Brenner Tivadar, a verselő ócsai tanító

1877. április 10-én született Nyitrán, tanítói oklevelet az esztergomi királyi érseki tanítóképző intézetében szerzett 1895-ben. Az első világháborúban, 1914. november 16-án hadifogságba esett, ahonnan 1920. november 16-án térhetett haza. Az ócsai római katolikus elemi iskolában 1922-ben rövid ideig tanított.

Brenner Tivadar arcképe a Tolnai Világlapja-ban (forrás: Arcanum Adatbázis)

Szabadidejében verseket és dalokat is szerzett, Horthy Miklóstól kormányzói dicséretet kapott leventedalaiért. Versei a Katolikus jövő című havilapban is megjelentek, amit a Váci egyházmegye adott ki a két világháború között. Brenner Tivadar 1959. december 23-án hunyt el Kerepesen, sírja ma is megtalálható.

A Katolikus jövő című lap borítóképe

A fehér iskola

Élt egyszer egy király.

Az volt a szokása,

(Hogy a gyermekeket

Minél többször lássa.)

Gyakran látogatott

Egy szép iskolába,

Melyet berendezett

Nagy palotájába.

Szép volt az iskola,

Fehér volt ott minden;

És a kis gyermekek

Mind a legjobb színben.

Sok tanítóbácsi,

Sok tanítónéni

Tanította őket

Olvasni és írni.

Volt minden osztályban

Egy szép fehér zászló;

Az tartott fenn rendet,

Az volt a vigyázó.

Fehér őrangyalka

Volt a zászló képe,

Erre figyelt mindig

Az osztály kis népe.

Fehér tanszék felett

Fehér volt a virág,

Mellyel díszítették

Ezt a szép iskolát.

Fehér virágok közt

Ezüstös feszület…

Láttátok volna csak,

Hogy az miként illett!

S hallottátok volna,

Hogy tudtak felelni

A vidám gyermekek;

Hogy tudtak örülni!

És hogy imádkoztak

A derék királyért…

És hogy fohászkodtak

Az édes hazáért!

Megkérdezték egyszer

A jószívű királyt:

-          Felség! magyarázd meg,

Mért fehér iskolád?

Szólt a király halkan:

-        Mert a gyermeklélek

És az ártatlan szív

Szinte ily fehérek.

 

Halálom óráján

 

Életemnek minden bűnét szívből szánom-bánom…

Engedd, Jézus, boldog legyen végórám s halálom.

Mondd nekem is, mikor szívem utolsókat dobban…

Fiam, még ma velem leszel a paradicsomban!

Ádventi fohász

Uralkodó Isten,

Kit népek imádnak

S nemzetek rettegnek, -

Kegyelmezz hazánknak!...

Porig alázottan

Sírva kérünk Téged,

Ne hagyd elpusztúlni

Ezeréves Néped!...

Áldd meg magyarjaid

Ádventi várását,

Segítsd csonka Hazánk

Jobbra fordulását!