110 éves az állami elemi oktatás Ócsán - II. rész

1908 januárjában A. Kánai Pál és B. Kánai József baptista vallású földműves ócsai lakosok levelet írtak a helyi elöljáróságnak, melyben előadták a szülők kálváriáját. Elmondásuk szerint a baptista elemi iskola „valóságos ostromnak volt kitéve” rövid fennállása alatt. Mivel gyermekeiknek iskolába kell járniuk, de egyik egyházi elemi iskola sem fogadja be őket, így kérték az elöljáróságot, hogy létesítsenek községi iskolát. A település erre anyagi okok miatt nem volt hajlandó. Erre a panaszosok a vármegyei közigazgatási bizottsághoz fordultak[1]. A levéltári iratok közt több olyan 1909-es bírságfizetési lapot is találhatunk, melyekben baptista szülőket bírságolnak meg gyermekenként 1 koronára, mert a nebulókat nem iratták be iskolába.

A miniszter határozatban írta elő Ócsának, hogy létesítsen községi iskolát, hiszen a két elemi iskola túlterhelt, sokkal több diák jut egy-egy tanítóra és tanteremre, mint amennyit a törvény előír. Erre válaszul 1910-ban írt Bukodi Pál bíró egy levelet, melyben kérte a minisztert, hogy inkább állami iskolát állítsanak fel, ugyanis a község nem tudja biztosítani az anyagi fedezetet.[2] Mivel az 1910-es tanfelügyelői jelentés szerint 567 iskoláskorú gyermek volt Ócsán, új iskola nyitása nem volt kérdés. A település úgy próbált könnyíteni a helyzetén, hogy nem a belterületen, hanem Alsópakonyban létesített volna iskolát. Mivel előrelépés nem történt, a főispán 1911. március 23-án kelt levelében sürgette a járási főszolgabírót a pusztai iskola építésére.[3] A miniszter végül 1912-ben hozott 47703/1912-es rendeletével engedélyt adott egy kéttantermes állami elemi iskola létesítésére Ócsán[4].

Az új iskolába természetesen új tanítókra is volt szükség. Az 1912/13-as tanévre Tőtösről került a frissen alapított ócsai állami elemi iskolához Karay Ambrus[5] mint igazgató[6], Vitárius Margit tanítónővel együtt[7]. Az alsódabasi járásban a következő évben két új állami elemi iskolát is alapítottak: a Bugyihoz tartozó Alsódélegyházán egy, míg Lajosmizsén tizenkét tanerővel[8].

Karay Ambrus áthelyezése Ócsára (forrás: Az Ujság 1912. augusztus 1-jei szám 16. oldal)

Az iskola vezetését egy gondnokság látta el, melynek tagjai voltak az első tanévben: Vitárius Gyula[9] mint elnök, dr. Pártos Mihály[10], Galovits Artúr[11], idősebb Viola János[12] és Karay Ambrus[13] mint tagok[14]. Az iskola az 1920-as években költözött egy modern, új épületbe, melyben aztán hosszú évtizedekig tanultak a diákok.

Az állami elemi iskola fényképe egy 1930 körül kiadott képeslapon (saját gyűjtemény)

---

[1] MNL PML IV. 415. b III. iskolai ügyek 79. doboz 2461/1912 iktatószámú iratcsomó 632/1909 számú irat

[2] MNL PML IV. 415. b III. iskolai ügyek 79. doboz 2461/1912 iktatószámú iratcsomó 3995/1910 számú irat

[3] MNL PML IV. 415. b III. iskolai ügyek 79. doboz 2461/1912 iktatószámú iratcsomó 692/1911 számú irat

[4] MNL PML IV. 415. b III. iskolai ügyek 79. doboz 2461/1912 iktatószámú iratcsomó 248/1912 számú irat

[5] A M. Kir. Kormány 1912. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv (1914) 164. oldal

[6] Budapesti Közlöny 1912.08.02-ai szám 5. oldal

[7] Hivatalos Közlöny 1912.08.01-jei szám 480. oldal

[8] A M. Kir. Kormány 1913. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv (1915) 152. oldal

