Dr. Kővári László kiskunlacházi körorvos és Böhm Franciska esküvői táviratgyűjteménye

2021. április 29-én lehetett utoljára feladni táviratot Magyarországon, a Magyar Posta Zrt. 30-ával megszüntette ezt a szolgáltatását. Ezzel egy 174 éves történet ér véget. Ebből az alkalomból szeretném bemutatni egy kiskunlacházi körorvos táviratgyűjteményét, amit házasságkötése alkalmával kapott ő és felesége. Következzen a Kővári-Böhm házaspár rövid története.

Kővári László 1861. december 30-án született Steinwurtz Fülöp (1830-1910) könyvelő és Ascher Mária (1833-1897) gyermekeként Kecskeméten, izraelita családban. Diplomáját 1886. szeptember 27-én szerezte Budapesten. Kiskunlacházán 1888. április 28-ától dolgozott körorvosként, ellátási területéhez tartozott még Áporka, Majosháza és Pereg is.

Dr. Kővári László (forrás: saját gyűjtemény)

Egy személyes szál - gimnáziumba a kecskeméti kegyesrendiekhez járt, így mindketten ottani öregdiáknak vallhatjuk magunkat.

Kővári László piarista iskolai bizonyítványa 1875-ből (forrás: saját gyűjtemény)

Kővári László piarista iskolai értesítője az 1875/76-os tanévből, rajta a szülői láttamozás (forrás: saját gyűjtemény)

Kővári László piarista iskolai bizonyítványa 1876-ból (forrás: saját gyűjtemény)

1893. május 4-én feleségül vette Szabadszálláson a szintén zsidó vallású Böhm Franciskát (1875. december 18., Szabadszállás – 1927. február 14., Budapest), Böhm Mátyás földbirtokos és Goldner Netti leányát. Az esküvői bejegyzésüket tartalmazó anyakönyvi ívet sajnos megsemmisítették a történelem viharai, de egy árverésen sikerült megvennem egy „1893 május 4” feliratú albumot. Az igényes kötésű, aranyozott lapszélű kis kötetben két kis kártya jelezte, ez egy fiatal pár emlékkönyve. Benne a házasságkötésükhöz gratuláló táviratokat találunk, szám szerint 111-et. Jöttek a gratulációk – többek között – Bécsből, Budapestről, Tassról, Kiskunlacházáról, Kecskemétről.

Az eljegyzésről a Kecskemét című lap is hírt adott - bal alsó rész (forrás: Arcanum Adatbázis)

1894. június 25-én Kiskunlacházán megszületett fiuk, László (1894-1932), aki apja hivatását követte, röntgenorvos lett. Mária (1904-1986) leányuk is itt született 1901. február 4-én. 1909-ben a kecskeméti Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely teleporvosa volt Kővári doktor, mint ahogyan megtaláljuk a Kiskunlaczházi V-ik Önsegélyező Szövetkezet alapítói között is 1912-ben. Az 1884-ben alapított kiskunlacházi izraelita hitközség hatosztályú elemi iskolájának iskolaszéki elnöki tisztjét is betöltötte.

 

Dr. Kővári László "névjegykártyája" (forrás: saját gyűjtemény)

A névjegykártya másik oldalán Kővári doktor által írt rövid üzenet 1898-ból (forrás: saját gyűjtemény)

Ifjabb Kővári László elemi népiskolai bizonyítványa a kiskunlacházi izraelita iskolából, rajta édesapja, dr. Kővári László, mint iskolaszéki elnök aláírásával (forrás: saját gyűjtemény)

1915. július 24-én felakasztotta magát, nem tudjuk mi vezetett a tragédiához.

A Kecskeméti Ujság is megírta dr. Kővári László halálhírét - bal oldali rész (forrás: Arcanum Adatbázis)

A kiskunlacházi izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra, sírja ma is megtalálható.

Dr. Kővári László síremléke a kiskunlacházi zsidó temetőben (forrás: saját fotó)

Dr. Kővári László gyászjelentése (forrás: OSZK)

Ugyanebben a temetőben nyugszik fia és felesége is.

 

Balra a feleség, Böhm Franciska, jobbra fiuk, ifjabb dr. Kővári László síremléke a kiskunlacházi zsidó temetőben (forrás: saját fotó)

Dr. Kővári László közeli hozzátartozóinak családfája (saját kutatás alapján)

Mi a közös az ócsai római katolikus elemi iskola tanítójában, Leffelholcz Jánosban és Törőcsik Mari édesapjában?

