135 éve született a tanácsköztársaság ócsai helyi vezetője, Karay Ambrus iskolaigazgató

Karay Ambrus 1886. január 22-én született Nagykőrösön, református családban. Édesapja Karay Mihály földműves (a világháború után városi képviselő), édesanyja Daru Lídia volt, a VII. kerület 125. számú házában laktak. A gimnázium IV. osztályát szülővárosában végezte el 1901-ben, majd megkezdte négyéves tanulmányát a Nagykőrösi és Dunamelléki Református Tanítóképző-intézetben, ahol az 1904/05-ös tanévben végzett.

Karay Ambrus születési bejegyzése a nagykőrösi református anyakönyvből (forrás: familyserach.org)

A tanítói végzettségét megszerezve a tószegi református elemi iskolában kapott kántortanítói (igazgatói) állást. Itt a szerelem is rátalált, ugyanis 1907. november 19-én feleségül vette Földi Emmát (1886-1972), Földi Bálint és Szabó Lídia leányát. A házasságot nyilván siettette, hogy az ifjú ara már várandós volt első gyermekükkel, Karay Emmával (1908. január 14 – február 9.), aki azonban csupán három hétig élt.

A vallás- és közoktatásügyi miniszter Tószegről az 1909/10-es tanévre a szinyei állami elemi iskolához nevezte ki Karayt rendes tanítóvá[1]. A friss kinevezést egy gyors váltás követte, ugyanis egy hónappal később már a tőtösi állami elemi iskola tanítója lett[2]. Az 1912/13-as tanévre Tőtösről került a frissen alapított ócsai állami elemi iskolához[3] mint igazgató[4], Vitárius Margit tanítónővel együtt[5]. Az alsódabasi járásban a következő évben két új állami elemi iskolát is alapítottak: a Bugyihoz tartozó Alsódélegyházán egy, míg Lajosmizsén tizenkét tanerővel[6]. Állami elemi iskolára azért is volt szükség Ócsán, mert a lakossága dinamikusan növekedett, így a gyereklétszám is nőtt. Az egyházi elemi iskolák nem tudták jogilag kikényszeríti a diákok iskolába járását, egy állami azonban igen. (ezzel egyidőben az Ócsához tartozó Felsőpakony-pusztán is épült állami elemi népiskola balatoni Farkas László földbirtokos támogatásából)

 

Karay Ambrus családfája (saját kutatás)

Az első világháború idején szinte minden településen gyűjtéseket szerveztek a hadbavonultak, hadiárvák számára. Hasonló gyűjtéseket a környező településekről is tudunk (Alsónémedi, Bugyi), elsősorban a tanítók, jegyzők jártak élen a szervezésben. 1916-ban Karay is szervezett egyet, amiről az alábbi felhívás tette közzé Karay a Néptanítók Lapjában:

„Az özvegyekért és árvákért.
— A magyar tanítósághoz. —

Gyűjtésünk eddigi eredménye: 154 526 korona 29 fillér

Az ócsai áll. el. népiskola tanítótestületének 1916. jan. 16-án tartott rendkívüli ülésén az elnök a következőket indítványozta:

Amikor rágondolunk a mi hős katonáinkra, akik óriási erőmegfeszítéssel küzdenek a hazáért, ezek között küzdő kartársainkra, szinte látni véljük a magyar tanítót a maga szerénységében, aki vérével is kész megpecsételni azt a nagy hazaszeretetet, amit tanítványai lelkébe csepegtetett, aki az iskolában és a harctéren egyforma lelkesedéssel küzd a nemzeti jobblétért! Különösen mélyen érint bennünket azon kartársak sorsa, akiknek kezéből az ellenség golyója, vagy a betegség kiütötte a fegyvert, akiknek talán hitvesei, árvái hiába várják haza a szerető szívet, nem érezhetik többé a hitvesi s
apai szeretetet, gondoljunk ezekre különösen, siessünk részt venni abban a segítésben, melynek célja letörölni a sírók könnyjeit, elviselhetőbbé tenni számukra az életet... ajánljunk fel mi is a f. évben havonkénti és személyenkénti bizonyos összeget a «Néptanítók Lapja» szerkesztősége által kezelt ilyen célú alap javára.

