösi református anyakönyveket elég hiányos adattartalommal vezették a XIX. században, azaz esküvőkötéskor szinte mindig csak az életkort és a tanúk neveit írták be, vagy születéskor csak az apa neve van beírva, így kicsit komplikált eligazodni az "általánosabb" családnevek közt (Szűcs, Somodi, Faragó, Horváth), melyekkel a családfa bővült visszafelé menve az időben (ugyanezen "hanyagság" megfigyelhető azonban a kecskeméti katolikus anyakönyveknél is, de erről majd inkább máskor, a Végh-ágnál).

Anyai nagyanyai dédanyám katolikus, s édesapja I. világháborús hősi halott, az Arany János Gimnázium előtti emlékművön is megtalálható a neve (Nagy József /1878-1914/).

a nagykőrösi hősi emlékmű

Anyai nagyanyai dédapám (Moldován György /1899-1940/), aki - mint már korábban említettem - erdélyi származású, 1940.augusztus 3-án halt meg Nagykőrösön, 27 nappal szülőfaluja Magyarországhoz való visszacsatolását megelőzően. A halála után dédanyám egyedül maradt a három leányával.

dédapám, Moldován György

Köszöntő

Kedves Olvasók!

Azért gondoltam elindítani ezt a kis blogot, hogy a 2009 júliusában megkezdett - s még korán sem befejezett - családtörténeti kutatásaimról aktuális híreket adjak mind a legtágabb értelemben vett családnak, mind pedig azoknak a számomra nagyon kedves embereknek, akik életem egy-egy szakaszában (vagy egész eddigi lefolyásában) mellettem álltak/állnak.

Így utólag sajnálom, hogy nem rögtön az elején kezdtem el ezeket a kutatási adatokat egy ilyen fórumra beírogatni, de a teleírt füzet- és jegyzetlapok elég támogatást adnak ehhez az újkeletű munkámhoz. Már a kutatás legelején az volt a célom, hogy a 40. születésnapomra meglepjem magam - és a családomat - az ősök történetével. Apai ágon a családfa már többé-kevésbé teljes, anyai ágon még vannak hiányosságok (például nagyanyai dédapám erdélyi ága), de bízom benne, hogy idővel több dimenzióban is tisztábban fogok látni.

Mióta elkezdtem a családfakutatást, igyekeztem egy kisebb geneológiai szakkönyvtárat is létrehozni, mely a mai napig szépen lassan, de bővül. Ezt két dolog is inspirálta. Egyrészt ötletet szeretnék meríteni belőlük, hogy a majdani családtörténetem a lehető legjobb, legalaposabb és legkönnyebben érhető, élvezhető olvasmány legyen mindenki számára. A másik, ami a kis könyvtár létrehozását indokolta, az a történelem, mint tantárgy, mint a múlt iránti dolgok tisztelete és szeretete.

Fogadja hát mindenki ezt a kis blogot olyan nagy szeretettel, amellyel én készítem most az Ősök történetét, valamint ennek ízelítőjeként ezt a weblapot!

Végh László Flórián