A halálos kimenetelű „dabasi választás csata” 1872-ben

A dualizmuskori Magyarországon (1867-1918) az országgyűlési választások még merőben másként zajlottak, mint napjainkban. Létezett még a vagyoni cenzus, a szavazás nyílt volt, csak férfiak szavazhattak, az országgyűlés létszáma pedig 413 fő volt, szemben a mai 199-cel. A vagyoni cenzus lényege, hogy csak meghatározott anyagi feltételek mellett lehetett szavazni, kizárva így a szegényebb rétegeket. A választási jogosultság lehetett "régi jog" a nemeseknél, föld- vagy házbirtok, bizonyos jövedelmi szint, illetve az értelmiség (például kántortanító, orvos, ügyvéd) is szavazhatott.

A kezdeti idők legsikeresebb pártja a Deák-párt volt, ami 1875-ig adta a kormánypártot, majd 1875-től – egyesülve a Balközép Párttal – egészen 1901-ig kormányzott, ekkor már Szabadelvű Párt néven. Az országos politikában olyan személyek képviselték a pártot, mint a névadó Deák Ferenc, Klapka György, Tisza Kálmán vagy Eötvös József.

Az 1872-es országgyűlési (vagy ahogy akkoriban írták: követ-) választásokat egy hónapon át, június 12. és július 9. között tartották.

A korabeli választások légkörét jól példázzák a szatirikus hetilap, a Ludas Matyi[1] karikatúrái: a korrupciót, a hatalommal való visszaélést, a nyílt szavazás adta bizonytalanságot.

Ebben a környezetben mentek szavazni Alsódabasra az alsónémediek 1872. június 29-én. A délutáni órákban a Casino táján az alsónémedi kormánypárti választók útját állták a negyedannyian lévő baloldali választóknak. A némedieket erre Halász Mór házából dorongokkal és zászlórudakkal kirohanó ellenzékiek megtámadták.[2] A 43 éves takácsot, Kurta Józsefet agyonverték, Kis Mihály bíró karját eltörték, míg másokat könnyebben megsebesítettek. Halász Ignác – a kormánypárt egyik jogtanácsosa – lélekszakadva rohant be ekkor a szavazási helyiségbe és követelte a szavazás félbeszakítását, eredménytelenül. A szavazás biztonságát a belügyminiszter előzetes döntése értelmében mintegy 60 katona „őrizte”. Ezt követően Csatár Zsigmond örkényi jegyző az összegyűlt embereket Halász Mór ellen lázította, mondván, ő tehet a gyilkosságról („Vér vért kíván!” – mondta állítólag Csatár, mire Halász így kontrázott: „Ha az igazság által nem, majd vér által megnyerjük a győzelmet!”) Az elhunyt Kurta Józsefet halála másnapján Thier András, alsónémedi plébános temette. A halotti anyakönyvben ez szerpele a halál okaként: „Dabason követválasztás alkalmával a felbőszült ellenzéki párt által agyonüttett”. Az elhunytat özvegye, Sándor Ilona és gyermeke siratta.

Kurta József halotti bejegyzése az alsónémedi római katolikus halotti anyakönyvben (forrás: familysearch.org)

A szavazáskor másokat is érte atrocitás: a sári választókat is megtámadták, erre ők berohantak Halász Béni házába, ahol összetörték a bútorokat. Mikor a bugyi választók Sáriban leszálltak a szekerekről, a templom kerítését és kapuját lerombolták, az ablakokat betörték. A választást végül a korabeli szokásoknak megfelelően szótöbbséggel döntötték el. A kormánypárt nyert – az ellenzék szerint több olyan szavazóval, akiket lefizettek a jobboldaliak, ugyanis éppen vásár volt Alsódabason és sok olyan ember volt a településen, akik nem is szavahattak volna.

A halálos kimenetelű verekedésből természetesen bírósági ügy lett. A pert a pestvidéki királyi törvényszék 1872 októberében fejezte be. Harminc vádlott és száz tanú szerepelt a periratban. A perben az alábbi börtönbüntetések születtek: Garay Miklós 2 évet, Kozma István 1 évet, Decsi Sándor 9 hónapot, Kovács József 6 hónapot, Szűcs György, Sáska Gábor, Suhajda Márton és Bednárik 3-3 hónapot, Horváth J. 2 hónapot, Fazekas Imre 2 hónapot, Fejes Gábor és Kerekes Gábor 1-1 hónapot, kapott. Csatár Zsigmondot és Halász Mórt felmentette a törvényszék. Az ügy folyományaként Csatárt - vármegyei nyomásra - leváltották örkényi jegyzői állásából, így 1873-tól már ügyvédként praktizált, majd később országgyűlési képviselő lett az Országos Antiszemtita Párt frakciójában. 1893-ban hunyt el Dunaharasztin, ott is temették el.

Az esetről és a perről a kor meghatározó lapjai (Fővárosi Lapok, A Hon, Pesti Napló, Katholikus Néplap) is beszámoltak. A cikkek legtöbbször így írtak az eseményről: „a dabasi választási csata”. Az ilyen durva választási esemény még akkor is szenzációnak számított.

A Fővárosi Lapok tudósítása a perről (forrás: Arcanum Adatbázis)

Az újságcikkek az Arcanum Adatbázis, az anyakönyv a familysearch.org nélkül nem szerepelhetnének a cikkben.

---

[1] Ludas Matyi 1872. június 2-ai szám 180-181. oldalak

[2] Ellenőr 1872. július 17-ei szám 2. oldal