[9] Dr. Vitárius Gyula (1875-1931) római katolikus vallású közoktatásügyi miniszteri tanácsos, ócsai földbirtokos

[10] Dr. Pártos Mihály (1878-1943) ügyvéd, dr. Pártos Lóránd édesapja

[11] Galovits Artúr (1858-1914) unitárius vallású királyi táblabíró, Galovits Viktor és Szily Jusztina gyermeke

[12] Viola János, idősebb (1845-1931) római katolikus vallású földműves, dédapám, Viola Pál (1857-1933) legidősebb bátyja

[13] Karay Ambrus (1886-1969) református vallású állami elemi iskolai tanító, az iskola első igazgatója

[14] MNL PML IV. 415. b III. iskolai ügyek 97. doboz 7417/1913 iktatószámú iratcsomó 4421/1913 számú irat

110 éves az állami elemi oktatás Ócsán - I. rész

1912 szeptemberében nyílt meg az első iskolai tanév az ócsai állami elemi iskolában. De hogyan jutott idáig a település, mi hozta el azt a változást, aminek vége egy új iskola alapítása volt? Ehhez vissza kell utaznunk az időben egészen a századfordulóig, jöjjenek velem!

Ócsa mind lakosságszámban, mind beépített területben nagyban eltér a jelenlegi várostól. Azonban a már a századfordulón meglévő vasút, gyógyszertár, járásbíróság mind-mind egy polgárosuló település benyomását keltették. Az elemi oktatást két felekezeti – református és római katolikus – iskola biztosította, polgári iskola legközelebb Monoron és Soroksáron volt ekkor.

A monori magyar királyi állami polgári fiú- és leányiskola egy korabeli képeslapon (forrás: bedo.hu)

A XIX. század közepéig csak egyházi iskolák léteztek a Magyar Királyságban. Az Eötvös-féle 1868-as népoktatási törvény azonban megnyitotta az utat az állami és a városi vagy községi fenntartású iskolák előtt.

A különféle levéltári kutatások során több olyan iratot is találtam, melyek alapján az iskolás gyermekek igen nagy számban „lógtak” az iskolából. Nem ócsai probléma volt ez, hanem országos. A „lógás” oka legtöbbször kimerült a szülőknek való besegítésben a ház körüli munkákban vagy a földeken, a fiatalabb testvérekre való vigyázásban.

1882-ben az ócsai római katolikus elemi iskola vezetősége felajánlotta Ócsa községnek államosításra az iskolát, melyről a képviselőtestületi döntést[1] Konkoly József szolgabíró 1882. november 20-án felterjesztette az alispánnak.[2] Sajnos a konkrét iratok elvesztek a történelem viharaiban, így csak vélelmezhetjük, hogy pénzügyi okok állhattak a felajánlás miatt. A helyi katolikus leányegyházközség ekkor már több évtizede küzdött az elszakadásért Alsónémeditől, sikertelenül.

A századfordulóig Ócsán a reformátusok és a római katolikusok elemi iskoláiban tanulhattak a gyerekek, ekkor még hat évig. A reformátusoknál mintegy 300 diákot tanított négy, míg a katolikusoknál 200-at három tanító.

1905 júniusában Nagy Pál okleveles tanító egy „magánelemi népoktatási tanintézet nyitását” kérvényezte a minisztertől. A tanító az előző tanévben a Taksonyhoz tartozó Kis-Dunavarsány telepen működtetett magán elemi iskolát. Bár a tanítónak konkrét tervei voltak a tanterem kialakítására és az eszközök beszerzésére is, a minisztérium elutasította a kérvényét.[3]

A helyi baptista gyülekezet is próbálkozott, azonban csak nagyon rövid ideig, kevesebb mint egy évig állt fenn az iskola az 1907/08-as tanévben, majd diákjait szétosztották a másik két felekezeti iskola között[4], igaz, hosszas huzavona után. Első körben mindkét felekezeti iskola csak az azonos vallású gyermekeket vette át, a baptistákat  és az nem.