Ennek a blogbejegyzésnek szomorú apropója, hogy ma, édesapja névnapján hunyt el a háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari-díjas, Kiváló és Érdemes művész, Törőcsik Mari színésznő.

Törőcsik Joachim fényképe (forrás: Arcanum Adatbázis)

Törőcsik Mari 1935. november 23-án született a heves megyei Pélyen. Édesapja, Törőcsik Joachim a helyi római katolikus elemi iskolában volt tanító, majd később igazgató vagy ahogy akkor hívták, kántortanító. A szomszédes Tarnaszentmiklóson született, jóeszű parasztgyereket kiváló tanulmányi eredményei miatt szülei taníttattak, s Egerben végezte el a tanítóképzőt. Utána rögtön Pélyre helyezték. 1930-ban ott vette feleségül a mindössze 17 éves Rusz Juliannát. A második világháborúig tanított a kis falusi iskolában, amikor is behívták katonának. A keleti fronton harcolt, majd hadifogságba esett. 1946-ban tért haza a szovjet pokolból.

Törőcsik Joachim és Rusz Julianna házassági anyakönyvi bejegyzése Pélyen, 1930-ban (forrás: familysearch.org)

S hogy mi köti össze Törőcsik Joachimet a címben említett Leffelholcz Jánossal? Az, hogy Leffelholcz - aki 1889 és 1891 között az ócsai római katolikus elemi iskola segédtanítója volt - az ócsai állomáshelye előtt szintén a pélyi római katolikus elemi iskolában tanított. Leffelholcz János 1864. november 18-án született Ajakon, Leffelholcz László helybeli kántortanító és Kurucz Rozália fiaként. A következő ismert helyszín Kiskőrös volt az életében, ahol 1896-ban már kántortanítóként dolgozott, majd még abban az évben a Szeged közeli Tápéra került kántortanítónak. Vezetésével egy teljesen új, a kor szellemének megfelelő kulturális élet kezdett kibontakozni a községben. Például az ottani kántortanítóskodása alatt templomi énekkart szervezett, mellyel nem csupán templomi, hanem tápéi népdalokat is énekeltek a XIX. század végétől. A (helyi) politika is érdekelte, hiszen 1909-ben a tápéi Függetlenségi Kör egyik alapítója lett. Herák Máriát vette feleségül. 1915. május 8-án hunyt el Tápén, gutaütésben. Sírja már sajnos nem megtalálható a helyi temetőben, mely információért ezúton is köszönetemet fejezem ki Máté János tápéi plébános atyának!

Egy 1890-es ócsai iskolaszéki iraton látható Leffelholcz János aláírása (forrás: VPKL)*

* az aláírások külön érdekessége, hogy Leffelholcz iskolaszéki jegyző mellett a papírt aláírta Jónás Endre, az ócsai gyógyszertár alapítója is, mint iskolaszéki tag. Jónás 1895-ban eladta a patikát, s Szőregen nyitott gyógyszertárat. Egy évvel később került Leffelholcz Tápéra kántortanítónak. Ma mindkét település Szeged része! Az már csak egy plusz adalék a fenti dokumentumhoz, hogy az iratot ugyancsak aláírta Gere Károly községi jegyző is, aki az iskolaszék világi elnöke volt ekkor. Az ő feleségének a testvére (magyarán sógora), Székely József építtette a borzaspusztai templomot Bugyi és Sári között, de ez már tényleg egy másik történet...

A két tanító tehát ha időben nem is, de térben egy iskolában dolgozott. Sőt! Törőcsik Mari anyai nagyanyja, B. Vona Julianna 1896-ban született Pélyen, azaz lehetséges, hogy Leffelholcz tanította valamelyik idősebb testvérét vagy rokonát a kis falu elemi iskolájában, bár ezt nem kutattam.

Isten nyugosztalja a SZÍNÉSZNŐT!

Törőcsik Mari (forrás: port.hu)

Április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja

Mint a volt alsódabasi járás lelkes kutatója, a mai emléknapra egy kis összeállítással készültem. A járás településein - tudtommal - hét zsidó temető is található. Ezek közül a legnagyobb és legegységesebb, legépebb állapotban a bugyi temető van. Volt idő, amikor a helyére családi házakat tervezett az önkormányzat, azonban hála Istennek, megmenekült ez a mementó-együttes. A temetőket már többször is végigfotóztam, most településenként egy-egy saját fotót mutatok be, s egy kis életrajzi adatot is megosztok az elhunytakról.

Akkor most virtuálisan induljunk el Budapestről, az utolsó megálló Lajosmizse lesz. Legyen áldott az emlékük!

Alsónémedi

Politzer Jenő 1871. december 26-án született Alsónémedin, Politzer Gábor és Tusák Róza gyermekeként. 1902. április 8-án vette feleségül Tusák Saroltát, Újhartyánban. Mészárosként dolgozott Alsónémedin. 1912. március 16-án hunyt el Budapesten, mellhártyagyulladásban.

Tusák Sarolta 1881. október 10-én született Újhartyánban, Tusák Kálmán és Schwartz Fanni leányaként. 1940. november 4-én hunyt el tüdőgyulladásban Alsónémedin.

 

Ócsa

Dr. Deutsch Jakab 1825-ben született Aszódon. Az orvosi kart elvégezve, 1850 és 1868 között Alsódabason, majd Monoron dolgozott. 1870 és 1897 között községi orvosként működött Ócsán. 1897. április 11-én hunyt el Ócsán, szívhüdés következtében. Felesége, Steiner Eleonóra 1828-ban született Ócsán, s 1892. december 12-én hunyt el szülőfalujában.

Bugyi

Tüchler József 1817-ben született a morvaországi Piszlingben. Bleuer Jozefa volt a felesége. Kereskedőként, vállalkozóként dolgozott fiával Bugyin, volt koporsóüzletük, s övék volt a mai Paprika csárda is. Gyermekei három településen vetették meg lábaikat (Kunszentmiklós, Bugyi, Kiskunlacháza), egyik unokája az első világháborúban halt hősi halált, míg egyik dédunokája az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója volt. 1892. augusztus 12-én hunyt el Bugyin, szívhüdésben.

 

Felsődabas

Goldner Antal 1811-ben született Pécelen. Földbirtokosként dolgozott Felsődabason. Igen magas életkort, 80 évet meg, 1891. október 23-án hunyt el. Halálának okát az anyakönyv aggkór-ként jegyzi. Felesége, Fuchs Sára 1815-ben látta meg a napvilágot Pécelen, apja, Fuchs József kereskedő volt a településen. Felsődabason hunyt el 1895. november 27-én, férjéhez hasonlóan 80 évet élt.

 

Gyón

Klinger Dávid 1831-ben született Bicskén, Klinger József és Rézi fiaként. Ablakosként kereste kenyerét, amikor 1860. május 22-én Ócsán feleségül vette a helyi születésű Tusák Johannát. Gyónon kereskedőként dolgozott. 1890. február 2-án hunyt el Gyónon, tüdőgyulladásban.

Tusák Johanna 1842-ben született Ócsán, Tusák Herman és Rézi leányaként. 1911. augusztus 13-án hunyt el szerves szívbajban Gyónon. Férje kereskedését haláláig vitte tovább Johanna.

Örkény

Steiner Gyula 1856. június 19-én született Bugyin, Steiner Ignác és Strasszer Regina fiaként. 1898. augusztus 29-én Örkényben vette feleségül a római katolikus vallású Nemecsek Zsófiát. Ott költöztek össze, a faluban mészárosként dolgozott. A budapesti Nyugati pályaudvar érkezési oldalán, a sínek mellett esett össze 1916. július 30-án; agyvérzést kapott. Felesége, Nemecsek Zsófia 1858. május 9-én született (Kiskun)Félegyházán, Nemecsek János vasúti tisztviselő és Harxenberger Judit leányaként. Vélhetően édesapja az örkényi vasútállomáson dolgozott, így találkozhatott itt későbbi férjével. Haláláról sajnos nem tudunk pontos információt, férje halálakor már elhunyt.

Lajosmizse

Weszfried Ernő 1892. július 18-án született Lajosmizsén a tápióbicskei származású Weszfried Vilmos kereskedő és a csongrádi születésű Blau Heléna fiaként. Lakatosként dolgozott, a császári és királyi 23. honvéd gyalogezred gyalogosaként 1916. március 15-én hunyt el a világháborúban. Tudomásom szerint ő az alsódabasi járás egyetlen zsidó vallású hősi halottja, akinek síremlék őrzi a nevét. Nevét azonban sajnos nem találjuk meg a lajosmizsei hősi emlékművön.

Akasztás Bugyi főterén

Egy márciusi árverésen sikerült megvennem egy rögtönítélő bírósági ítélet falragaszát, amiben hírül adták, hogy egy bugyi rablótámadás elkövetőit elítélték. Az elsőrendű vádlottat felakasztották, míg egyik társa 10 év börtönt kapott. Ennek a történetnek próbáltam utána járni, s bár a falragasz a mai GDPR-szabályokat is betartja, a korabeli újságok ennél bőbeszédűbbek voltak, ugyanis nem csak az elkövetők kilétére, de a rablás estéjére és a nyomozás részleteire is fény derült.

A rögtönítélő bíróság hirdetménye az ítéletről (forrás: saját gyűjtemény)

1866. július 3-án este fél 10-kor Rab József, Takács Sándor, Gál Tóth Mihály és fia, Gál Tóth József felfegyverkezve berontottak Braun Benjámin bugyi vegyeskereskedő még nyitott boltjába. Míg Gál Tóth Mihály őrt állt az ajtónál, a többiek a bolton keresztül a lakrészbe mentek, ahol Braun kereskedő és családja tartózkodtak. A rablók szénnel kenték be az arcukat és eltorzított hangon beszéltek, hogy ne ismerjék fel őket. Fegyvert fogtak a háziakra (Braun Benjáminra, nejére Bleyer Amáliára, sógorára Bleyer Józsefre, gyermekükre ifjabb Braun Sámuelre és egy rokonára, idősebb Braun Sámuelre) valamint az időközben a boltba vásárolni érkezett özvegy Szadai Andrásnéra. Az áldozatokat megkötözték, s a házból készpénzt, ékszereket vittek el a rablók, összesen 988 forint értékben, ami abban az időben tetemes összeg volt, körülbelül 40 sertés árának felelt meg. A házbelieket megkötözve hagyták a konyhában, őket csak másnap reggel szabadították ki a boltba elsőként érkezők. Az elkövetők a zsákmánnyal Pestre utaztak a lóversenypályához, ahol a fegyvereiket elásták, az anyagiakat elosztották. Pechjükre pont azon a területen szokott lőgyakorlatozni a katonaság, és többen is össze szokták szedni az ellőtt golyókat. Egy Galber nevű fiatalember is ezért járt a területen, és feltűntek neki a friss ásásnyomok; ő találta meg a puskákat, pisztolyokat és feljelentést tett. Mivel a(z akkor még ismeretlen) rablókat Braun is feljelentette, a nyomozást Kovics Károly budai alkapitány vezette. Mikor a fegyverek a csendőrség kezére kerültek, azokat megmutatták Braunnak, aki felismerte azokat. Így került a hatóság látókörébe Gál Tóth Mihály, akinek a lóversenypálya közelében volt a kunyhója.

A csendőrség egy másik bűnügyben is nyomozott közben, melyben az elkövető egy bizonyos Laczi József volt. A bankjegyhamisítással lebukott Laczi bevallotta, hogy társai, Rab József ás Takács Sándor elmesélték neki, hogyan raboltak ki a nyáron egy kereskedőt Bugyin. A rend őreinek nem volt nehéz dolguk, elkapták a rablás elkövetőit. A kihallgatáson Rab József részletes beismerő vallomást tett, a rablást megbánta. Takács Sándort, mint elsőrendű vádlottat „akasztófán elszenvedendő kötél általi halálra”, míg Rab Józsefet „10 évi, vason, közmunkán, hetenkint kétszeri böjttel szigorított súlyos börtönre” ítélték Bugyin. A banda többi tagja büntetés nélkül megúszta az ügyet.

Takács Sándort 1866. október 29-én délután kettő órakor akasztották fel Bugyin, vélhetően nagy érdeklődés mellett, ahogyan ez a korban szokásos volt. Az eset után a Braun család még sok-sok évig dolgozott a faluban, később átadták üzletüket a fiuknak, Braun Sámuelnek (1854-1900), ők maguk földet vettek, azon gazdálkodtak. A feleség 1899-ben, a férj 1901-ben hunyt el.

A károsult, Braun Benjámin (1825-1901) síremléke a bugyi izraelita temetőben (forrás: saját fotó)

A rabláskor 12 éves Braun Sámuel (1854-1900) síremléke a bugyi izraelita temetőben (forrás: saját fotó)

Források:

Fővárosi Lapok 1866. július 8-ai szám 623. oldal

Sürgöny 1866.október 19-ei szám 2. oldal

Sürgöny 1866. október 31-ei szám 5-6. oldalak