2022-ben egy internetes árverésen vettem meg egy Bugyin született, de aztán Budapesten élt izraelita vallású férfi, Tüchler József (1896-1979) irathagyatékának egy részét, aminek feldolgozása még mindig tart. Feleségének szomorú halála kapcsán több iratot is bemutatok.
A Tüchler család az 1840-es
években került Bugyira a morvaországi Písečné-ből,
ahol aztán az első generációs József (1817-1892) és fia, Mór (1851-1912)
vendéglőt és temetkezési vállalkozást üzemeltettek, földet bérelve az egyik
legtöbbet adózó polgárai voltak a falunak.
Tüchler József 1896. július 29-én született Bugyin, Tüchler Mór (1851-1912) és Fleischer Sarolta (1864-1941) legkisebb gyermekeként. Az édesapa első házasságából Szilárd fia született (ő később az első világháborúban halt hősi halált, itt olvasható róla korábbi írásom), a felesége azonban 1886-ban tüdőgyulladásban elhunyt. Mór fél évvel később újra oltár elé állt és feleségül vette az apostagi származású Fleisher Saroltát. A házaspárnak három fia született (Géza, Elemér, József). A gyermekek Bugyin végezték az elemi iskolát. A legidősebb, Géza 1900-ban, mindössze 12 évesen hunyt el, Elemér szomorú sorsáról és tragikus holokausztkori haláláról itt írtam korábban.
József felnőve banktisztviselői munkája miatt Budapesten élt (IX., Lónyay utca 19.) és 1930. május 27-én Budapest VII. kerületében feleségül vette a váci születésű Molnár Líviát, Molnár Jakab Jenő és Dukesz Terézia leányát. Életükről sajnos alig találtam információt, gyermekük nem született.
A II. világháború alatt Tüchler József közérdekű munkaszolgálatosként, fegyvertelenül szolgálta hazáját a 101/333 munkásszázadban. Folyamatosan levelezett feleségével. A kettőjük közt váltott 22 levél 1944 júniusa és októbere közt keletkezett. Az elején még a lakcímükre írta József a leveleket (IX., Tompa utca 9. II. emelet 3.), a feladási helye pedig Jászberény volt.
Tüchlerné levelezőlapja férjének, Jászberénybe... (saját gyűjtemény) |
... és a lap hátsó oldala (saját gyűjtemény) |
A Belügyminisztérium döntése alapján azonban a fővárosi városvezetés úgynevezett csillagos házakba költöztette a budapesti zsidóságot 1944 júniusában, így Líviának is költöznie kellett, az új címe V., Katona József utca 25/a földszint lett, ami azonban nem számított védett háznak (mai számozással a XIII. kerületben található a ház).
Az egymásnak küldött levelekből kitűnik az egymás iránt érzett szerelem/szeretet, a másik iránti aggódás és egy szebb jövőbe vetett hit. A cenzúra miatt csak általános dolgokról írhattak. A munkásszázadot 1944 júliusában már az erdélyi Sepsibükszádon találjuk, októberben pedig már felvidéki Érsekújváron. Tüchler József minden levelében így szólította meg feleségét: „Drága aranyos Lillykém!” vagy „Drága aranyos egyetlen Lillykém!”
József lapja feleségének, Erdélyből (saját gyűjtemény) |
A levél szövege, melyben utal a csillagos házba való költözésről a férj:
"Drága aranyos Lillykém!
Úton vagyunk a vonatból írok édes szívecském, megyünk Erdélybe. Ameddig címet nem írok neked, drágám, addig ne írj, mivel még nem tudom, hol kötünk ki. Értesítlek, hogy jól vagyok, remélem te is egészséges vagy. Legközebbi lapomat ameddig az új címünket nem tudom anyukád címére írom mert úgy tudom, hogy az ő lakása megmarad. Minden jót kívánok neked. Üdvözlök mindenkit. Anyukádat csókoltatom.
Téged számtalanszor csókol
szerető férjed
Józsi"
A levelezésben azonban a legmegrendítőbb lap talán nem is kettőjük közti. 1944. november 13-ai keltezéssel több nő adott hírt magáról Szőnyről, köztük Lívia is. „Jól vagyok, ne aggódj! millió csók Lilly” – mindössze ennyi szerepel tőla a lapon. Mindenki csak 1-2 sort írt a levelezőlapra, és úgy küldték el egy másik csillagos házban lakó zsidó hölgynek, özvegy Fenyő Fülöpné Horn Kornéliának. Mivel a lapon nincsenek postai bélyegzők, így vélhetően egy jószándékú embernek tudták odaadni a lapot, ami aztán kézen-közön eljutott a címzetthez.
A Fenyő Fülöpnének címzett levelezőlap, rajta középtájon Lilly soraival... (saját gyűjtemény) |
... a lap hátlapja, sok-sok rövid üzenettel (saját gyűjtemény) |
De mit keresett Tüchlerné Szőnyben? A sikertelen kiugrási kísérlet (1944. október 15.) utáni nyilas hatalomátvételt követően Edmund Veesenmayer német diplomata, SS-katona és Szálasi Ferenc kötött megállapodást a munkaerő-átadásról, ugyanis a németek az osztrák-magyar határon az új birodalmi védőállás sáncainak kiépítésére akarták felhasználni a magyar zsidókat. A csillagos házakból hurcoltak el ehhez embereket, akiket gyalog indítottak nyugatra. Az útközbeni éhezések, katonai brutalitások, az erőltetett gyalogmenet közben sokan vesztették életüket. A későbbi adatok szerint sajnos Tüchler Józsefné Molnár Lívia is.
Magyar Közlöny, benne Tüchlerné holttányilvánítása (forrás: ADT) |
Molnár Lívia – a budapesti központi járásbíróság határozata szerint – a fenti levél után két nappal, azaz 1944. november 15-ét követő időben eltűnt Szőnyből[1]. Özvegye, Tüchler József túlélte a II. világháborút és 1979-ben hunyt el, szülei mellé temették a Kozma utcai zsidó temetőben. Sírjuk ma is megtalálható.
A Tüchler család síremléke... (saját fénykép) |
... és a sírfelirat (saját fotó) |
Legyen áldott az emlékük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése