2021. március 27., szombat

Bugyiak és a színészet I. - avagy Földvári Gyula élete

1889. május 25-én született Bugyin, Feith Gyulaként. Szülei Feith Péter (1855-1922) és Feith Terézia (1860-1944) földbirtokosok voltak. Édesanyja révén nagybátyja volt a Rákospalotán elismerést szerzett Feith Gábor. (Feith Gyula születésénél apró helytörténeti érdekesség, hogy Bugyi első két orvosa is megemlítendő. A bábaasszony ugyanis az első orvos, dr. Sámuel Lipót özvegye volt, míg a körülmetélést dr. Kohn József végezte; mindkettőjük sírköve megtalálható a bugyi izraelita temetőben.)

Feith Gyula születési bejegyzése az alsó sorban (forrás: familysearch.org)

A szülők egy idő után kiadták bérbe bugyi földjeiket, s elköltöztek Újpestre, egy ötszobás házba. Újpesten Feith Péter egy vasüzletet nyitott, amit később a veje kapott meg, hozományként. Az üzletnek helyt adó Árpád út 163. alatti ház már régen nincs meg, helyén tízemeletes lakóházat építettek. A szülők kóser háztartást vezettek, a nagyobb ünnepeket megtartották (mint a Pészahot), vallásos család voltak. A neológ irányzathoz tartozóként azonban az öltözködésben nem követte a zsidó hagyományokat.

Feith Gyula a négyosztályos elemi után a rákospalotai Wágner Manó magániskolában[1] folytatta tanulmányait 1900 szeptemberében. Odajártak az úri gyerekek, akik nem akartak tanulni, Gyula is kissé bohém volt. Később Rákosi Szidi híres színiiskolájában[2] tanult.

1913 júliusában[3], vagy a korabeli újságok szerint már június elsején színpadra léphetett. Ezen a vasárnap ugyanis a Király utca 71. szám alatti Király-Színházban adták elő „Az elvált asszony” című darabot. A tudósítás szerint Földvári derekasan megállta a helyét.[4]

Feith Gyula első fellépése színészként, Földvári művésznéven (forrás: Arcanum Adatbázis)

A kezdődő színészkarriert azonban félbeszakította az első világháború. Feith Gyula az itáliai hadszíntérre került, számos kitüntetést kapott.

Feith Gyula az olasz fronton (forrás: centropa.org)

A háború után – ellenállva a családi nyomásnak – nem nősült meg, hanem színésznek állt. Megtehette, hisz egy gazdag családnak volt az egyetlen fia, így nem kellett pénzt keresnie. Segédszínészként körbejárta az országot, az előadásokra díszleteket is festett, tehetsége volt a rajzoláshoz. Szépen énekelt, zongorázott. Felvette a Földvári Gyula művésznevet. A családi elbeszélés szerint Páger Antallal és Honthy Hannával is fellépett egy színpadon, de erre bizonyítékot még nem találtam. Feith édesanyja mindig nagy csomagot küldött a fiának, és az egész színtársulat abból élt. A család azonban szégyennek érezte, hogy fiuk nem választott „rendes” foglalkozást magának, ezért felszólították, hogy hagyja abba a színészkedést, különben nem támogatják tovább anyagilag. Ezután felhagyott a színészettel, s fél évig egy lakatosmesternél inaskodott

A szülők röviddel ezután összehozták egy kiszemelt lánnyal, a 15 évvel fiatalabb Bak Ilonával. Az esküvőt 1922. szeptember 7-én tartották Budapesten, amikorra már gyárigazgató szerepelt a neve mellett.[5] 

Feith Gyula és Bak Ilona polgári házassági bejegyzése (forrás: familysearch.org)

Feith Gyula és Bak Ilona esküvői képe (forrás: centropa.org)

Hozományként ugyanis egy lakatosgyárat kapott Feith a ferencvárosi Angyal utcában. Mivel nem értett az üzlethez, így az hamarosan csődbe ment. Az esküvőre a szüleitől egy konyhafelszerelési üzletet is kapott Újpesten, azt a nagy gazdasági világválság vitte el 1929-ben. 1924-ben megszületett Péter fiuk, 1927-ben pedig leányuk, Mária. A ’30-as években szerszámkészítőként dolgozott Feith Gyula, s aranyműveseknek készített szerszámokat. 1940 körül az örökségéből egy házat eladott (apjától tíznél több rákospalotai házat örökölt), hogy egy ismerősével megnyithassák üzemüket, ami zománcos tűzhelyeket gyártott. A második világháború kirobbanása előtt egy házban laktak Feithék Ságvári Endréékkel. A zsidótörvények miatt az új gyárukat elvették a családtól.