T. Szerkesztő úr! A fenti határozat értelmében a tantestület által a háborúban elesett tanítók özvegyei és árvái javára megajánlott összeg első részletét ma elküldöttem. Ezzel természetesen nem szűnik meg a szívünkhöz olyan közel álló ügy támogatása, az erre a célra tartandó hazafias előadásra nézve az előkészületeket már megtettük. Kegyeskednék küldeni gyűjtőívet, ha ugyan van, mert nem ismerem teljesen a mozgalmat, magam is csak nem régen szabadságoltattam katonáéktól, társadalmi úton is akarunk gyűjteni!

Koronázza siker Szerkesztő úr nemes fáradozását, Isten áldása legyen rajta!

Hazafias tisztelettel Karay Ambrus ig.-tanító.”[7]

Vélhetően családi érintettsége is közrejátszott a gyűjtés szervezésben, ugyanis öccsét, Karay Mihályt 1915-ben, mint sebesült katonát, a nagykőrösi hadikórházban ápolták[8]. 1918 nyarán aztán a fiatal testvér elhunyt, mint a császári és királyi 38. gyalogezred katonája[9], neve olvasható a nagykőrösi hősi emlékművön.

A világháború végén a termelést és a javak elosztását is központilag szabályozták. 1918-ban az alispán minden településen kinevezte a terményátvevő bizottságokat. Ócsán az elnök Gerber János, hatósági tagjai Régner Lipót és a három elemi iskola igazgatói lettek (Karay Ambrus, Folkmer Ferenc, Káldy Pál)[10].

1919. március 21-én jött létre hazánkban a tanácsköztársaság, melyben az ócsai direktórium elnöke Karay lett[11]. A dabasi járásban a szegényparasztság a napszámosokkal együtt relatív többséget alkotott a tanácsokban. Azonban a 2-10 kataszteri holddal rendelkező parasztok zömét is ehhez a kategóriához számíthatjuk. A középparasztság és a kisiparosság jelentős számú képviselete a tanácsok viszonylag széles tömegbázisát tükrözi. A gyári munkások különösen Ócsán jutottak erősebb képviselethez, azonban pusztán a munkásság viszonylagos jelentős képviselete a tanácsban még automatikusan nem biztosíthatta a tanács proletárvezetését.

Az ócsai tanács elnökévé Karay Ambrus állami elemi iskolai tanítót választották, alelnöknek G. Barizs János kisbirtokost, jegyzőnek Hencz Jánost. A tanács összesen 39 főből állt.

A Belügyi Népbiztosság politikai kiküldötte - Gerényi András - 1919. április 12-ei választási jelentésében közli Ócsáról, hogy bár a választás szabályszerűen folyt le, de az öttagú intéző bizottságba nem a proletárdiktatúra hívei kerültek, hanem a régi rend és a vagyonos rétegek képviselői. Karay Ambrus iskolaigazgató azelőtt munkapárti (Tisza-párt) agitátor volt, dr. Saskeőy József azelőtt járásbíró, G. Barizs Béni 30 holdas gazda, Szabó Lajos művezető és Mészáros József 70 holdas gazda[12].

A tanácsköztársaság alatt alakulóban volt a termelőszövetkezet gróf Károlyi László és balatoni Farkas László egykori birtokain, közel 5 000 holdon[13].

A tanácsköztársaság bukása (1919. augusztus 1.) után az alsódabasi járásban 134, a gyömrői járásban pedig 121 fő letartóztatásáról érkezett jelentés. A lajosmizsei direktórium két tagját a románok lőtték le a bevonulás alkalmával, a többit Kecskemétre szállították. Az ócsai munkástanács tagjait a budapesti gyűjtőfogházba vitték[14].