Tanfelügyelő-helyettesi jelentés 1907-ből, hogy öt katolikus diákot átvett a római katolikus elemi iskola a baptistáktól (forrás: VPKL)

folytatjuk

---

[1] 1308/1882 számú határozat

[2] MNL PML IV. 408 b alispáni iratok 28541/882 számú irat

[3] MNL PML IV. 415. b III. iskolai ügyek 14. doboz 2806/1905 iktatószám

[4] VPKL Schola Ócsa 1262/1907

Aki több mint 50 évig tanította a bugyi katolikus diákokat – Bednay József élete

A bugyi temetőben egy séta alkalmával pillantottam meg egy megjelenésében szép, tartalmában ugyanakkor szörnyű síremléket. Hat fiúgyermek neve állt rajta, a legfiatalabb egy, de a legidősebb is csak kilenc évet élt. Mindannyian a helyi római katolikus tanító utódai voltak, akinek élete után elkezdtem kutatni.

Bednay József 1827. augusztus 31-én született Zsámbokon, nemes Bednay András és Gábory Apollónia fiaként. 19 évesen szerzett tanítói képesítést – az akkori tanítóképzés csak középfokú végzettségnek számított, mindössze kétéves tanulmányi idővel.

Bednay József születési bejegyzése a zsámboki római katolikus születés anyakönyvben (forrás: familysearch.org)

De milyen volt ekkor Bugyin az elemi oktatás? Két iskola működött, a református és a római katolikus. Egy 1845-ös jelentés[1] szerint 55 iskoláskorú fiú és 35 lány katolikus élt a faluban, akik közül 45 fiú és 27 lány rendszeres jár a tanodába. A jelentésből képet kapunk a templom mellett álló iskola állapotáról is: két évvel korábban az igazgató (azaz a plébános) „többnyire kéregetésből és tulajdon áldozatjával egészen újonnan épített a tetejét kivéve”. Hogy ez renoválást vagy egy új épület építését jelenti, nem tudjuk, vélhetően azonban egy felújításról volt szó. A tető itt-ott beázott, amit zsindellyel lenne javasolt javítani. Az iskolaépület jó állapotban volt, a tanítói laknak azonban nem volt kerítése és majorsági épület sem állt a tanító rendelkezésére. Az iskolában új padok és tábla is volt. A faluhoz tartozó három pusztáról is írt Gőcze József plébános: Délegyháza-pusztáról 2 fiú és 1 lány járt a falusi iskolába fél mérföldről. Szúnyog-pusztáról, valamint Alsó- és Felsőürbőpusztáról már nem jártak be a gyerekek, így itt „semmi tanítás sem eszközöltetik”. Az utóbbi puszták több, mint egy mérföld távolságban voltak az iskolától.

1846-ban ilyen körülmények közé érkezett meg az ifjú Bednay tanító, akinek a bugyi római katolikus elemi iskola volt az egyetlen munkahelye. Szabó József, mint az alsónémedi alesperesi kerület iskolai tanfelügyelője 1852-ben röviden így jellemezte Bednayt: „a gyermekek elme- és szív fogékonyságához alkalmazott” a modora és példás a magaviselete.[2] Az oktatás ekkor is még egy egytantermes iskolaépületben volt, s egyedül tanította a gyermekeket.

A kántortanító a Katholikus Néplapban többször is megjelentette eszmefuttatásait a bűnökről, pontosabban azok elkerüléséről. A „Ne lopj!” isteni parancsot a faluból vett példákkal mutatta be, fő megállapítása így szólt: „Mindég jobban meg jobban tapasztaljuk azt, hogy Isten büntető keze azon embereket, kik a lopást gyakorolják, elébb utóbb, vagy néha még legott a tettnél is eléri.”[3]

Nem kétség, a munkáját jól végezte: a váci püspök 1854-ben az egyházmegye tanítói közül 12-nek adott fejenként 40 forint jutalmat, köztük a bugyi tanítónak is. Ezt az összeget azok kapták, akik lelkiismeretesen látták el feladataikat.[4]

1854. december 22-én a bugyi Szent Adalbert templomban vette feleségül az Ürbőn született és lakó 19 éves Jelenik Máriát.