Feith Gyula fényképe 1944-ből (forrás: centropa.org)

1944-ben a gettóba, egy Dob utcai csillagos házba költözött a család, ott már velük lakott Feith apósa és anyósa is. A család egyetlen fiúgyermeke, Feith Péter munkaszolgálatosként megjárta Kassát és Erdélyt. Ezután visszajött Budapestre, de 1944 karácsonya előtt bevagonírozták a munkatáborosokat. Feith Péter vélhetően a mauthauseni haláltáborban hunyt el. Mivel Feith Gyula édesanyja nem költözött be Budapestre, így – a vidéki zsidósággal együtt – deportálták, s Auschwitzben ölték meg. Ugyancsak ott lelte halálát Feith Gyula húga, Erzsébet is, valamint annak férje és kisebbik fiuk.

Feith Péter, Gyula fia munkaszolgálatosként 1943-ban (forrás: centropa.org)
 

1944/45-ben Feith Gyula a gettóban tudott maradni, azonban feleségét és lányát a nyugati határszélre hajtották gyalog, majd a szovjet csapatok bevonulása után jutottak csak haza, Budapestre. A kommunista időszakban államosították az újra beindított üzemét.

1956. július 13-án hunyt el Feith Gyula, tüdővizenyő következtében.

Feith Gyula halotti bejegyzése (forrás: familysearch.org)

A Kozma utcai zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra, apai nagyapja, Feith Ábrahám (1826-1890) mellé. Bak Ilona 1995-ben hunyt el, férje mellé temették, sírjuk ma is megtalálható.

Feith Gyula és felesége síremléke

 
Feith Gyula családfája (saját kutatás)

Feith Gyula élettörténetét a centropa.org oldalnak emlékező lánya, Földi Pálné Feith Mária elbeszéléséből rekonstruáltam (a fényképek is onnan valók - az utolsó saját fotó), de segítséget nyújtott az Arcanum Adatbázis is, a családfa összeállítása pedig nem sikerült volna a MACSE adatbázisa nélkül. Az anyakönyvek képeit a familysearch.org tette elérhetővé.



[1] Wágner Manó (1858–1929) fiúgimnáziuma volt Rákospalota első gimnáziuma, magániskolaként létesült 1892-ben, 1906-ban megkapta a jogosítványt állami érettségi bizonyítvány kiadására.

[2] a z 1892-ben alapított színészképzőben olyan nagyságok végeztek, mint Gózon Gyula, Honthy Hanna, Feleki Kamill vagy Fedás Sári

[3] Schöpflin Aladár: Színművészeti lexikon II. kötet 64. oldal (1929)

[4] Az Ujság 1913. június 3-ai szám 19. oldal

[5] BFL - VII.176.a - 1922 - 2039

2021. március 22., hétfő

Miért nem létesülhetett mozi Alsónémedin 1921-ben?

Röviden, mert a képviselőtestület nem támogatta.

A belügyminiszter 68800/1920 számú rendelete alapján a megyei alispán kiadta a 37791/1920 számú alispáni rendeletét a mozgófénykép-üzemeknek engedélyezéséről. Erről tárgyalt az alsónémedi képviselőtestület 1921. január 14-én, az 5. napirendi pontban. A képviselőtestületi határozat megállapította, hogy több okból sem szeretnének a faluban egy mozit működtetni. Nincs megfelelő épület, s a jelenlegi helyzetben nincs rá mód, hogy építsenek egyet; a faluban néha megjelenő vándormozgószínházaknak nincsen nagy látogatottsága, tehát ha létesülne egy állandó mozi is, akkor sem gazdálkodná ki a fenntartás költségeit.[1]