A vármegye közigazgatási bizottságának 1919. október 9-ei ülésén felhívást fogalmazott gróf Ráday Gedeon kormánybiztos, mint elnök, hogy jelentkezzen Karay a bizottság előtt vagy tartózkodási helyét írásban jelentse be[15].

Karay további sorsáról szinte semmit sem tudunk, csak annyi biztos, hogy igazgatói pozíciójáról leváltották.[16] Később vélhetően elítélték, mint a direktórium elnökét, s eltiltották hivatásától. Ezt a vélekedést erősíti, hogy a második világháború végén, mint volt állami tanítót állami népiskolai állásába visszahelyezte tényleges szolgálatba az illetékes miniszter 1945-ben és a szolgálaton kívül töltött idejét is figyelembe véve egy magasabb fizetési fokozatba sorolták be. Ezzel egyidejűleg a betöltött szolgálati idő jogcímén nyugállományba helyezték[17].

Nyugdíjasként a Pedagógusok Szakszervezete nyugdíjas tagozatának titkára lett[18]. Az 1963-ban kiadott Kioltott fáklyák című könyvben két fejezetet is írt. A kötet a fehérterror idején elhunyt vagy meghurcolt tanítók/tanárok élettörténeteit mutatja be, két pályatársa életrajzát is Karay írta: Hegedűs Rezsőét és Nemes Gusztávét[19].

Karay Ambrus 1969. április 20-án hunyt el egy budapesti kórházban, ekkor feleségével a VII. kerületi Murányi utca 32. III./30. szám alatti lakásban laktak. Az újpesti Megyeri úti temetőben helyezték örök nyugalomra, sírhelyének[20] megváltása 1994-ben lejárt[21], a sírkövet nem találtam meg. Első felesége, Földi Emma 1972. február 11-én hunyt el Budapesten, a rákoskeresztúri Új Köztemetőben temették el, csak úgy, mint második feleségét, Kopp Vilmát is, aki 1975. november 18-án hagyta itt a földi létet.

 

Karay Ambrus gyászjelentése (forrás: OSZK)

Fényképet sajnos sem a nagykőrösi gimnáziumból, sem a tanítóképző intézetből nem tudtak nekem küldeni Karayról, az ócsai állami elemi iskoláról pedig csak olyan képeslapom van, ami már az 1929-ben átadott új épületet ábrázolja, így ezeket a képi anyagokat nem használ(hat)tam fel. A polgári anyakönyvi adatok felkutatásában nagy segítséget nyújtott a MACSE adatbázisa.

---

[1] Néptanítók Lapja 1909.09.02-ei szám 16. oldal

[2] Budapesti Közlöny 1909.10.21-ei szám 1. oldal

[3] A M. Kir. Kormány 1912. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv (1914) 164. oldal

[4] Budapesti Közlöny 1912.08.02-ai szám 5. oldal

[5] Hivatalos Közlöny 1912.08.01-jei szám 480. oldal

[6] A M. Kir. Kormány 1913. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv (1915) 152. oldal

[7] Néptanítók Lapja 1916.03.02-ai szám 2. oldal

[8] Veszteség lajstrom 1915.02.09-ei szám 22. oldal

[9] Veszteség lajstrom 1918.09.28-ai szám 28. oldal

[10] Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Hivatalos Lapja 1918.06.27-ei szám 277. oldal

[11] Köznevelés 1961.03.07-ei szám 156. oldal

[12] Vígh Károly: Vörös Pest vármegye (1979) 74-75. oldal

[13] Vígh Károly: Vörös Pest vármegye (1979) 126. oldal

[14] Vígh Károly: Vörös Pest vármegye (1979) 187. oldal

[15] Budapesti Közlöny 1920.01.15-ei szám 2. oldal

[16] utódja az igazgatói székben Szüts Jenő, az ócsai plébános, Szűcs Gyula testvére lett

[17] Magyar Közlöny 1945.09.02-ai szám 2. oldal

[18] Magyar Hírlap 1969.04.24-ei szám 8. oldal

[19] Pedagógiai Szemle 1963/5. szám 472. oldal

[20] 46/0/1/21-22

[21] a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. 2020. október 25-ei e-mailje szerint

225 éve született Bugyin Gaál Ágoston, az 1848/49-es szabadságharc őrnagya

 

Gaál (néhol Gáll) Ágoston 1796. január 2-án született Bugyin, nemes Gaál Antal és Nagy Terézia fiaként, római katolikus családban. Keresztszülei Kováts József és Jeszenszki Mária voltak. Gimnáziumot végzett, majd 1814-ben közvitézként kezdett a hadseregben szolgálni. 1843-ban főhadnagy a 10. Vilmos huszárezredben. Felesége volt Podhoránszky Anna.

 

Gaál Ágoston születési bejegyzése a bugyi római katolikus anyakönyvben

 

1848 októberében ezrede Magyarországon állomásozó felével csatlakozik a honvédsereghez és alszázados lesz október 7-én. Később századkapitány ezrede tartalék századánál. 1849. február 14-én Debrecenben, mint rokkantat őrnagyi címmel nyugalmazzák. Május 31-én Kiss Ernő, mint a hadügyminiszter helyettese, későbbi aradi vértanú, kinevezte Eperjes város térparancsnokává; itt született meg egyetlen gyermeke, aki apja után az Ágoston keresztnevet kapta. Életének további sorsa egyelőre ismeretlen, vélhetően vagy a szabadságharc végén vagy azt követően nem sokkal elhunyt.

 

a Közlönyben is szerepelt térparancsnoki kinevezése (jobb alsó sarok) forrás: Arcanum

Felesége azonban újra férjhez ment, Baumbach Adolf császári és királyi ezredeshez, s 1886-ban Pozsonyban elhunyt, ott is temették el.

 

Podhoránszky Anna gyászjelentése (forrás: OSZK)

 

Egyetlen gyermekük, Gaál Ágoston, mint mérnökkari százados 1883. december 26-án Szombathelyen feleségül vette Horváth Idát. Érdekes, hogy Ferenc József 1886-ban katonai érdemkereszttel tüntette ki az ifjabb Gaált a budapesti új lovassági laktanya építéséért, míg az idősebb Gaál még ellen harcolt a szabadságharcban. 1894-ben ezredessé léptették elő, majd 1898-ban ezredparancsnok lett a báró Mollinary 38. gyalogezrednél. 1905-ben már vezérőrnagy, s a Vaskorona-rend kitüntetés birtokosa.

Hasonló fordulatokra a XX. századi magyar történelemben is bőven találhatunk példát.

A mai horvátországi földrengés margójára – avagy amikor Alsónémedin is mozgott a föld

Két hét híján 65 évvel ezelőtt, 1956. január 12-én csütörtökön 6 óra 46 perc 12 másodperckor földrengés rázta meg Magyarország középső részét. A főrengés fészke valószínűleg a Bugyi magasrögtől északra, az Alsónémedi-süllyedék és a Vörösvári-árok metszésvonalában lehetett, s a környék településeiben jelentős károkat okozott. Dunaharasztiban 3500 épületből 3144 megsérült, néhány haláleset és sebesülés is történt. Dunaharasztiban és Taksonyban 50-60 sírkő ledőlt, illetve elfordult, a kis mélységben levő ásott kutak majdnem kivétel nélkül homokosodtak. Taksonyban 3 centiméter széles repedés keletkezett a felszínen és néhány 4 centiméteres átmérőjű iszapkrátert is megfigyeltek.

A másnapi újságok címlapon hozták a tragédiát.

a Magyar Nemzet címlapi beszámolója

Alsónémediben 190 lakóház megsérült, 17 lakhatatlanná vált. A római katolikus Historia Domusban a plébános is megemlítette a földrengést, ugyanis pont a hajnali misét szakította félbe a természeti jelenség.

a Historia Domus bejegyzésének első része...

... és a második

A filmhíradó is beszámolt a földrengésről.

A helyreállítási munkákat azonnal megkezdték, tavasszal például 124 000 forint gyorssegélyt kapott a falu. A Népszava 1956. október 3-ai számában megjelent írás szerint a károk megállapítása, a pénz- és természetbeni segélyek elosztása nehézkes. Sőt, egyesek azt állították, hogy a támogatásokat sógorság-komaság alapján osztották szét, ami konfliktust szült a faluban. Az újjáépítés további fejleményeiről információink nincsen.

Aki a bűnözők nyomába eredt

Ha kinyitunk egy monarchia-korabeli magyar politikai napilapot, ugyanúgy megtaláljuk benne azokat a szenzációhajhász híreket és cikkeket, mint manapság. (Ön)gyilkosságok, bankrablások, zajos válások, társasági pletykarovat, ezek mind-mind érdekelték a korabeli embereket.

Az 1880-as évek Budapestje igazi világvárossá vált. Népessége, ipara dinamikusan nőtt, egyre több és több vidéki fiatal próbált szerencsét a fővárosban. A modernitás is beköltözött a XIX. század végére, hiszen kisföldalatti, villamosok, telefonhálózat szelte át egész Budapestet. A modern városhoz azonban már modern bűnözés is dukált. A dualizmus kezdetén fővárosunkban a leggyakoribb bűnesetek közé a tolvajlás és a kocsmai verekedés tartozott. Később már arra is volt példa, hogy jól szervezett bandák által működtetett illegális kártyabarlangok ellen kellett fellépnie a bűnüldözésnek. A csalás, átverés, az úgynevezett „fehérgalléros bűnözés” elleni harc komolyabb, felkészültebb embereket követelt. Így 1881-ben a főváros kialakulásával szinte egy időben megszületett a Fővárosi Államrendőrség, amely – az egyébként szabadkőműves – Thaisz Elek vezetésével meg is kezdte munkáját. Ebben az időszakban, pontosabban 1879-ben kezdett el dolgozni a rendőrségen dr. Farkas Lajos.

Dr. Farkas Lajos arcképe

Farkas Lajos 1853. március 19-én született Farkas Ödön és Szalay Alojzia gyermekeként, Bugyin, a borzashegyi birtokukon.

Farkas Lajos születési bejegyzése a bugyi római katolikus anyakönyvben (legalsó bejegyzés)

A jogi egyetemet Budapesten végezte, majd a rendőrséghez belépve gyorsan lépdelt a ranglétrán.  1884-ben lett a VI. kerületi kapitányság vezetője, 1890-ben pedig az újonnan szervezett újpesti kapitányság első embere, ahol a közbiztonságot megerősítette. 1892. október 25-étől vezette a fővárosi bűnügyi osztályt. 1899 márciusában Pekáry József rendőrfőkapitány-helyettes nyugdíjba vonult, helyére léptették elő Farkas Lajos rendőrtanácsost, akit Zsarnay Győző váltott a bűnügyi osztály élén. Farkas vezetése alatt olyan új módszereket vezettek be, mint a daktiloszkópia 1902-ben, ami az ujjlenyomat alapján azonosította az elkövetőket. Ezt a módszert Argentínában használták először 1896-ban, s a kontinentális Európában az egyik első ország voltunk, ahol ezt alkalmazták. Farkas nyomozócsoportjának több bűnbanda is áldozatul esett.

1893-ban a fővárosi bulvár és bűnözői élet felbolydult – ideérkezett a Papacosta banda. A külföldi kasszafúrók szerte Európában dolgoztak, több mint száz betörés köthető hozzájuk. A bűnbanda tagjai azzal szereztek maguknak – kétes – hírnevet, hogy rekordgyorsasággal tudták, kacsának hívott feszítőszerszámaikkal feltörni a korszakban legbiztonságosabbnak hitt Wertheim márkájú páncélszekrényeket, hatalmas zsákmányokhoz jutva így. Munkamegosztásban és szervezésben is igazi profiknak bizonyultak, hiszen volt köztük lakatossegéd, mérnök, s a bandavezér, az amúgy analfabéta görög földműves, Papacosta. Az újságok olyan szenzációként számoltak be a betöréseikről, mint 100 évvel később a „Viszkis rabló”-ról. Egyes elbeszélések véletlennek, mások tudatos nyomozói munkánk tulajdonítják, hogy 1895-ben a budapesti rendőrök fogták el a nemzetközi banda tagjait.

