fuleric: Az alsódabasi Kádár család története és auschwitzi tragédiája

Néha a legváratlanabb helyről kerülnek elő olyan információk, amik egy helytörténeti kutatók segítenek. Most velem is hasonló történt: a Váci Püspöki és Káptalani Levéltárában a világháborús holttá nyilvánításokat kutatva több egyházmegyei izraelita vallású személy és családtagjaik sorsa elevenedett meg előttem az ott talált iratokból. Most szeretném bemutatni az alsódabasi Kádár család történetét; a feleség és a két kisgyermek utolsó előtti pillanatait felelevenítő megrendítő tanúvallomásokkal...

Kádár István 1900. december 15-én született Budapest VI. kerületében, Kádár Fülöp és Csillag Katalin gyermekeként. Alsódabason dolgozott épületanyag fakereskedőként, amikor 1935. június 2-án Vecsésen feleségül vette Braun Máriát, Braun Ármin és Fisch Róza gyermekét. Braun Mária 1908. február 7-én született Tiszafüreden, házasságkötésekor Vecsésen, a Virág utca 4. szám alatt lakott.

A házaspárnak két gyermeke született: György (1936-Kispest) és Péter Tamás (1941-Budapest). A családfő vállalkozása, az Alsódabasi Fatelep és Cementárugyár 1941-ben a Vasút utca 398. szám alatt működött, a telefonszáma a 40 volt.

Kádárék épületanyagokkal kereskedtek. A vállalkozás betonból kézierővel gyártott kútgyűrűket, hídcsöveket, vályúkat, cementlapokat és egyéb cementárut.[1] Kádár István neve még egy országgyűlési ülésen is szóba került 1939-ben. Tatár István nyilas képviselő ugyanis ismertetett egy Kádár és egy inárcsi lakos közti 1936-os üzleti vitát. A képviselő szerint a „zsidó fakereskedő” átverte a keresztény vevőt, ezért kérte a hatályos zsidótörvény szigorítását.[2] Az a tény, hogy egy korábbi üzleti vitát parlamenti felszólalásban emlegetett egy szélsőséges elveket valló képviselő, nem sok jót vetített elő a magyar zsidóknak. 1939-ben már Kádárékat – hasonlóan a többi izraelitához – kizárták az országgyűlési választásokból. A következő években a magyar kormány és az államigazgatás különböző adminisztratív eszközökkel tovább taszította a zsidókat a létbizonytalanságba.

1944. május 30. – ekkor kerültek először gettóba az alsódabasi járás zsidó lakosai. (a járásban két helyen, Ócsán és Lajosmizsén alakítottak ki a hatóságok egy-egy gettót) A Kádár-családot a lajosmizsei Klein Jenő[3] bőrkereskedő Andrássy út 21. számú házába telepítették ki[4]. Innen a család a monori téglagyárban „felállított” központi gettóba került, ahol elhunyt – többek között – a lajosmizsei „szállásadójuk” nővére is, Klein Erzsébet. Monorról Auschwitz-ba deportálták a zsidókat, ahol rögtön az érkezésük után elválasztották Istvánt a feleségétől és a gyermekeitől, majd hármójukat elpusztították.

Deportált asszonyok és gyermekek Auschwitz-ban (forrás: Fortepan / Lili Jacob, képszám: 172008)

Mária és két gyermekének sorsáról az alsónémedi Politzer-nővérek tanúskodtak az egyházi holttányilvánítási eljárás[5] során:

Molnár Endréné Politzer Erzsébet (1905-1985), lajosmizsei lakos 1947. január 22-én így nyilatkozott a helyi plébánián: „1944. július 6-án együtt deportáltak Kádár Istvánné, sz. Braun Máriával Auschwitzba. Kivagonírozás után, Kádár Istvánné sz. Braun Máriát két kis fiával együtt, bal oldalra, vagyis az elpusztítandók közé sorolták. Azok közül, akiket bal oldalra soroltak, többé nem találkoztunk senkivel. Egészen bizonyos, hogy elpusztították őket a többiekkel együtt. Vallomásomat esküvel erősítem.”

Molnár Endréné Politzer Erzsébet vallomása (forrás: VPKL)

Politzer Julianna (1912-1978), alsónémedi lakos[6] 1947. január 23-án nyilatkozott a plébánosnak: „Kádár Istvánné született Braun Máriát Monoron ismertem meg a téglagyári gyüjtőtáborban. Itt 8 napig voltunk. Innen bevagoníroztak bennünket és Auschwitzbe vittek. Egy vagonban mentünk ki Braun Máriával. Auschwitzben, mikor a vagonból kiszálltunk, Braun Máriát és két gyermekét balra állították a megsemmisítendők közé. Akiket baloldalra állítottak, azokat többé nem látta senki.”

Politzer Julianna vallomása (forrás: VPKL)

Braun Máriát és gyermekeit az ócsai járásbíróság a 2.011/1949. számú határozatával nyilvánította elhunytaknak[7], sajnos a levéltári iratok már nincsenek meg.

Kádár István túlélte a holokausztot. 1946. december 12-én Budapesten feleségül vette a rákospalotai születésű, római katolikus vallású Majoros Ilona Máriát[8]. Az ara szintén özvegy volt, párja[9], Mihály Aladár 1943. február 9-én hunyt el a kelet-ukrajnai Bohodukhiv-nél vívott harcokban. A városban 1943 elején nagy harcok folytak a német és a szovjet csapatok között.

1947-ben újra Alsódabason, a Vasút utca 398. alatt lakott Kádár, mint fakereskedő[10]. Vállalkozását a kommunista államhatalom is elvette, immáron másodjára államosították. A háború után a helyi izraeliták próbálták újjáéleszteni a hitközséget: 1949-ben az alsódabasi izraelita hitközség ügyvezetője Kádár István volt; Ferenczi Jenő az elnök és dr. Krishaber Béla a rabbi[11]. A hitközség azonban nem volt hosszú életű, a létszáma a holokauszt miatt a korábbi töredékére csökkent.

Kádár István 1990. március 8-án hunyt el, sírja ma is megtalálható a Kozma utcai temetőben[12]. Kádár Istvánné Majoros Ilona Mária 2007. január 19-én hunyt el Budapest XIV. kerületében.

Kádár István síremléke a Kozma utcai zsidó temetőben (forrás: findagrave.com)

A budapesti Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhelyen, valamint a dabasi Holokauszt Emlékponton lévő tábla is megemlékezik a Kádár-fiúkról és az édesanyjukról, akik együtt tették meg utolsó lépéseiket a biztos halálba...