Egy hónappal később, február 16-án azonban már nem általánosságban kellett döntenie a képviselőtestületnek. Egy magánszemély, Drugasitz Miklós (1879 Alsónémedi – 1956 Budapest) vendéglős folyamodott engedélyhez, hogy mozit nyisson Alsónémedin. A képviselőtestület a kérést elutasította, „mivel nem látja szükségesnek a községben a mozi felállítását, különösen azért, hogy a mostani mozi filmeknek nagy része olyan, hogy az a fiatalság erkölcsi fejlődésére rossz hatással lenne.[2]

De milyen filmek is mentek a magyar mozikban 1920-21-ben? Elsősorban: némafilmek. Például a nagysikerű német Gólem, de több Buster Keaton- és Charlie Chaplin-filmet is ekkor mutattak be. A magyar alkotások közt találjuk a később világhírű Korda Sándor rendezte A 111-es-t, vagy olyan filmcímeket is, melyek valóban ijesztőnek hathattak: Az ördög hegedűse, Árnyék a sátoron, A levágott kéz.

A Gólem című német némafilm 1920-as plakátja (forrás: wikipedia.hu)

Lehetséges, hogy az alsónémedi vezetők csak hallomások, filmcímek alapján voltak ilyen ellenségesek egy leendő mozival szemben. A döntésük évekre visszavetette a lehetőségét, hogy a némediek falujukban juthassanak állandó moziélményhez...



[1] MNL PML V. 1007. Alsónémedi képviselőtestületi közgyűlés jegyzőkönyve 1918-1924 168. oldal

[2] MNL PML V. 1007. Alsónémedi képviselőtestületi közgyűlés jegyzőkönyve 1918-1924 170. oldal

2021. március 18., csütörtök

220 éve hunyt el Etédi Sós Márton költő, Bugyi volt jegyzője

Az erdélyi Etéden született 1753 körül református nemesi családban. A korabeli anyakönyvek sajnos megsemmisültek, így születési bejegyzése elveszett az utókornak. A József nádort dicsőítő alkalmi versei mellett két népies elbeszélő költeménye jelent meg. 1790-től a budai nemesi főbandérium vezére volt, majd Magyar Gyász-ából (1792) Ihászi Imre írt Mohácsi veszedelem címen színpadi művet. Etédi első könyvét – halála után – másodszor is kiadták 1813-ban, ami a kötet népszerűségét jelzi. Műveit szerzőként többször csak monogrammal jelölte (E.S.M.). Kiadója nem volt más, mint nemes Landerer Mihály (1760-1807) nyomdája, akinek Lajos fia nyomta a 12 pont-ot és a Nemzeti dal-t 1848-ban.

 

Etédi Sós Márton első kiadott műve, a Magyar Gyász (1792), saját gyűjteményemből

Művei ezután sorra születnek: Örömre változott siralom (1795), Scytha király (1796), Kettős öröm (1797). Scytha király történetét Dömsödön írta, ahogy azt az előszóban is jelezte Etédi, így vélhetően ott dolgozott 1796-ig. Ezután 1797 és 1799 között már Bugyi jegyzője volt. 220 évvel ezelőtt, 1801. március 18-án hunyt el Bugyin, ott is temették el, mindössze 48 évet élt. Halálának oka: "hypoconaria"; ez vélhetően hypochromia lehet, mely talán vészes vérszegénységre utal. Sírja már sajnos nem megtalálható.

Etédi Sós Márton halotti bejegyzése a bugyi református halotti anyakönyvben (legalsó sor, forrás: familyserach.org)

A századforduló híres nyelvtudósa, Simonyi Zsigmond (1853-1919) egyik munkájában részletesen taglalta Kisfaludynak „Mohács“ című elégiáját s „Mohácsi dal“ című költeményét és kimutatta, hogy Etédi Sós Mártonnak költeménye és Baróti Szabó Dávid művei milyen hatással voltak Kisfaludyra. Etédit az irodalomtörténet a kor kisebb jelentőségű írói között tartja számon.

Ennek némileg - szerintem - ellent mond, hogy az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) aulájában lévő emléktáblán szerepel a neve. Ezen azokat sorolták fel, akiket anno gróf Széchényi Ferenc (1754-1820) levélben keresett meg, hogy könyvükkel/könyveikkel támogassák egy nemzeti könyvtár alapítását. Az már egy másik történet, hogy az OSZK egyik későbbi főigazgatója bugyi kötődésű volt...