1898-ban egy különleges tolvajbanda akadt a nyomozók horgára – szinte mindannyian tizenéves lányok voltak. Mintegy húsz előkelő fővárosi kereskedő észrevette, hogy selyemáru-készletét, különösen az értékesebb anyagokat ismeretlenek megdézsmálják. Először mindannyian a személyzetet gyanúsították, de a megfigyeléseik nem vezettek eredményre. Az egyik üzletben bukott le az egész hálózat. A Perl és Klein üzletben két, széles szoknyát hordó tizenéves lány – kihasználva a nagy tolongást – két vég selymet (mintegy 56 métert!)  tüntetett el a ruhájuk redőzete közt kialakított nyíláson át. Mielőtt kiléptek volna a boltból, az egyik selyem kicsúszott a szoknyából, amit észrevett az üzlet tulajdonosa és egy kereskedősegéd a menekülő lányok után futott, s elkapta a tolvajt. A rendőrségi kihallgatásokat Farkas Lajosra bízták. A vallomások alapján elfogott tolvajok egy egész hálózatot fedtek fel a nyomozók előtt. A lopott árukat részben Budapesten, részben Bécsben értékesítették, összesen 80 000 korona kárt okozva a belvárosi kereskedőknek (az összeg nagyságát jól mutatja, hogy az örkényi gyógyszertárat 1903-ban 30 000 koronáért értékesítették az épülettel, a teljes felszereléssel, köztük egy szikvízberendezéssel együtt). Az áruk felét később zálogházakban foglalták le a rendőrök, a banda bécsi tagjait az ottani rendőrség vette őrizetbe.

Egy postakocsi-rablás országos botrányt váltott ki 1901-ben. Történt, hogy a Budapest-Székesfehérvár közt közlekedő postakocsit Vértesboglár környékén megtámadták, s a javarészt adópénzeket tartalmazó csomagokat elvitték. Az első híradások csak párszáz koronás zsákmányról beszéltek, később azonban kiderültek a részleteke. A rablók negyedmillió koronát vittek magukkal, a kocsit vezető, négygyermekes Kovács Jánost kétszer hátba lőtték, majd a fosztogatás közben – mikor látták, hogy még él – egy csákánnyal vetettek véget az életének. A brutális rablógyilkosságon annyira felháborodott az ország, hogy a fővárosi rendőröket is bevonták a nyomozásba. A támadókat elfogták, a pénz azonban nem lett meg. A sikeres akcióért a kereskedelmi miniszter Farkast 2 000 koronával jutalmazta.

Farkas Lajos sosem nősült meg, minden energiáját hivatásának szentelte, édesanyjával élt pasaréti otthonukban. Munkájának minőségét kiválóan jelzi, hogy a királytól megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, a német császártól a porosz koronarend III. osztályú kitüntetését, a szerb királytól a Takova-rendet, a perzsa sahtól pedig a sasrendet. 1905-ben idegbajt állapítottak meg nála (ami lehetett egyszerű kimerültség is), ezért majd egy évre szanatóriumba vonult. Ott állapota javult, így újra arra készült, hogy munkába álljon. Egyik délután azonban ágyban, párnák közt hunyt el otthonában. Hatalmas sajtóérdeklődés mellett helyezték örök nyugalomra a Kerepesi úti temetőben, síremléke ma is látható.

Dr. Farkas Lajos temetési menete

a Farkas család sírja a Kerepesi úti temetőben

a család nemesi címere a síremléken