Bednay József és Jelenik Mária házassági bejegyzése a bugyi római katolikus házassági anyakönyvben (forrás: familysearch.org)

A házaspárnak sok gyermeke született, azonban a korban általános és magas gyermekhalandóság őket sem kerülte el. A bugyi temető katolikus részén erről tanúskodik a már említett sírkő, mely alatt hat gyermekük alussza örök álmát.

A sírkő a bugyi temetőben (saját fotó)

A sírfelirat a hat gyermek nevével (saját fotó)

1862-ben a Szent István Társulat 99 könyvet ajándékozott a bugyi kántortanítónak. Mivel abban az időben a társulat volt az egyik hivatalos tankönyvkiadó, vélhetően iskolai könyveket kapott Bednay.[5] Szociális érzékenységét jól mutatja, hogy 1888-ban 60 krajcárt küldött a Gönczy-árvaházi alapra[6].

 

1860-ban kiadott ABC-s könyv katolikus elemi iskolák számára - ilyenből is tanított Bednay (saját gyűjtemény)

A tankönyvből kiderül: a szótagolva olvasás már 162 évvel ezelőtt is az oktatás szerves része volt (saját gyűjtemény)

Tizenkét gyermeke közül a legkisebb lánya, Anna a szomszédos ócsai kántortanító, Esztergályos Károly (1864-1935) felesége lett 1891-ben.

Bednay József kántortanító haláláról sajnos nem találtam pontos információt. 1898 januárjában lett Percz Antal kántortanító Bugyin, egy 1903-as dokumentum[7] szerint a volt kántortanító nyugalomban (azaz nyugdíjasként) élt. (jól mutatja a népességnövekedést, hogy az 1902/3-as tanévben már 139 gyermeket, azaz közel az 1845-ös dupláját tanította Percz, mint anno Bednay) 1897 után vélhetően fiai után költözött az idős házaspár Újpestre, ahol gyermekeik asztalosként dolgoztak. Az biztos, hogy a vallási- és közoktatási miniszter 1907 végén az özvegyének évi 300 korona segélypénzt állapított meg[8], így csak annyi bizonyos, hogy 1903 és 1907 között hunyt el.

A kántortanító özvegye 1915. november 5-én este 11 órakor hunyt el hashártyagyulladásban Újpesten, a Lőrincz utca 102. szám alatti házban, ahová gyermekei után költözött, akik asztalosként dolgoztak. Az 1890-ben megnyitott városi temetőben temették el, az akkori Apponyi, Tél és Diófa utca, a villamos vonal és a vasúti töltés által határolt területen. Mivel az 1910-es évekre a temető telítődött, így szükségessé vált új terület kijelölése temetkezés céljára. A régi újpesti temetőt 1964-ig fokozatosan felszámolták, az itt nyugvó elhunytakat különböző kegyeleti helyekre szállították; a volt temető helyén ma lakótelep áll. Így sajnos a volt bugyi kántortanító és felesége sírja ma már nem megtalálható[9]. Legyen áldott az emlékük!

Özvegy Bednay Józsefné halotti bejegyzése az újpesti polgári halotti anyakönyvben (forrás: familysearch.org)

A kutatásomhoz segítséget nyújtott az Arcanum Adatbázis, a családi adatok összeállítása pedig nem sikerült volna a MACSE adatbázisa és a familysearch.org nélkül.

 

---

[1] HU MNL OL C69 Acclusa 273. oldal

[2] VPKL Informatio Scholaris 1. doboz 1852-es csomó

[3] Katholikus Néplap 1852. január 1-jei szám 7. oldal

[4] Religio 1854. 1. félév 109. oldal

[5] Katholikus Néplap 1862. december 25-ei szám 438. oldal

[6] Néptanítók Lapja 1888. február 11-ei szám 94. oldal

[7] MNL PML IV. 415. Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Közigazgatási Bizottságának iratai (1876-1950) b/ általános ügyek III. kútfő oktatási ügyek 4. doboz 965/1903 számú iratköteg

[8] Néptanítók Lapja 1907. november 28-ai szám 9. oldal

[9] A Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. 2020. január 24-ei emailje alapján